Futár

8.fejezet-Jake kontra Futár

Valahogy csak most esett le, Jakenek nagyon is igaza van. Nem tudom, hogy fogom ezt a kettőt itt összebarátkoztatni. Főleg, hogy igencsak a mélypontról indulunk. Na de valahogy muszály elkezdeni.
-Tudom. Mi lenne ha tovább nyugtatnám? Aztán te meg a közelében lennél. Egy idő után téged is megszokna, addig pedig szivesen gondozom.-mondtam, Jake pedig elismerően bólintott.
-Nem rossz ötlet. De ugye tudod hogy akkor rengeteg időt kell majd ráfordítanod? A szüleid megölnek ha ez majd a jegyeid romlásához vezet!
-Jake fejezd már be! Szerinted nem tudom, hogy ez mennyi időt vesz ez igénybe? A szüleim többnyire este jöttek haza, még amikor nem itt laktunk. Mindent én csináltam otthon, és még egy köszönömöt sem kaptam! Soha nem figyeltek rám és mindig leráztak, mert épp dolguk volt!-itt már kiabáltam, majd megpróbáltam magam összekapni egy kicsit a megszeppent fiú láttán. Nem akartam itt ordibálni vele, de olyan sebeket tépett fel, ami épp elkezdett begyógyulni.
-Sajnálom-motyogta zavartan-nem meséltél még erről. Nem akartalak megbántani.-Jake a földet nézte zavarában, én meg egy kicsit megsajnáltam. Én sem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Pár levegővétel után a szívem is lenyugodott kissé, majd magamra erőltettem egy mosolyt:
-Semmi baj. Nem tudhattad. De most nem is ez a lényeg. Futár még a végén megsértődik, hisz itt téblábolunk a boksza előtt, és még rá se nézünk-erre a megszólalásra az előbb említett egyetértően nyihogott, nekem pedig mosolyra húzódtak ajkaim a kanca heves egyetértése láttán. Megsimogattam a nyakát és a fejét, majd ránéztem Jakere:
-Próbáld meg. Csak gyere közelebb, és ha engedi érj hozzá. Csak egy kicsit, hogy tudja, nem fogod bántani.
Jake bátortalanul, de közelebb próbálkozott jönni, én pedig párhuzamosan eltávolodtam egy kissé Futártól. Hirtelen elgondolkodtam. Milyen furin festhetünk, Jake, mint szakember, egy lóval parádézva, és én, aki állítólag nem szereti a lovakat, segít neki, és kettőnk közül olyan mintha én lennék a képzettebb.

A valóságba Futár horkantása rántott vissza, ami ugyan Jakenek szólt, nekem is egy amolyan ébresztőóraként szolgált. A ló ugyan nem ment beljebb a bokszába, de ellenségesen vizslatta Jake-et.

Vajon mióta engedem közel magamhot ezeket az állatokat? Ha valaki pár héttel ezelőtt azt mondja nekem (bár ez az előző lakhelyeimet és az akkori társadalmi életemet tekintve ez nem volt igazán lehetséges), hogy én egyszer pont ezen fogok gondolkodni, nyomós okkal, az arcába röhögök. Most pedig itt állok, egy lovat nyugtatok és egy fiúnak segítek összebarátkozni vele. Ez a gondolat jó érzéssel töltött el, mert végre nem csak egy kolonc vagyok mindenkinek, hanem vannak személyek, akiknek igenis szüksége van rám. Erről eszembe jutott Lucy. Ezt neki is látnia kell, így elhatároztam, felhívom.
-Figyelj Jake, megyek, áthívom Lucyt. Nem messze itt leszek.- azzal elővettem a telóm és az istállón kívül tárcsázni kezdtem barátnőm számát. Két csengés után felvette, majd megbeszéltük, hogy ittalszik, és holnap dél körül megy haza. Azt mondta, húsz perc és itt van. Addig a házban voltam, és ettem egy kis csokit, amíg vártam,hogy Lucy csengessen.

Tudom, hogy nem lett valami izgalmas rész, de nemsokára jobban beindulnak a dolgok. Ha szeretnétek, jelezzétek kommentben, legyenek-e Futár szemszögéből részek, nem harapok. És bocsi, hogy eddig nem volt rész, mindenről a suli tehet. De a mai nap folyamán lesz még egy rész, szóval bepótolom. Köszi, hogy elolvastad!