Hold on~Tarts ki *BEFEJEZETT*

8. fejezet

Egy hatalmas kő esett le a szívemről. Sikerült Jimin-nek elérnie, hogy Suga velünk jöjjön. Nem tudom, hogyan, de amíg be is tartja amit mondott és nem megy haza, addig nem érdekel.
-Nagyszerű! Akkor induljunk is! Ma még el kell jutnunk valakihez! - csapom össze a tenyereim boldogan.
-Kihez? - csodálkozik el Jimin.
-Jin-hez. Megnéztem a térképen és Gwacheon van legközelebb ide.
-Oh, rendben - bólint, majd az idősebb felé fordul - Hyung! Indulunk, úgyhogy pakolj össze.
-Mi?! Most rögtön?
-Igen, nincs vesztegetni való időnk.
-Oké, csak előtte felhívom anyámékat, mert ahogy ismerem őket, még minimum öt óra a bevásárlás nekik - sóhajt egyet színpadiasan, majd feltápászkodik és telefonjáért nyúl.
-Addig mi menjünk ki - súgom Jimin-nek, aki beleegyezően indul el utánnam.
-Kérdezhetek valamit? - kérdezem, mikor kiérünk a szobából és becsukjuk az ajtót.
-Mondjad.
-Miért nem eszel? - vonom fel egyik szemöldököm.
-Tessék? Dehát én eszem! - kezd el egyből tiltakozni, mire megforgatom a szemeim.
-Aha, persze. Én pedig súlyemelő világbajnoknak készülök - mondom cinikusan, ő pedig veszi az adást, mert halványan elmosolyodik.
-Ki tudja? Nem tudom mit szoktál csinálni szabadidődben - vonja meg a vállát, de aztán komolyra vált az arca.
-Jimin...tényleg mond el - teszem a vállára a kezem bíztatóan.
-Hah...én sem tudom. Csak...nincs étvágyam. Úgy érzem, ha még egy falatot is eszem, vissza fog jönni - dörzsöli meg orrnyergét.
-Akkor...ez lehet...pszichológiai? - kérdezem óvatosan, mert attól félek, megsértem őt.
-Lehet.

-Istenem! Meddig kell még gyalogolnunk?! - csapott egyet a levegőbe Suga idegesen.
-Mit mond? - fordulok Csenge felé, aki csak legyint egyet.
-Nem fontos.
-Hát, oké.
-Amúgy neked kéne tudnod, a te leadered házához tartunk - szól vissza a rappernek Fruzsi.
-De nem jegyzem meg még a kutyája nevét sem, nem hogy a szülei lakását! Ráadásul otthon kellett hagynom az enyémet...szegény Holly! - háborodik fel Suga, amin nem tudok nem kuncogni. Fogalmam sincs miről hadovál, de nagyon vicces ahogy gesztikulál.
-Hyung, Janggu-nak hívják...de szerintem ezzel nem kéne dicsekedned... - mondja enyhén szemrehányóan Jungkook.
-Tényleg? Nem szántam dicsekedésnek, csak szókimondó vagyok.
-Hyung! - kiált fel egyszerre a két fiatalabb, mire Suga megadóan emeli fel a kezeit.
-Rendben, vettem az adást.
-Örülök neki. Amúgy itt vagyunk! - mutat fel a maknae egy pár emeletes házra.
-Gondolom megérkeztünk - szólalok meg még mindig az épületet vizslatva. Kívülről nem tűnik a legmodernebbnek, de nagyon igényesen van megcsinálva. Kifejezetten tetszik a barnás színű fal és a nagy ablakok, melyekben cserepes virágok foglalnak helyet.
-Igen. Elérkezett az idő, hogy Jin-t is magunkkal vigyük - bólint egyet Csenge, akivel az utóbbi időben sokat beszélgetek. Jól kijövünk egymással és nem csak azért, mert egyikőnk sem beszéli túlzottan a koreai nyelvet. Egész sok közös dolog van bennünk.
-Akkor hajrá - sóhajtok és megnyomom a csengőt.
-Öhm...az nem Jin-éké - figyelmeztet Fruzsi, de már mindegy.
-Hupsz...
-Tessék? - szól bele egy idős nő, mire egymásra nézünk.
-Öhm...elnézést, téves - kap észbe először Jungkook.
-Oh, istenem! A mai fiatalok már olvasni sem tudnak?! - csapja le a kagylót a néni, mire kuncogni kezdek, de nem sokáig tart a vidámságom, mert az első emeleti ablakból, pont felettünk, kinéz az őszhajú nő és elkezd valamit koreaiul hadoválni.
- Nem tanítottak meg titeket a szüleitek, hogy tiszteljétek az idősebbeket?! Valaki pihenni szeretne ilyenkor! Ráadásul miatattok most a tej is kifutott! Istenem, ezek a mai fiatalok. Ha legközelebb is becsöngetnek, adok én nekik olyan csöngőt...! Csengeni fog egészen Angliáig a fülük! - azzal becsapta az ablakot, kicsit sem finom mozdulatokkal, mire egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Nem értem miért kellett ezen ennyire felhúznia magát és azt sem tudom egyáltalán mit szövegelt, de mindegy is. Maga a látvány borzasztó vicces volt.