Miraculous:Mindörökké együtt!

5. Fejezet

Marinette szemszöge:
Reggel amikor felkeltem már Adrien nem volt ott. Gyorsan magamra kaptam a köntösöm, majd lerohantam a konyhába, ahol nagy csörömpölést hallottam. Adrien volt az. Próbál kávét főzni, ami nem igazán akar neki sikerülni. Odaléptem mellé, amitől egy kicsit megijedt, így magára borította a vizet. Ezen muszály volt nevetnem.
-Jó reggelt!-mondtam
-Neked is.. És nem  vicces. A szívbajt hoztad rám.
-Sajnálom!-mondtam neki majd megpusziltam.
-Ugye tudod, hogy nekem ez nem elég?!-mondta majd a konyhapulthoz nyomott, és megcsókolt. De ezt a csókot Emma sírása megszakította.
-Felmegyek Emmáért.-mondtam, de Adrien még mindig nem engedett el. - Naa! Engedj el! Nem hallod hogy sír?
-De hallom. Csak hogy most együtt megyünk fel.
-Rendben.-mondtam majd elkezdtem a lépcsőhöz húzni. Felmentünk majd kivettem a kiságyból.
-Hát sziaa!!-mondtam Emmának majd megpusziltam az arcát. Erre ő abbahagyta a sírást, és elkezdett nevetni.
-Drágám akkor átrakjuk a kiságyat a szobánkba?
-Igen át.
Ekkor megjelentek Tikkiék.
-Jó reggelt!
-Nektek is.
-Hé Adrien! Éhes vagyok! Adj camambert!
-Jó... Tudod hol van. Vegyél.
-Neked is mindjárt adok kekszet Tikki.
-Rendben.
Plagg hirtelen odanyújtotta Emmának a sajtot.
-Tessék! Egyél!-mondta Emmának Plagg, de a kicsi csak elfordította a fejét.-Naa pedig nagyon finoom!-mondta neki Plagg, majd odarepült Emma arcához. Erre ő a vállamba furta a fejét.
-Na mindegy.. Ha nem kér akkor nem.
-Plagg, Emma eleve nem tudja megenni a camambertet, mert még nincsenek kinőve a fogai.
-Ebbe igaza van Marinette-nek.-mondta Tikki
-Mindegy. Felöltöztetem a kisbabát, és utánna megcsinálom a reggelit.
-Segítsek valamit Bogaram?
-Nem nem kell.
-Hát jó.
Átöltöztettem Emmát, és lementünk a konyhába. Bekevertem egy kis palacsinta tésztát, és elkezdtem kisütni.
-Hmm.. Olyan jó illata van..-mondta Adrien.
-Akkor vegyél.
-Áh.. Megvárlak..
-Hát akkor sokáig kell várnod, mert nekem először meg kell etetnem Emmát. Szóval  inkább ne várj engem.
-Oké.
Miután a kisbabát megetettem, én is nekiláttam a reggelimhez.
-Adrien! Tudom hogy ez még egy kicsit korai, de szerintem el kellene mondanunk Alyáéknak, hogy ők lesznek Emma keresztszülei.. Már ha el fogják vállalni.
-Lehet hogy korai de egyszer el kell mondanunk így is úgy is.
-Hát akkor még ma mondjuk meg nekik.
-Jó
-Akkor én most elmegyek felöltözni.
A válaszát már nem vártam meg. Rögtön felmentem a szobánkba.
Egy kék farmernadrágot, egy fehér virágos pólót, arra rá egy barna színű inget.
A hajamat leengedve hagytam. Már indultam lefele, amikor valakibe beleütköztem. Adrien volt az. Mind a ketten a földön kötöttünk ki.
-Ezt jól megcsináltuk..-mondtam miközbe felálltam.
-Ja. De jól vagy?
-Én igen. Te?
-Én is.
-akkor jó. Mikor indulunk Alyáékhoz?
-Akár most.
-Jó. Akkor felhívom Alyát.
