Miraculous:Mindörökké együtt!

11. Fejezet

Marinette szemszöge:

Álmos vagyok...-mondtam, majd elsötétült minden.
***
Az éjszaka kellős közepén keltem fel. Adrien mellettem ült, és úgy aludt. Hirtelen eszembe jutottak a tegnap történtek.
De vajon mit akarhat azaz ember egy ártatlan kislánytól?
-Bogaram.. Ne sírj, minden rendben lesz..-mondta Adrien. Észre se vettem, hogy sírni kezdtem.
-De..-kezdtem volna a mondatomba,csak félbeszakított.
-Nincs de!Ma újra keresni fogjuk.
Szóval ki kell pihennük magunkat.
-Ajh.. Rendben.. De nem hiszem hogy ülve ki fogod magad pihenni!
-Igaz..-mondta, majd mellém feküdt, és szorosan magához ölelt.
***
Reggel amikor felkeltem,azt vettem észre, hogy nincs mellettem. Felültem az ágyon, és körbenéztem. Nem otthon voltunk, hanem Alyaéknál. Biztos amikor elaludtam, akkor nem akartak minket hazaengedni.
Hirtelen előjött Tikki.
-Marinette. Hogy vagy?
-Hát.. Mit mondhatnák Tikki? Jól semmiképpen nem vagyok.. Inkább úgy mondanám, hogy lelkileg pocsékul!
-Hidd el hogy megfogjátok találni..
-Remélem is. Tényleg! Hol van Adtien?
-Nemtudom.
-Hát oké.. Akkor megyek és megnézem a konyhába. -mondtam majd elindultam. Jól mondtam, tényleg ott volt lenn, és épp a kávéját itta.
-Jó reggelt!-köszönt szomorúan.
-Neked is. Indulhatunk?
-Nem, először reggelizel.
-Ahj! Nem kérek. Induljunk jó?-mondtam, mire ő csak sóhajtva bólintott. Alyáéknak leírtam egy levélbe, hogy elmegyünk Emma keresésére makd átváltoztunk és elindultunk.
***
Már ez a 4. Napja, hogy Emma eltünt, és még mindig nem találtuk meg. Anyáék és Adrien apukája is segít, de hiába. Most épp Emma szobájába ülök, és sírok. Hirtelen a telefonom elkezdett csipolni, azaz egy üzenetem jött.
Felkaptam a telefont, majd megnyitottam az SMS-t. De amit küldtek attól azt hittem, hogy elájulok. Emmáról küldtek egy képet hozzá egy ,,Ha szertnétek még látni a kislányotokat, akkor adjátok át a talizmánjaitokat!" Üzenetet írtak.
-ADRIEN!!!-ordibáltam le. Az említett ijedt fejjel rohat hozzám, és ölelt át.
-Mi történt Bogaram?-kérdezte. Erre csak elő tartottam a telefonomat. Éreztem ahogy megfeszül mellettem.-Változz át! Most hogy külött neked üzenetet, könnyen le tudjuk nyomozni hogy honnan küldték!-bólintottam majd átváltoztunk.
A yoyomba beütöttöttem az ismeretlen számot, majd kihozta azt a cimet, ahonnan küldte.(Bocsi ha hülyeséget írtam ezzel😂)
Elindutam, mire Adrien követni kezdett. Egy nagyon ismerős ház előtt találtuk magunkat. Hát persze! Ez Gabriel háza. A kerítést átmásztunk, majd kopogás nélkül rontottunk be a házba.
Adrien apja, aki most a falon lévő képeket nézegette, ijedten kapta felénk a fejét.
-Sziasztok! Mi történt?-kérdezte
-Szia Gabriel. Küldtek nekem egy üzenetet, amibe benne volt Emma képe és egy üzenet, amiben az állt, hogy adjuk át neki a talizmánjainkat, ha látni szeretnénk még őt.-Igen ő már tudja, hogy szuperhősök vagyunk.
-Micsoda?! És ki küldte?
