Hold on~Tarts ki *BEFEJEZETT*

9. fejezet

-Szóval? Miért vagytok itt? - kérdi tört angollal Jin.
-Hogy újra összehozzuk a csapatot - válaszolom nagyon egyszerűen. Remélem Jin-t nem kell sokáig győzködni.
-Oh, értem. Szívesen megyek veletek - mosolyog a többi tagra a legidősebb, mire megkönnyebbülök. De annyira, hogy még melegem is lesz, ami mondjuk nem tudom, hogy függ össze.
-Akkor pakolj, hyung - tapsol egyet Jungkook örömében, majd konkrétan Jin nyakába veti magát.
-Nincs semmi baj, Kookie. Nem kell sírni - simogatja meg a maknae hátát, kinek vállai meg-megremegnek a pityergéstől.
-Hyung! Megérkeztem! - kiáltja valaki, mire mindenki egy emberként néz az ajtóban állóra.
-Te meg mit keresel itt? - ébred fel először a döbbenetből Suga.
-Én csak meglátogatom Jin hyung-ot - emelei fel védekezően a kezeit Namjoon, amik eddig zsebeben pihentek.
-És erről nekünk miért nem szóltál?! - pattan fel mérgesen Jimin, kiabálásától pedig megfájdul a fejem.
-Előszőr Jin-hez jöttem volna, majd szép lassan hozzátok is. Már nagyon hiányoltam a hülye fejeteket.
-Hyung! Miért nem lehetett volna felhívni minket és megbeszélni egy találkozót? - kérdi értetlenül Jungkook.
-Személyesen akartam menni hozzátok, mert úgy meglepetés lett volna és telefonon nehezebb lenne megbeszélni a dolgokat.
-Ez azt jelenti, hogy hyung is ugyanarra gondolt, mint Taylor! - nevem hallatára felkapom a fejem, mert edddig csak a krémszínű szőnyeget bámultam. Jungkook-ra pillantok, aki vigyorogva néz hol rám, hol Namjoon-ra.
-Azt hiszem lemaradtam... - pislogok nagyokat, de nem a meglepettség miatt, hanem látásom kezd elhomályosodni. Valami nem stimmel, ez biztos.
-Jól vagy Taylor? Olyan sápadt vagy - teszi a vállamra a kezét Fruzsi aggódóan.
-Hozok vizet - siet ki a konyhába, vagy legalábbis gondolom oda, Jin. Csenge is riadtan néz rám, a többiekről meg ne beszéljünk, mert ha két másodpercen belül nem esnek pánikba, akkor már hallucinálok is.
-Hívjuk a mentőket!
-Nem kell azokat! Csak egy elsősegélydoboz kell!
-Lehet meg fog halni!
-Ugyanmár Jungkook, ne beszélj hülyeségeket!
-Hozzunk egy lavort, ha hányna!
-Szerintem meg fektessük le.
-Lehet kéne antibiotikum.
-Vagy nyugtató!
-Mi lenne, ha nektek adnék nyugtatót?! - csattan fel Suga hirtelen, mire mindenki elnémul és végre csönd lesz a nappaliban. Fogalmam sincs ezek mit hordtak itt össze, de az az injekcióstű Jimin-nél még nálam is kiveri a biztosítékot.
-Jól vagyok, csak fáradt - legyintek egyet, majd rádöntöm a fejem Fruzsi vállára.
-Itt a víz - ér vissza Jin egy üvegpohárral, amit óvatosan el is veszek.
-Köszönöm - mosolyodok el halványan, ám kezeim máshogy cselekednek, mint ahogy akarnám, mert a pohár hangos csörömpöléssel esik le a vékony szőnyegre, ahol nagyobb darabokra törik. - Bocsánat! - kiáltok fel riadtan és már hajolnék is előre segíteni, mikor megint megszédülök és inkább megdermedek, míg jobban nem leszek.
-Hé, azt hiszem én... - kezd bele Jimin, de a következő pillanatban már ájultan dől rám. Jin rögtön odarohan hozzánk és a homlokunkra teszi a kezét.
-Te lángolsz! - kiált fel rám nézve, mire én is arcomra teszem tenyerem és meglepődve tapasztalom, olyan vagyok mint egy kályha télen.
-Azt hiszem influenzás lettem - nevetek fel bágyadtan, aztán fáradtan csukom le szemeim és Jimin fejére hajtom sajátom. Ha most nem hiszik azt, hogy beszívtam, akkor soha. Kívülről eléggé úgy nézhetünk ki.
Viszont ami meglep, hogy Jimin egyáltalán nem forró, sőt, kezei jéghidegek, mikor megfogom őket.
-Jimin! - rázom meg, de nem reagál rá - Jimin!
-Hyung! - sikít fel Jungkook és iderohan hozzánk, majd pofozgatni kezdi.
-Vedd be - nyújt felém Jin egy újabb poharat és másik kezében egy pirula van, valószínüleg lázcsillapító.
-Köszönöm - veszem el, de szememet még mindig a mellettem ernyedten ülő Jimin-en tartom.
-Segítek, várj - jön mellém Namjoon és a poharat megfogva emeli a számhoz, mert gyenge kezeim ezt sem tudnák megtartani. Bár Jin most okosan műanyagot hozott, üveg helyett.
-Kösz - mondom, miután lenyeltem a tablettát.
-Oh, elájultam, mi? - hallom meg Jimin hangját mellőlem, mire megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.
-Igen, úgyhogy most megyünk szépen az orvoshoz - mondja Jin ellentmondást nem tűrő hangon. A szobára hirtelen csend telepszik, csak Fruzsi halk suttogását lehet hallani, amint Jungkook-ot nyugtatja. Komolyan kezdem nagyon sajnálni ezt a fiút. Először V, Janka, most meg Jimin. Ez nem a szerencse évük, az biztos. A némaságot Jimin hasa töri meg, mikor egy hatalmasat kordul.
-Jimin. Szerintem tudom miért ájultál el - fordítom felé lassan a fejem. - Mikor ettél te utoljára rendesen?
-Öhm...régen - túr a hajába zavartan.
-Akkor először eszel, aztán megyünk orvoshoz. Nem fogunk semmit sem a véletlenre bízni - csóválja meg a fejét Jin, majd kimegy a konyhába, gondolom ételt csinálni.
-Azért megijesztettél minket, te - csap Suga a falfehér énekes hátára egyet.
-Bocsánat - nevet fel Jimin, majd visszadől a kanapé támlájára.
-Te hogy vagy? - fordul felém Fruzsi.
-Én? Ugyanúgy. Szédülök és remegek, a fejem is fáj, de nem halok bele - vonom meg a vállam, majd lehunyom újból a szemeim. - Csak hagyjatok kicsit aludni.
-Haha, akkor jóéjt - Csenge halk nevetése az utolsó, amit hallok. Utánna egy mély álomba merülök a kanapén.