Elővettem a telóm, és már tárcsáztam is.
-Hali kislány.
-Szia Alya. Gond lenne ha átmennénk hozzátok?
-Nem dehogy.. Miért lenne gond? És mikor jössztök?
-Akár most is mehetünk.
- Rendben várunk titeket. Szia
-Szia.
Mondtam majd kinyomtam.
-Na mit mondott?
-Azt hogy nyugodtan menjünk.
-Remek. Gyalog megyünk?
-Ha szeretnél akkor igen.
-Persze.
-Akkor hozzd a babakocsit.
-Jó.
Elkészültünk, és már indultunk is. Amikor odaértünk, becsengettünk.
-Sziasztok! Gyertek be.
-Szia oké.
Alya kivette Emmát a babakocsiból és bevitte a nappaliba.
-Alya Nino! Mondanunk kell valamit..-kezdtem el
-És miaz?? Ugye nem az hogy elköltöztök?-kérdezték egyszerre aggodalmasan.
-Jajj dehogy.-mondta Adrien-csak azt szeretnénk.. Ha ti lennétek Emma keresztszülei..-mondtuk ki egyszerre Adriennel
-Persze csak ha elvállaljátok.
-Úristen!! Hát persze hogy elvállaljuk.
Estig beszélgettünk Alyáékkal. Elköszöntünk majd hazamentünk.
Emma most különös módon nem kellt fel az éjszaka közepén.
Reggel Adrien hangjára keltem.
-Bogaram.. Ideje felkelni!
-Még öt percet..
-Sajnos nem lehet.. Ma már mennem kell dolgozni.. És nemsokára el is fogok késni.-erre a mondatra kipattantak a szemeim. Ránéztem az órára, ami még csak fél hetet mutatott.
-Olyan szemét vagy! Még csak fél hét és neked csak fél nyolckor kell indulnod.-mondtam majd megdobtam az egyik párnámmal.
-De ma hamarabb kell mennem. Kereken 7 órára. -mondta, mire én kiugrottam az ágyból és felkaptam a köntösöm.
-Gyere megcsinálom a reggelidet.-mondtam majd elkezdtem lefele húzni.
Miután megcsináltam megette, és már rohant is.
-Köszi! Finom volt! Majd jövök. Vigyázzatok magatokra Bogárkám!-mondta majd nyomott egy puszit a számra.
Aztán észrevettem hogy Adrien itthagyta a táskáját. Gyorsan felkaptam majd rohantam utánna. De mire kiértem ő már nem volt ott.
-Remek most vihetem utánna.-mondtam mérgesen.
Amikor felértem már Emma fenn volt, és sírt. Tikki és Plagg próbálta felvidítani, kisebb nagyobb sikerrel.
-Jó reggelt! Sziaa kicsim.-mondtam majd felvettem.
-Neked is Marinette.
-Gyertek le a konyhába és megkapjátok a reggeliteket.
-Dejooo-mondták egyszerre. Ezen csak mosolyogtam
Lementünk majd adtam Plaggnak sajtot, Tikkinek meg kekszet. Emmát is megetettem, és fel is öltöztettem. Már csak én nem voltam kész.
-Tikki, Plagg tudnátok vigyázni Emmára amig én is elkészülök?
-Persze.-Mondta Tikki
Már nem is mondtam neki semmit, csak felmentem és átöltöztem.
Visszamentem a nappaliba. Tikki Plagg és Emma egy mesét néztek.
-Be kell mennünk Adrien után.
-Miért?
-Azért mert téged is itthonhagyott Plagg, és mert itthonhagyta a táskáját is.
-Akkor igyekezz.
Emmát beleraktam a babakocsiba és már indultunk is.
-Tikki Plagg bújjatok el.
Végre odaértünk.
-Jónapot Mrs. Agreste.
-Jónapot. A férjemet keresem.
-Az irodájába van.
-Köszönöm. A babakocsit itt hagynám ha nem gond.
-Dehogy nyugodtan hagyja itt Mrs. Agreste.
