Futár

Prológus

Kinéztem új szobám ablakán. Mindenhol lovak, emberek forgataga, nem nekem való világ. Kicsi koromtól kezdve nem szeretem a lovakat, akármennyire is próbálkoznak a szüleim. Nagyok, büdösek, és elveszik tőlem anyuékat. Talán az utóbbi miatt utálom őket a legjobban, anyuék ugyanis mintha jobban szeretnék ezeket az állatokat, mint engem.
Igazából már hozzászoktam, hogy ilyen magányos vagyok. Az iskola ettől az isten háta mögötti helytől (vagyis a tenyészfarmtól) háromnegyed órányi autóútra van. A farmnak van magántanára, az jár az ottlakó tanárok gyerekeihez, és igazán kedves. Az itteni emberek pedig csak a lovakkal vannak elfoglalva, szóval esélyem sincs barátokat szerezni. Inkább itt maradok a szobámban, és itt élem le gyerekkorom. Már belegondolni is elég lehangoló, de ez van.
Gondolataimból a csengő rángatott ki, megérkezett  a magántanár. Lementem az emeletről, és ajtót nyitottam.
- Jó napot, Miss Swarch! Ma mit tanulunk?- kérdeztem.
- Szia Susan! Úgy gondoltam, ma két anyagot haladunk matematikából, és egyet történelemből.- jött a válasz.
- Tessék bejönni, mindjárt hozom a felszerelésem!- azzal a cuccaimmal együtt bementem a konyhába, és átadtam magam a matek "szépségeinek".

Miután kikísértem Swarch-ot, anyu bejött, és közölte a mai feladatokat.
- Susan! Kérlek vidd ki a szemetet és főzz is valamit, mert későn végzek, de ha egy óra múlva nem leszek itt, egy mosást is rakj be! Köszi! Szia!- azzal a lendülettel, ahogy bejött, ki is viharzott, és még azt sem várta meg, hogy válaszoljak. Jellemző. Általában mindig mindent én csinálok, mivel anyuék általában csak sötétedésre keverednek haza. Legalább addig sem unatkozom, mert van mit csinálni. Viszont megint egy jó, hosszú, egyedül töltött estére számíthatok. Remek.

Kösz, hogy elolvastad! A részek hétvégenként várhatók, akár több is, de hétköznap semmiképp.
Jó olvasást, remélem tetszeni fog!