Futár

18.fejezet-Jó nyomon

Két nap telt el azóta a szörnyű este óta.

Olyan fáradt vagyok, hogy helyben elaludnék, de nem lehet. Most nem. Ennek tetejébe mindenem sajog. Életemben nem gondoltam volna, hogy a lovaglás is így igénybe veheti az embert.

Naponta minimum négy lovagló óránk van Lucyval, bár ezt elég nehéz titokban csinálni. És szegény lovakat is kezdi lefárasztani a szoros napirend, de ki kell tartaniuk a hét végéig.

Viszont jól haladunk. Lucy a szabadon vagtával barátkozik, egész nagy sikerrel. Én pedig már a legutóbb szabadon ügettem. Szegény Csutak, egyre kimerültebb. De Fecske sincs jobb állapotban. A kétségeim pedig egyfolytában mardosnak. Mi lesz, ha... kavarog a fejemben, valahányszor lefekszem aludni. Akármilyen fáradt is vagyok ilyenkor, nem tudok aludni. Mi lesz, ha... nem sikerül ez az egész, vagy máris elkéstünk? Mi lesz, ha... a lovak nem bírják a terhelést, és én miattam lesz oda az egészségük? Mi lesz, ha... megtudják mire készülünk és nem engedik?

A felelősség mint súlyos szikla nehezedik rám, és nem tudom elbicegek-e vele a célig, vagy összeroskadok alatta. Nem kívánom senkinek ezt a bizonytalanságot, és az örökös hazudozást szerettei előtt.

És ha nem emészt a kétség, nem alszom, eszem, vagy lovagolok, a várost járom Jakekel és Lucyval, és egy bizonyos Andrew után kérdezősködünk, személyleírást adva. Eddig semmit sem tudtunk meg róla, meg azt sem tudjuk, mi a vezetékneve. És, szinte már nevetséges, milyen csapdát állítottam magamnak, mert még aput sem kérdezhetem meg, pedig a jelenkezési lapon bizonyára sok fontos dolog lehet. Bingó! Azt hiszem, muszály lesz magamnak elintézni ezt is. Elmosolyodtam, két napja először, és ösztönösen meghúztam a kantárt, ezzel megállásra késztetve Csutakot.

-Te meg mit csinálsz, Susan!-Jake hangja mint valami sziréna, üzent, vissza kéne térnem a valóságba.-Tíz perce sétálgatsz itt Csutakkal, anélkül hogy hallanál bármit is!
-Bo-bocsi-dadogtam.-De,tudod, gyere-mondtam, és már lenn is voltam a nyeregből. Karon ragadtam a meglepett fiút, és magammal vonszoltam a lóval együtt. Gyorsan leszereltem, és tovább indultam a ház felé.
-Apuék vásárolni vannak-mondtam.-Apu mindig nyitva hagyja az irodát.
Jake ugyan semmit sem értett az egeszből, bólintott.

Én mit sem törődve ezzel, megkerültem, és beléptem az irodába. Itt mint valami megszállott, feltéptem minden fiókot, azt a bizonyos iratot keresve. Fél órát kereshettem, miközben Jake furcsán szemlélt. Ekkor felugrottam, kezemben a talán legértékesebb nyommal.
-Jake! Ide gyere, nézd, én, megtaláltam!-nyögtem és a kezébe adtam a papírt. A fiú átfutotta, elmosolyodott, felnevetett, majd közelebb lépett, és megölelt. Én egy pillanatra ledermedtem a meglepettségtől, majd visszaöleltem. Egy pillanatra újra gondtalan és boldog voltam, majd megint visszatért az ismerős, nehéz érzés, és hatalmába kerített a kétség és az aggodalom. Elhúzódtam Jaketől, es mindent elpakoltam, visszatolva a fiókokat.

Még közel sincs vége, jól tudtam. A neheze még csak most jön.

Megint visszatértem, nem szabultok meg tőlem egykönnyen!
Köszi, hogy elovastad!