Infinity (I Can't Believe It 2.)

6. fejezet

Hali sracok :) Hoztunk új részt :D Reméljük tetszeni fog Nektek! 

Csók :*

Vivi&MyFloower

Lia

Miután kitettem Nathit a régi közös lakásunkra mentem. Nem volt kedvem Niall házába menni. Szegény Tabby-t össze-vissza hordozgatom mostanában. Csoda, hogy nem hülyült még meg a macska, viszont nem fogom otthagyni Niallnek.

Az éles kanyar után leparkoltam az egyik szabad helyre, összeszedtem a cuccaim a kocsiból és a cicát karonfogva lezártam a kocsit, majd bementem a lépcsőházba.

Rég voltam már itt... – állapítottam meg magamban.

Mikor felértem, hiába volt kulcsom és lakhatási jogom, kopogtam, mielőtt elfordítottam volna a kulcsot a zárban. Idegennek éreztem a lakást. Már nem az enyém volt, még részben sem.

– Hahó! Tristan? Itt vagytok srácok? – semmi válasz. – Hát jó. Menj, Tab-tab! – letettem a macskát, aki idegesen járta körbe a teret. Neki sem tetszett. Hiába, túlságosan hozzászoktunk Niall lakásához.

Mivel nem hoztam a laptopom, ezért bekapcsoltam a tévét és unott fejjel bambultam a képernyőt. Semmi érdemleges nem ment a csatornákon, pedig volt vagy ezeregy. Úgy döntöttem, meglátogatom Horant, de csak a gépemért, némi ruháért és a melómért megyek, semmi egyébért.

– Tabby, fél óra és jövök, oké? – a macskusz odasietett hozzám és dörgölődzni kezdett. Megsimogattam a fejét, majd a táskámmal a kezembe kiléptem és bezártam magam mögött.

***

– Niall kérlek, ne kezd! Elég volt! – emeltem fel a kezeim védekezőn, egyben pedig szigorúan.

– Beszéljük meg! Kérlek! – jött utánam a hálóba, ahol épp egy hátizsákba dobáltam pólókat.

– Értsd meg, nem szeretnék még beszélni veled! – fordultam meg hirtelen. – Nekem még idő kell. Ezt át kell gondolnom.

– Lia – mérhetetlenül szomorú és könyörgő volt a tekintete. Bocsáss meg! Hülye voltam.

– Az voltál. Ettől függetlenül nekem még magány kell. Csak adj még egy napot, oké? Csak egyet. – emeltem fel a mutatóujjam, érzékeltetve az „egy"-et. – Holnap jövök.

– Mikor? – kérdezte.

– Reggel. – válaszoltam, miközben átcikáztam a nappaliba és összepakoltam a laptopom és a melóm. Végre kész voltam. – Ma éjjel átgondolom.

Bólintott.

– Jó.

– Megyek. Szia.

– Segítsek valamit? – kérdezte hallgatagon.

– Nem kell. – ráztam a fejem.

– Szia. – mondta, hogy az ajtóban állt, zsebre tett kézzel, fancsali pofát vágva.

A lakásba érve, meglepetés fogadott, ugyanis nemcsak Tris és a barátnője, hanem Jake is ott volt, bár eléggé feldúlt lelkiállapotban.

– És akkor jött nekem, de Tris lefog...

– Sziasztok. – köszöntem. Hirtelen megfagyott a levegő. – Mi a helyzet? Mi történt?

Éreztem, hogy valami nincs rendben, ugyanis Jake-et a 3 év alatt most láttam először bepöccenve. Bajt szagoltam.