Futár

6.fejezet-Az ötlet

Egy egész hét telt el azóta, hogy a suliba járok. Lucy majdnem minden nap átjött hozzánk. Kivéve szerdán, mert akkor én mentem át hozzájuk. Kedves szülei vannak és mindketten tanárok. Látszik, hogy szeretik a lányukat.

Most is a farmon vagyunk, és a kerítésnek dőlve nézzük, ahogy Jake az egyik lovat futószárazza. Lucy felsóhajt mellettem:
-De kár, hogy én nem lovagolhatok!
És ekkor, valami eszembe jutott:
-Talán mégis! Én ehhez annyira nem értek, de támadt egy ötletem. Anyuéknak és Jakenek is van itt egy-egy hobbilova. Ha Jakenek van rá ideje, és a szüleink sem ellenzik, akkor talán ingyen és bérmentve is lovagolhatnál.
-Biztos? Nem akarok aggatni. És lehet apuék nem mennének bele...
-De egy próbát mindenképpen megér! Ha nem, az sem baj, de ez egy jó lehetőség, Lucy!
-Igazad van. Kérdezzük meg Jake-et!-most már kirobbanó jókedve volt, majd kissé visszafogva magát, hogy a lovat meg ne ijessze, odaszólt a fiúnak:
-Jake! Ide tudsz jönni egy picit?
-Persze, öt perc és végzem!-mondta, majd csettegni kezdett a lónak, aki időközben azt gondolta, nyugodtan lazsálhat, amíg a fiú mással van elfoglalva. Most kelletlenül elindult, és komótosan ügetésre váltott.
Negyed óra múlva, miután Jake  visszavitte a lovat, megetette és átkefélte, végre odajött hozzánk.
-Mit szerettetek volna? Bocs, hogy lassú voltam, de Szarka mindent elkövetett, hogy ne haladjak a dolgommal.-aha, szóval így hívják a kis pejderest. Én kezdtem bele:
-Lucy régóta szeretne lovagolni, de nem volt lehetősége rá, és arra gondoltunk... hogy... persze ha csak van rá időd... megtaníthatnád lovagolni.-böktem ki jóval bizonytalanabbul, mint azt szerettem volna.
-Szívesen, a múltkor apukád úgyis mondta, Hercegnek több mozgásra volna szüksége. De erről a szüleiteket is kérdezzétek meg!
-Köszi Jake! És nyugi a felnőttek beleegyezése nélkül úgyse akarnám lóra ültetni Lucyt.-mondtam, de a végét már kicsit szemforgatva. Időközben sokat voltunk hármasban, és Jake nagyon szeret fontoskodni.

Ezután megkérdeztem anyuékat, Lucy pedig a saját szüleit. Végeredmény: mindenki támogatja az ötletet. Megbeszéltük, Lucy minden szerdán és szombaton lovagol egy félórát Hercegen. Mint kiderült Herceg apa lova. Anyáét Dámának hívják.
Barátnőm elmondhatatlanul sokszor köszönte meg, szegény lassan az őrületbe kergetett. Másrészt viszont nagyon örültem neki, hogy  ilyen boldog.

Este anyuék valami teljesen újjal álltak elő:
-Susan! Mondanunk kell valamit!
Lementem, és közben számításba vettem mindent:
Költözés? Nem valószínű.
Lucy nem lovagolhat? Ahhoz túl lelkesen fogadták.
Akkor valami másmilyen:
Melátogatjuk a nagyit, aki Svájcban lakik? Nem igazán látogatjuk, igazi hárpia.

Nagyon semmi sem jutott eszembe, aminek értelme is lett volna, szóval szépen leültem a kanapéra, és kíváncsian figyeltem. Nagyon izgatottak voltak, végül (szokás szerint) anya szólalt meg:
-Megyünk Párizsba!

Bocsi az egy nap késésért, de sajnos egész hétvégén (nem tudom miért) büntiben voltam. De most itt az új rész, lényeg a lényeg. Legközelebb hétvégén lesz rész. Köszi, hogy elolvastad!