-Azt nem tudjuk apa. Viszont azt tudjuk, hogy ebben a házba van, mivel lenyomoztuk!-válaszolta Adrien idegesen
-Itt? Az képtelenség!-mondta
-Szerintem menjünk és nézzünk meg minden szobát!-mondtam
-Rendben-mondták egyszerre. Már minden szobába voltunk, kivéve a padláson. Adrein ment elől, én utána, és utánam Gabriel.
Hirtelen egy sikítást hallottunk.Ez tuti hogy Emma. Rögtön felszaladtunk, és Adriennel berúgtuk az ajtót. A padláson sötét volt, így szinte alig láttunk. Persze ez Adrienre nem mondható, hiszen ő a macskaszemeinek köszönhetően a sötétbe is lát. Egyszer csak egy egy nagy ablakon bejött a fény, így már mi is láttunk. Aztán megláttunk egy embert, akit rengeteg fehér pillangó vett körül.
Halálfej az, akinek a kezébe ott volt Emma.
-Anya! Apa!-kiabálta
-Emma!-mondtam, majd odaakartam menni, ha Adrien el nem kap.-Adrien! Engedj el! Most!-kiabáltam
-Nem! Még a végén baja eshet a kicsinek.
-Áh. Látom megkaptátok az üzenetet Katicabogár és Fekete Macska.-mondta nevetve.-Adjátok át a talizmánjaitokat, ha vissza akarjátok kapni a kicsilányt!
-Arról ne is álmodj Halálfej!-kiabált rá Adrien- Most pedig add ide Emmát.
Az említett személy a földön terült el. Gabriel leütötte egy Baseball ütővel. Emma ijedten rohant hozánnák. Jó szorosan megöleltem, ahogy Adrien is, és a nagyapja is. Aztán hirtelen felkelt Halálfej. Emmát a hátam mögé raktam, így védtem őt.
-Ügyes húzás volt bátyám!-mondta, mire én egy nagyon meglepődött fejet vágtam.
-Matt?-kérdezte Gabriel
-Pontosan!
-De miért tetted ezt bácsikám?-kérdezte Adrien dühösen
-Ó! Hogy miért? Azért mert kellenek a talizmánjaitok!
-És minek kell az magának?-kérdeztem
-Drága Marinette. Azért mert azt akarom hogy enyém legyen az Isteni hatalom, és fel tudjam támasztani Annat Adrien édesanyját aki az én feleségem lett volna, ha nem veszi el tőlem Gabriel!
-Nem tehetek róla, hogy nem szeretett viszont!
-Dehogynem!-mondja- most pedig kérem azokat a nyavajás talizmanokat!
-De mi nem adjuk oda! El kell engednie Mrs. Agrestét. Ő meghalt, és nem hozhatja vissza.-mondtam kiabálva
-Te csak ne emeld meg a hangod, különben a kislányodnak lesz baja-mondja fenyegetve, mire én a yoyommal körbecsavartam.
-Gabriel hívd a rendőrséget!- ő úgy tett ahogy mondtam és öt perc alatt itt is voltak, de mielött elviték volna elvettem a talizmánját.
-Rohadj meg a börtönben!-mondta Adrien majd Emmát felvette az ölébe, aki gyorsan hozzábújt.
-Adrien, te maradj itt Emmával, amíg én elme..-mondtam volna de Emma félbeszakított
-Anya igaz nem mész el?-mondta sírós hangon.
-Nyugodj meg kicsim, vissza jövök, csak még el kell intéznem valamit.-mondtam majd megpusziltam az arcát.
Elvittem a mesternek a talizmánt, majd visszamentem Adrienhez, és együtt mentünk haza.
------------------------------------------------------
Na, meghoztam a 11. Fejezetet. Bocsánat hogy sokáig nem hoztam részt, de nem volt időm írni. De remélem tetszeni fog ez a rövid kis rész. Sziasztok!