Futár

15.fejezet-Idegen

Hirtelen ültem fel az ágyamban. Borzasztóan megijedtem, valami itt csörömpöl a közelemben, de mi lehet az? Óvatosan körülnézek, a furcsa zaj forrását keresve, majd végül szemem az éjjeliszekrényemen állapodik meg, ahol az ébresztőm teljes lelki nyugalommal csap ekkora zajt. A homlokomra csapok, kikapcsolom, és visszalőlök az ágyamba. Még mindig nem szoktam meg ezt a fránya ébresztést. Szünet előtt is párszor eljátszotta ezt velem, és nem olyan vicces mint amilyennek kívülről tűnik. Nagy nehezen feltápászkodom, elvégzem a fürfőszobai teendőim, felöltözöm, és a telefonom a kezembe véve lebattyogok a lépcsőn.
-Sziasztok!-köszönök a szüleimnek, akik visszaköszönnek. Ledobom magam az asztalhoz, és kiveszek a gyümölcskosárból két almát. Egybe beleharapok, egyet pedig berakok a pulcsim zsebébe. Elköszönök, és a táskámat a kezembe véve kilépek az ajtón. Az istállók felé veszem az irányt, mert még meg kell etetnem Futárt. Beérve lecsapom a táskámat a bejárat mellé. Hangosan köszönök, de eszembejut, Jake már nincs itt. Kicsit elszomorodva lépegetek tovább, kicsit elidőzve Dámánál. Futárhoz érve elmosolyodom. Megetetem, és a zsebemben lapuló almát is odaadom neki. Ezután sietősen elindulok, nem akarok elkésni, de valaki az utamat állja.
-Szia. Én vagyok az új lovász-vigyorog önelégülten. Tudja, hogy felismertem. Megtámaszkodom a legközelebbi bokaszajtóban, miközben magamban a "ez nem lehet igaz"-t hajtogatom.-Andrew-mutatkozik be.
-Susan...-sikerül kinyögnöm. Hogy kerül ide, bár szólalna meg megint az az idegesítő ébresztő. Idegen. Úristen. Kikerültem, és amennyire a remegésemtől telt kisiettem az istálóból. Odakint a kerítésnek támaszkodva vártam a buszt.

-Úristen. Ez nagyon durva-kapja a szája elé a kezét Lucy. Elmondtam neki mindent. Valakinek muszály volt. Ezt nem bírtam idegösszeroppanás nélkül.-És most mit fogsz csinálni?
-Én sem tudom-motyogom.-De mostmár biztos, volt valami oka hogy figyelt eddig is. Ez az állás csak bónusz volt, hogy bejuthasson. Valamit akar itt, de vajon mit?
-Nem tudom. Ez ilyesztő.
-De van egy jó hírem is! Apu vállalta hogy folytassa a tanításod!
-Köszi, szuper. Délután átmehetek?
-Persze.

Futár szemszöge:

Itt állok a bokszomban, és épp Szarkával beszélgetek, miközben az ebédemet várom. Sok érdekes dolgot mesélt már, mint például hol lakott ez előtt. Egy kedves fiú lova volt, de egy istállóbeli járvány miatt eladták, nehogy ő is elkapja. Még mindig hiányzik neki a fiú, ezért nem igazán tűr meg maga mellett más fiúkat.
Én is meséltem már neki, de nem tudtam olyan jó dolgokat, mint ő. Én sem szeretem a fiúkat, de nem hasonló ok miatt. Jake-et már épp kezdtem megkedvelni, de nem igazán láttam ma. Vajon mi lehet vele, és miért nem hozza már az ebédemet? Türelmetlenségemben elkezdtem rugdosni a bokszajtót és kaparni a földet. Egy túl ismerős hang válaszolt kicsit sem kedves módon, de nem Jake-hez tartozott:
-Hallgass már, hát nem lehet itt nyugta az embernek!
A hang hallatára pánikba estem. Itt van, visszajött, hogy bántson. Ki kell jutnom innen, jó messze ettől az emberi lénytől, csak el innen. Erősebben rúgtam az ajtót, egyre erősebben, és kétségbeesetten nyerítettem. De csak hasonló goromba dolgokat vágott a fejemhez. Hol van már Susan, miért nincs itt amikor kéne?

