Infinity (I Can't Believe It 2.)

19. Fejezet

  Sziasztok Drágáink! :) Megérkeztem a következő résszel, reméljük elnyeri tetszéseteket és kapunk némi visszajelzést! Szeretünk Titeket! Jó olvasást! 

  U.i.: Ebből a fejezetből kis betekintést kaphatunk Jake múltjába, ezáltal kissé megismerhetitek. Én személy szerint imádom az ő karakterét. :) Izgatottan várom ti mit szóltok majd hozzá! :)

Puszi Viv :* :))

Nathi

  Katasztrofálisan indult napom, ugyanúgy folytatódott, így miután háromszor kiidegeltem saját magam a munkahelyen fáradtan, immár higgadtan léptem át a küszöböt. Ekkor hat óra volt. Szokatlanul nagy csend urakodott a lakásban.

  Jake és Princeton még nem lennének itthon?

  Sorba kapcsolgattam a villanyokat, ahogy haladtam befelé. Valóban üres volt az összes helyiség. Ledobáltam a cuccaim és kényelmesbe átvedlődve berobogtam a fürdőbe, hogy megnézzem meglehet-e még menteni a felsőm, amin jó nagy kávéfolt éktelenkedett. Semmi időm nem volt a cégnél, hogy legalább kiöblítsem a mosdóban. Mihelyt beáztattam előkotortam a telefonom is, hogy felhívjam Hoody-t. Idegesített, hogy nem tudom merre van a gyerekkel.

– Szia Hercegnő! Mi újság? – vette fel jó pár másodperc kicsengés után.

– Szia, hogyhogy még nem vagytok itthon Princy-vel? Minden oké?

– Persze, az ég világon semmi vész! Liával van. – duruzsolt szeretett hangja vidáman.

Ez meg minek örül ennyire?!

– Liával? – jutott el a másik dolog az agyamig.

– Aha, megkértem, hogy vigyázzon rá.

– De miért? – értetlenkedtem. – Nem mintha gond lenne...

– Majd meglátod! – szakított felébe sejtelmeskedve. – Tíz perc és otthon találkozunk. Végy fel valami csinit! – mondta még, majd letette mielőtt válszolhattam volna.

Most ez komoly?!

  Nagyot sóhajtva mentem a szobába és tártam ki a szekrényajtót, hogy kerítsek valami. Bár a humorom ehhez az egészhez egyenlő volt a nullával, de azért Jake miatt belebújtam egy egyszerű kötött egyberuhába. Cicanacit húztam alá, mert azért mégiscsak február van még. Az ehhez hasonló gönceimben általában csak a meetingekre megyek. Korántsem az én stílusom. Viszont egy jó van benne, nem olyan mélyen dekoltált, ennek ellenére mégis mutat valamit még az én nem túl nagy kebleimen is. A fürdőbe menve megigazítottam a sminkem és feltűztem a hajam. Éppen a parfümöt locsoltam magamra mikor meghallottam barátom szöszölését és pár percre rá neki támaszkodott a fürdőfélfájának.

– Hali! – üdvözölt lezseren. – Kicsit túlöltöztél a programhoz, de nagyon szép vagy! – bókolt félmosollyal. Én meg azt hittem menten leverem azokról a deszkás lábairól.

– Ha elmontad volna, hogy mit vegyek fel, akkor nem lenne ilyen probléma. – böktem meg az oldalát kifurakodva mellette, persze magam sem gondoltam, hogy el is enged. Elkapta a derekam és béklyóba zárt. – Hé, ne játsz a tűzzel! – szóltam rá, felnézve rá.

– Ha elmondtam volna nem lennél most a szokotnál is vonzóbb. – duruzsolta a fülembe és puszit hagyott a bőrömön. Megborzongva pirultam el. Mi lett azzal a bátortalan Jakey-vel, aki volt öt éve?! – Tudom, hogy legutóbb ebből volt gondunk, de nem érdekel, mondani fogom továbbra is, hogy szeretlek. – nyomott csókot ugyanoda megint.