Miraculous:Mindörökké együtt!

3. Fejezet

Marinette szemszöge:
-Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj.. Megígérem.-mondtam Adriennek megnyugtatóan, de ő csak egy aggódó és egyben egy kicsit mérges nézést kaptam.
-Rendben..-mondta Adrien de Emma elkezdett sírni ezért visszamentem a szobájába. Felvettem az ölembe majd ringatni kezdtem, hogy ne sírjon. Aztán rájöttem hogy éhes ezért megetettem. Mivel sehogyse tudtam visszaaltatni, Emmával a kezembe lementem a konyhába ahol Adrien, Tikki és Plagg beszélgettek.
Persze hogy észrevettek mert mind a hárman oldalra kapták a fejüket. Tikki iderepült hozzám és megölelt.
-Marinette! Jól vagy? És ő itt Emma igaz?
-Szia Tikki. Igen jól vagyok, és igen ő itt Emma.- Tikki Emmához fordult és őt is megölelte.
-Jaj Marinette annyira cukiiiii.-mondta és nekem ezen muszály volt nevetnem. Nemtudom hogy hogy de eszembe jutott hogy nincs itthon semmi kaja ezért nekem még főzni is kell. Odasétáltam Adrienhez és a kezébe adtam Emmát.
-Mit főzzek?- kérdeztem tőle
-Semmit. Neked pihenned kéne.
-Jajj de ne már. Jó akkor majd én kitalálok valamit.
-Marinette!-mondta Adrien mérgesen
-Igen drágám?
-Ülj le és pihenj egy kicsit!
-Nem! Tegnap eleget pihentem!-mondtam Adriennek, mire ő mégjobban idegesebb lett.
-Még ma pihensz és holnap már főzhetsz!
-Ó,igen. Ma nem főzök és majd vacsorára megesszük a nagy semmit! Igaz?
-Én nem ezt mondtam..
-Nem érdekel akkor is azt fogok csinálni amit akarok!!-erre a mondatomra Adrien felment a szobába. Igen emeletes házunk van. Fent van 3 szoba, a szobák mellet van egy fürdő, lent van a nappali, azzal szembe pedig a konyha. De ez most nem is volt olyan fontos. Adrien még 5 perc múlva se jött le, így nekiálltam spagettit főzni. Mert csak ahhoz vannak hozzávalók, és hamar kész van.
-Most veszekedni fogtok?-kérdezte Plagg.
-Nemtudom. De nincs semmi bajom, és nem is vagyok fáradt hogy pihenjek szóval..-mondtam Plaggnak. Hirtelen lejött a lépcsőn Adrien. De Emma már nem volr a kezében. Biztos elaltatta.
-Marinette! Miért nem hallgatsz rám?-kérdezi Adrien
-Én hallgatok rád, de ha egyszerűen nem vagyok fáradt és nincs semmi bajom, akkor nem fogok pihenni!-mondtam majd megkavartam a tésztát.
-Olyan makacs vagy mint egy öszvér!-ajjaj kezd ideges lenni megint..
-Igen az is maradok!!-mondtam neki, de már én is kezdtem ideges lenni. Tikki és Plagg ijedten néztek minket. Igen még soha nem veszekedtünk.Pláne nem ilyen kis hülyeségen.
-Na jó elég volt! Te sose tudsz normálisan viselkedni?! Elegem van belőled érted?- Adrien szinte kiabált. Könnyek gyűltek a szemembe. Annyit vettem észre hogy Adrien a szájára csap.
-Úr Isten..Marinette.... Én... Én..
-Nem érdekel hagyj békén!-mondtam majd kikerültem és felszaladtam. Gyorsan bementem a fürdőbe majd kulcsra zártam. Közbe Tikki is követett.
Sírva ültem le a földre.
-Marinette.. Figyelj rám!-kérlelt. Lassan felnéztem rá. Majd tovább folyatta.- Először is. Nem szabad sírnod, mert bármikor megtámadhat egy akuma.-tényleg- Másodszor. Marinette Adrien biztos nem úgy értette ahogy azt ő kimondta.. Biztos ki van merülve..
-Tikki.. Én akármennyire is ki vagyok merülve, nem bántok meg másokat, főleg nem azt akit szeretek!-éppen befejeztem a mondatot, amikor meghallottam hogy Adrien kopog az ajtón.
-Marinette.. Ne haragudj.. Én nem úgy gondoltam..-direkt nem válaszoltam. Csak a könnyeimmel küszködtem. Tikkire néztem, majd halkan odasúgtam neki, hogy átváltozhatok-e. Erre ő csak bólintott.
-Tikki pöttyöket fel!-mondtam majd kiugrottam az ablakon, majd mentem ammerre csak tudtam.