Kivettem Emmát a kocsiból és elindultam az irodához.
Amikor odaértem akkor azt hittem hogy menten elájulok.Cloe ott volt benn Adriennel. Miért nem bír leszállni róla?
Még nem mentem be hanem hallgatóztam.
-Sziaa Adrieen!-ez tuti hogy Cloe volt.
-Oh sziaa.. Cloe.-ez meg Adrien
-Hogy vagy édesem?-Cloe
-Jól de nem vagyok az édesed.-Adrien.
-Csókolj meg!-Cloe
-Mi? Nem!-Adrien
-Tudom hogy akarood Adriédes!
-Nem nem aka...
Cloe meg..megcsókolta Adrient. Betelt a pohár!! Berontottam az irodába.
-Szállj. Le. A. Férjemről. Cloe!
-Áh szia Marinette. Méghogy a férjed Adriédes?-kérdezte Cloe nagyképüen.
Mostmár kezdek nagyon ideges lenni.
-Igen az!
-Jah persze! Hát nem láttad hogy élvezte Adrien amikor megcsókoltam? Még viszonozta is! Nézd meg ezt a videot!-mondta Cloe majd elinditotta a videot. Amikor a végére ért, akkor leraktam a fotelba Emmát, és szép odasétáltam Cloehoz. Lekevertem neki egy nagy pofot, amitől eldöntötte a fejét.
Adrien csak lesokkolva állt.
-Na mi a baj Cloe? Csak nem arra számítottál  hogy majd ölbetett kézzel fogok majd állni és nézni ahogy itt csókolgatjátok egymást? Hát nem! Most pedig Cloe takarodj innen, még mielőtt olyat  csinálok, amit én is meg fogok bánni! Veled pedig Adrien, még számolok!-fejeztem be a mondandómat. Cloe csak hülyén nézett engem, Adrien pedig mondani aka valamit, csak nem tudja, hogy hogyan kezdjen bele.
-Mit képzelsz magadról te kis liba?
-Nem megmondtam, hogy takarodj innen?
-De, csakhogy én nem megyek el innen!
Ekkor Adrien apja Gabriel benyitott az ajtón.
-Itt meg mi folyik? Cloe te mit csinálsz itt?
-Oh.. Igen Cloe.. Mondd el mit csináltál!-mondtam neki gúnyosan.
-Marinette pofonvágott, pedig nem csináltam semmit se.-mondta Cloe. Na itt megint betelt a pohár.
-AZ IGAZAT!!-ordítottam Cloera. Ekkor Adrien lefogott, hogy ne üssem meg mégegyszer.-Engedj el!-kiabáltam Adrienre, aki csak nemlegesen megrázta a fejét.
-Nyugodj meg Marinette!-szólt kedvesen Gabriel.
-Gyerünk Cloe! Mondd el Gabrielnek!- még mindig nem szólt semmit-Ha nem mondod el én fogom! Te pedig  azonnal engedj el!-mondtam Adriennek (ismét) és elkezdtem ficánkolni, hátha elenged.-Gyerünk Cloe!Jó majd én! Azt történt, hogy  Cloe és Adrien csókolóztak. Ezért én ezt a kis... Izét felpofoztam. Mondtam neki hogy menjen innen. És innentől tudja.
-Na jó.. Cloe most menj innen.
-De Gabriel!
-Nem! Neked Mrt. Agreste! Nem mondom kétszer menj innen.
-ezt még megkeserülöd Marinette!-Ezzel a mondattal pofonvágott. Végre kiszabadultam Adrien öleléséből. Cloe után mentem aki még csak az ajtónál járt. Megfordítottam, és úgy pofonvágtam Cloét, hogy egy életre megemlegeti.
-Most pedig takarodj innen.-mondtam és a lifthez löktem.
Visszamentem az irodába, majd felvettem Emmát a kezembe, és elindultam.. Volna..
------------------------------------------------------
Sziasztok! Meghoztam az 5. Fejezetet. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást.