Nyár a BTS-el

~17.rész~

Igen igen tudom,nagyon sokat késtem ezzel a résszel,ezért megpróbáltam hosszúra írni. 2 hete próbálom feltenni a részt,de egyszer kockákat írt be,egyszer nem mentette el a változtatásokat,máskor mer meg se nyitotta a wattpadot a gépem,szóval nagyon nem akart ez most összejönni :( Nagyon nagyon sajnálom :c

Na de nem is húzom tovább,jó olvasást! ^^

Reggel az ágyamban ébredtem.És...PIZSAMÁBAN VOLTAM!! Bár melltartó és bugyi volt rajtam... Ahogy észrevettem én keltem fel leghamarabb is,így gondoltam felkeltem Sugát.(Igen,tudom,ez olyan mintha a tűzzel játszanék,de valakinek el kell mesélnem a tegnap estét,és Suga olyan mintha a bátyám lenne) Pár pillanat múlva már rohantam is Suga szobája felé,ahova szó szerint beestem,és meglepetésemre Suga fennt volt, az ágyán kuporgott és sírt.

-Suga~! Ne síííírj!-mentem oda hozzá,és kérdezés nélkül megöleltem.Lágyan öleltem meg,és ő is visszaölelt.De ő inkább magához szorított.Kapaszkodott belém,mintha tőlem függött volna az élete.Fejét a vállamba fúrta és úgy sírt.

-De fáj!-mondta Suga a vállmba

-Mi fáj Suga?!-kezdtem megijedni

-Candy!Itthagyott!-sírt tovább.Nem tudtam mit tegyek.V-re volt szükségünk.Ő mindig mindenkit felvidít!

-Egy pillanat Suga! Hozok be neked még zsepit!-meg sem vártam Yoongi válaszát,rohantam Tae-hoz

Tae se volt jobb bőrben,de azért átráncigáltam Sugához,hogy csak egy helyre kelljen járkálnom.Vittem be a fiúknak zsebkendőt,és takarót,jégkrémet,és csináltam nekik forró csokit,pillecukorral.

-És most fiúk! Beszéljétek ki magatokból a fájdalmatokat!-Mondtam,mikor már nem sírtak,csak csöndben iszogatták a forrócsokijukat.

-Kimiko! Nem lányok vagyunk,hogy csak úgy depizzünk,és naphosszakat sírjunk! Az nem lenne SWAG!-mondta Suga,miközben ránéztem Tae-Taera.

-Tae?-kérdeztem

-Kit érdekel hogy lányos?-mondta elcsukló hangon a fiú-Kimiko~!! Annyira fáj!-borult a nyakamba,és elkezdett sírni.A következő pillanatban Suga is ugyanezt tette.

-Fiuuk...Nyugi! Jobb lesz! Nem érdemlik meg,hogy sírjatok utánnuk.

-De hiányziiiik!-mondták egyszerre.

-Kimiko!? Hoznál még ilyen finom forró csokit?-nézett rám Tae úgy mint egy óvodás.Jól témát váltott.De hogy mondanák neki nemet?

-Persze! Pillanat!-azzal szaladtam is ki a konyhába,ahol Jin tevékenykedett.

-JIN! TE! MOST! VELEM JÖSSZ!-tagoltam neki a mondatot

-Azt hittem Kooki a pasid-nézett rám kérdően

-Mi? Nem értem...Mindegy is...Most azonnal legyen szíves őfelsége feltolni a seggét Suga szobájába! A fiaidnak szükségük van az anyjukra!

-Na neeeeee....Azt ne mondd hogy~

-Szerelmi bánat-sóhajtottam

Mikor ezt kimondtam,Jin otthagyott a konyhában csapot-papot,rohant fel Suga szobájába.És elkezdett ordítani

-JÖVÖK MÁÁÁÁÁR! ANYÁTOK ELINDULT!

Én gyorsan csináltam még forrócsokit,és rohantam fel a fiúkhoz.Rossz volt látni,hogy ennyire megviseli őket az,hogy a lányok itthagytak minket,így írtam egy üzenetet Mayának.

Kimikoo:Maya! Miért hagytatok itt minket?

Maya bae: Neked is szia!