Susan szemszöge:

Végre kiléptem az iskola ajtaján. Felszálltam a buszra, miközben egyre csak kattogott az agyam. Miért kellett ennek ide jönnie? Mit akarhat? Vajon bántja a lovakat? Azt nem élném túl. Hiszen végső soron az én hibám lenne, amiért hallgattam előző ügyködéseiről. Gondolhattam volna, hogy ez lesz, hiszen a hirdetés után tűnt el. Az én hibán lesz az egész, és nem tehetek ellene semmit, itt az iskolában!
-Itt vagy, Susan?-hallottam Lucy aggódó hangját. Megérti, min gondolkozom. Elmormogok egy igent, és tovább folytatom ezt az elmebajt. Nem fogok megnyugodni, amíg nem állhatok Futár mellett, tudva, hogy nincs semmi baja, és biztonságban van. Ekkor megérkeztünk, én felvettem a táskám, lerobogtam a buszról, és az istálló felé rohantam. Lucy utánam futott, ő is aggódott. Akármi történhetett ennyi idő alatt. Beértem, lecsaptam a táskám a sarokba, úgy, mint reggel, és rögtön meghallottam a kétségbeesett nyerítést, és patadobogást. Én is kétségbeestem, és remegő hangon kiabáltam Futárnak:
-Semmi baj, jó kislány itt vagyok! Nem eshet semmi bajod!-a boksz közelében lelassítottam, nem akartam még jobban megijeszteni. Futár magán kívül rugdosta az ajtót, és nyerített. Ez a viselkedés a többi állatot is megijesztette, és elkezdtek hasonlóan tenni. Lucy odaszaladt és megpróbálta megnyugtatni őket, kevés sikerrel.
Idegen-Andrew. Andrew, emlékeztettem magamat-csak állt és elégedetten nézett.
-Mit tett velük?-sziszegtem felé. Undorító milyen hidegvérrel teszi ezt ezekkel a szegény lovakkal.
-Én, semmit. Csak rászóltam ne rúgja az ajtót-vigyorgott.
-Idióta, ebédidő van!
Megsimogatom Futár orrát, és érzem, ahogy egyre nyugodtabb. Halkan duruzsolok a fülébe. Lucy ugyanígy tesz a többi kancával, néhányuk már egész higgadt. Hogy képes valaki ilyen gonosz lenni? És nem lehet ártalmatlan, ha a puszta jelenléte ezt váltja ki Futárból. Végre volt olyan állapotban, hogy magára mertem hagyni, így elindultam, hogy adjak neki ebédet.
-Gyere, Lucy. Ez a felelőtlen idióta nem tudott arra gondolni, hogy a lovak éhesek.-Lucy utánam jött, és a takarmányosban kimértük minden állat adagját és hoztunk szénát az épület mögötti bálákból.

Futár szemszöge:

Elment. Megint itt hagyott Andrew-val. Miért hagyott itt vele? Ekkor belépett az ajtón, és felismertem az eltéveszthetetlen széna illatát. Az enyhén édeskés illatot, amit minden ló szeret. Kidugtam a fejem a bokszból, és nem kellett csalódnom, mert nagy kupac szénát hozott, kis barátja, akinek még nem bírtam megjegyezni a nevét pedig zabot. Megint eszembejutott, milyen éhes is vagyok. Szépen minden lovat megetettett, köztük engem is. Körülnéztem, minden ló nyugodtan rágcsált. Nem lehet baj, így én is enni kezdtem.

Susan szemszöge:

Gyere, Lucy, keressük meg aput, a lovaglólecke miatt-mondtam, miután láttam, minden ló nyugodt, és nem történhet több baj.
-Nem tudnék most lovagolni. Ezt meg kell beszélnünk a szüleiddel.-én csak egyet tudtam érteni ezzel.

Ennyi kihagyás után próbáltam hosszabb részt hozni, tényleg próbálok rendszeresen felrakni, de ez sajnos nem mindig sikerül. Köszi, hogy elolvastad!