Futár

14.fejezet-Egyre jobb

-Gyere mostmár Susy-szólt apu.-Hadd nézzem a lovadat-a lovadat megnevezés miatt elmosolyodtam, és elindultam az istálló felé.
Futár amint meghallotta a lépteket, kidugta nagy, kecses fejét a bokszából, és üdvözlésül nyihogott egyet. Szarka és Dáma, anyu lova ugyanígy tettek, és miközben elhaladtunk mellettük, egy kis simogatásért  könyörögtek. Mindkettőt megvakargattam, majd Futárt is. Kicsit sértődött volt, mivel nem ő volt az első, de végül belenyugodott. Apu egyelőre tisztes távolságból figyelte az eseményeket, hisz ismerte a történetet.
-Gyere, apu! Csak lassan, nem fog bántani-mosolyogtam. Apu közelebb lépett, majd még közelebb. Futár felemelte fejét, és ellenségesen fújt egyet.
-Nyugi, nem fog bántani. Nem akar neked rosszat. Csak segíteni akar rajtad, mint ahogy én. Nyugi, Futár-nyugtatgattam a lovat, és közben a nyakát simogattam. Futár, mintha csak értette volna, még egyszer végigmérte apát, és mikor már elég közel voltak egymáshoz, óvatosan megböködte. Mosolyogva figyeltem, ahogy ismerkednek. Hihetetlen, mikre rá tudom venni Futárt, csupán a jelenlétemmel.
-Susan! Mit szólnál, ha kicsit megsétáltatnánk?
-Tök jó lenne, apu. Hozom a vezetőszárat!-mondtam, majd eltűntem a nyergesben. Apa már csak tudja, mire áll készen Futár és mire nem. Hiszen ismeri a teljes történetet, és ő a szakértő. És milyen klassz lesz sétálni! Visszaértem és felcsatoltam a kötőfékre a szárat. Kivezettem Futárt, és halkan elneszéltem neki, mi fog most következni. Végig figyelmesen hallgatott, és közben nyugodtan lépdelt. Kisétáltunk az őszi hűvösbe.
Ekkor úgy éreztem, muszály szólnom valamit Lucy érdekében, és ez a tökéletes alkalom.
-Figyelj apu, most, hogy Jake már nincs itt, így Lucyt sincs aki lovagoltassa, és...
-És... azt szeretnéd, hogy vegyem át-találta ki apu a gondolataimat.
-Megtennéd?
-Persze, bármikor.
Annyira örültem, egyszerűen minden tökéletes volt, csak Jake hiányzott. Pedig ha tudtam volna...

Köszi, hogy elolvastad!