Adrien szemszöge:
Nem értettem hogy miért adja a kezmbe Marinette Emmát. Majd minden világos lett. Főzni akrat, amit nem akartam, azért mert még neki pihennie kéne. De hamar ideges lettem ezért felmentem Emma szobájába és elaltattam. Majd vissza lementem Marinettehez. Persze hogy már főzött. Megint ideges lettem. Nem tudom hogy miket mondtam amig meg nem láttam hogy Marinette majdnem sír.. Aztán már eszembe jutott, ezért gyorsan rá is csaptam a egyet a számra.
Marinette felszaladt az emeletre.
-Adrien te mégis miket vágsz a fejéhez? Csak most jött haza mellesleg főzni akart mert látta hogy nincs semmi se itthon!-szidott le Plagg.
-Nemtudom. Én nem akartam..-próbáltam elmagyarázni neki de közbeszólt.
-Nem érdekel, most felmensz és megkereserd!
Gyorsan felmentem majd megnéztem a mi szobánkat, de nem volt. Megnéztem Emma szobáját, de ott se volt. A vendégszobába is benéztem de ott se volt. Elmentem a fürdő előtt és hallottam ahogy Tikki próbálja nyugtatni Marinettet. Én egy nagy barom vagyok.
Bekopogtam majd elkezdtem beszélni. Nem válaszolt. Próbáltam kinyitni az ajtót de becsukta. Hallottam ahogy átváltozott, majd elment.
-Plagg! Kitudod nyitni az ajtót?-kérdeztem
-Igen!-gyorsan kinyitotta.-most pedig menj utánna!
-Plagg karmokat ki!-mondtam, majd átváltoztam. Már menni akartam amikor eszembe jutott Emma. Őt nem hagyhatom itt..
-Plagg karmokat be..-mondtam
-Miért nem mentél utánna?-kérdezte
-Azért mert Emma itt van és nem hagyhatom egyedül. Nem tudok semmit se tenni csak itt várni.
-Változz vissza és hívd addig amíg fel nem veszi!
-Jó ötlet.-megint átváltoztam majd elővettem a botomat és hívtam Katicát. Párat kicsengett majd kinyomta. Újra próbáltam, de ő megint csak kinyomta. Így folytattam amíg fel nem vette.
-Mit akarsz?!-kérdezte mérgesen, de hallottam a hangján hogy sírt.
-Gyere haza.. Kérlek!
-Nem!
- Kérlek!
-Azt mondtam hogy nem!-mondta majd kinyomta.
Visszaváltoztam.
-Hát főnök ezt elszúrtad!
-Én is tudom!-mondtam majd adtam neki camambert.
Lementem a konyhába majd leültem. Ott vártam. Már vagy egy órája ott ültem amikor meghallottam hogy valaki jön lefele a lépcsőn. Kirohantam a nappaliba és láttam hogy Marinette volt az. Odamentem hozzá és megöleltem.
-Úgy aggódtam érted.
-Engedj el!
-Bocsáss meg! Kérlek!-mondtam majd megcsókoltam. Ez már jó jel mert viszonozta. Elváltunk egy mástól. Marinette a földet nézte. Felemeltem a fejét az állánál fogva. Sír.
-Szeretlek!-mondtam
-Én is!
-Haragszol?
-Nem már nem!
-----------------------------------------------------
Sziasztok itt a 3. Fejezet.
Jó olvasást!