Infinity (I Can't Believe It 2.)

15. fejezet

Halihó Srácok! Kisebb változás történt, de nem a fejezetbe! MyFlower kicsit elszámolta magát és így került fel most a 15. fejezet is, aminek nem kellett volna. Ennek ellenére a rész marad, csak így hosszabb kihagyással tudjuk küszöbölni a gikszert. Mindenkitől előre is elnézést kérünk! Szeretünk benneteket és várunk minden visszajelzést! :* Tehát az állás szerint, mivel az Április 30.-dikai rész felkerült, így a következő esedékes csak Május 14.-én kerül fel. Még egyszer ne haragudjatok ezért a kis bakiért! :/ 

Csók :*

MyFlower&Viv

Nathi

– Először is kérsz valamit? – kérdeztem miután beballagtunk a konyhába. – Éppen most jött meg a pizza és kajálok. – tájékoztattam mialatt leültem az asztalhoz és lecsuktam az addig használt laptopom.

– Nem kérek köszi, nincs étvágyam. Nem zavarlak ugye?

– Egyáltalán nem, csak meglepődtem, hogy itt vagy. Nem a Maldív-szigeteken kéne süttetned a habtested? – vigyorodtam el és beleharaptam a háromszögembe.

– Pont ezért jöttem. – ereszkedett le a velem szemben lévő helyre. Most, hogy jobban megnézetem nem kimondottan a kipihent szót használnám rá. Arca nyúzott volt, szemei kissé felpüffedve. Sírt? Mielőtt azonban rákérdezhettem volna folytatta. – Szükségem van rád. – nézett a szemembe.

– Megijesztesz Lia! – tettem le a kezemben lévő ételt. Már nem voltam annyira éhes. – Mi történt?

– Jake itthon van? – firtatta.

– Nincs. – válaszoltam röviden. Majd megevett az aggodalom. – Bökd már ki mi a baj!

– Igazából azért jöttünk előbb, mert eszembe jutott a fogamzásgátló...

– És? Zayn-nel nem úgy vagytok, nem? Hisz ott van neki Gigi. – értetlenkedtem. – Vagy...? – kezdtem megint, de félbeszakított.

– Ahjj, csak hallgass végig! – méltatlankodott, ahogyan mindig.

– Rendben. – bólintottam.

– Szóval megnéztem a bogyókat, mert már két hete késett, de abban több volt, mint kellett volna. Így felmerült bennem a gyanú, hogy esetleg terhes lehetek. Elmentem a közeli boltba és beszereztem egy tesztet, amit aztán megcsináltam és pozitív lett. – itt meghűlt bennem minden vér. Lefagyva hallgattam tovább csendesen. – Azért jöttünk hamarabb, hogy elmenjek dokihoz, konkrétan onnan jövök most és nem hazudott a teszt. – vett ki a táskájából egy kislapot, amit elém tartott. Csak pislogtam, mint hal a szatyorba és próbáltam összeegyeztetni magamban a dolgokat. Lia és egy baba? Baba és Lia... Lia kismama... Anyuka lesz... Egyszerre vagy ezerötszáz kérdés ütötte fel a fejét. Zsongott az agyam. Ő csak türelmesen várta, hogy eszemhez térjek, ami olyan tízperc után meg is történt.

– Te... Te... Terhes vagy? – hebegtem. – És mióta? Ki az apja? Hazza tudja már? Mikor történt? Vagy hogy? Felelősségteljes vagy mindig. Megtartod? Hát, persze, hogy meg, mindig is ellenezted az abortuszt. – zúdítottam rá áradatom egy részét.

– Lassíts kicsit! – mosolyodott el. – Először is rajtad és Zayn-en kívül senki nem tudja. Fogalmam sincs hogyan tálalom majd a dolgot, arról meg főleg, hogy ki mit szól hozzá. Másodszor azt nem mondta az orvos, hogy mennyi idős, de ahogy számolgattam a bogyók mennyiségéből ítélve valamikor az út előtt foganhatott. Az apakérdés még necces. – húzta el a száját. Rosszat sejtettem.