Miraculous:Mindörökké együtt!

4. Fejezet

Marinette szemszöge:
Miután kibékültünk adtam Tikkinek kekszet. Mivel abba hagytam a főzést, így újra nekiláttam. Bár féltem hogy Adrien ebből megint nagy ügyet fog  csinál. Ránéztem Tikkire aki a konyhapulton ült. Tudta mire gondolok, ezért ő csak megrázta a fejét.
Már majdnem készen voltam amikor egy kezet éreztem a derekamon. Adrien volt az. A fejét ráhajtotta a vállamra, úgy nézte ahogy csinálom a kaját.
Egyszer csak megszólal.
-Biztos hogy nem haragszol?- kérdezte Adrien.
-Igen biztos!-mondtam majd elzártam a gázt.-Van egy ötletem!
-Tényleg? És mi az?
-Elmehetnénk sétálni Emmával.
-Jó ötlet! Akkor mehetünk is!
-Hé! De várj! Nem vagy éhes? Tudtommal tegnap óta nem ettél
-Öhm. De igen az vagyok.-mondta mire én csak mosolyogtam. Szedtem neki egy tányérral. Már indultam volna felfelé amikor Adrien utánnam szólt.
-Hova mész?
-Emmához. Megyek felöltöztetni.-mondtam majd felmentem. Emma épp aludt. De csak aludt. Hirtelen kinyitotta a szemeit. Ezek szerint hangos voltam, mindegy.. Kivettem a babaágyból, és átvittem a mi szobánkba.
Elővettem két kis pulóvert, egy sapkát, egy pár kesztyüt, egy vastag nadrágot, és egy kabátot. Gyorsan ráadtam ezeket. Olyan cuki volt. Aztán eszembe jutott, hogy a babakocsit valahogy le is kéne vinni. Megpróbáltam felvenni de túl nehéz volt. Már vagy ezerszer próbálkoztam, amikor meghallottam Adrien nevetését. Megfordúltam és láttam hogy ott áll az ajtófélfának dőlve.
-Te mióta vagy itt?
-Hát.. Uhm. Az egész próbálkozásod óta.-mondta Adrien mosolyogva.
-Te.. Te!!-mondtam miközbe az ujjamat felemeltem, és felé vettem az irányt- láttad hogy itt szenvedek azzal a nyamvadt babakocsival, és arra se voltál képes hogy segíts?-mondtam neki komolyan, de a végét már nevetve mondtam el. Csak vártam a válaszát.Egyszer csak megszólalt.
-Nem..-olyan édes voltál ahogy így küszködtél- mondta nekem majd átölelt.
-Mindegy. Hozd le a babakocsit!
-Parancsodra!
Emmát felvettem az ölembe majd lementem vele a konyhába. Míg Adrien  küszködött, addig én is felöltöztem. Egyszer csak eszembe jutott, hogy a kislányomat be is kell takarni.
Adrien már a lépcső felénél járhatott.
-Már megint hova mész Bogaram?
-Fennhagytam Emma takaróját!-mondtam majd otthagytam.
Mire leértem Adrien már lenn volt.
Emmát beraktam a kocsiba majd jól betakartam.
Gyorsan felvettem a bakancsomat, majd felkaptam a két táskát. Az egyikbe Emma cuccai voltak, míg a másikba Tikki és Plagg.
Elindultunk sétálni.
-Adrien! Gond lenne, ha bemennénk anyáékhoz?
-Dehogy. Menjünk.-mondta. A hátsó ajtón mentünk be, mert nem lett volna jó ötlet, ha a cukrázdán kellet volna egy babakocsit betolni.  A bementünk, majd a lépcső elé toltuk a kocsit, és kivettük belőle a kicsit.
Felmentünk, majd bekopogtam.
Anya kinyitotta. Majdnem megfolytott annyira ölelt.
-Kiaz Sabine?- érdeklődött apa, miközben odasétált az ajtóhoz.
Anya elengedett majd betessékelt a házba.
-Annyira örülök, hogy eljöttetek! Marinette.. Had fogjam meg a kicsit!-mondta anya, én meg mosolyogva átadtam a kislányt.
-Amúgy miért kopogtatok kicsim? Tudod hogy anélkül is bejöhettek!
-Igen anyu ne haragudj!
-Marinette! Tudom hogy moet hülyeséget fogok kérdezni.. De... Nem jössz videojátékozni?
-Nem hülyeség! Persze hogy megyek! -mondtam apának.
Eddig mindig én nyertem. De látom apán, hogy egy kicsit szomorú emiatt, így a következő menetbe hagyom őt nyerni.
Apának hatalmas lett az öröme.
Még beszélgettünk úgy 3 órát, de utánna elköszöntünk és hazamentünk.
Mivel az óra 20:11-et mutatott, elővettem a babakádat és megengettem vízzel. Beleraktam Emmát a vízbe, de elkezdett sírni. Adrien beszaladt a fürdőbe.
-Mi történt? Miért sír Emma?
-Nem szereti a vízet.- mondtam majd elkezdtem nevetni
-Mi olyan vicces?
-Semmi csak ahogy beszaladtál..-nyögtem ki nagy nehezen ezt a mondatot majd újra elkezdtem nevetni.
-Haha nagyon vicces..
Miutan Emmát megfürdettem, tisztába raktam majd ráadtam a pizsijét.
-Adrien!
-Igen?
-Vigyáznál Emmára, amig én elmegyek fürdeni?
-Persze!
Gyorsan felkaptam a pizsomámat és már be is mentem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, és már mentem is ki.
-Itt vagyok.
-Remek. Akkor én is elmegyek letusolni.-mondta majd elment.
Emmának elkezdtem énekelni egy altatót, hátha attól elalszik.
Amikor a dal végéhez értem, Emma el is aludt. Beraktam a kiságyába, és jól betakargattam.
Adrien kijött a fürdőből.
-Drágám.. Nem lehetne, hogy a kiságyat a mi szobánkba raknánk?-kérleltem.
-Miért ne lehetne. Holnap átrakjuk.-mondta, majd egy puszit nyomott a számra. .
-Menjünk aludni, mert már álmos vagyok!
-Jó menjünk.
Amikor odaértünk a szobába szó szerint az ágyba ugrottam. Már félálomba voltam amikor éreztem hogy Adrien betakar, és mellém fekszik. Átkarolja a derekamat és magához húz. Így aludtunk el.
Az éjszaka kellős közepén arra ébredtem, hogy Emma sír. Felültem az ágyon de Adrien megszólalt.
-Hagyd csak, majd én megyek.-mondta majd megcsókolt.
-Köszönöm!-mondtam neki, de ő már nem volt ott.
Visszafeküdtem majd elaludtam. Nem tudom, hogy mennyit aludtam, de amikor kinyitottan a szemem még sötét volt. Elkezdem tapogatni az ágyat, de Adrien nincs  ott.
Nagynehezen kiszállok az ágyból, majd Emma szobájába megyek.
Bementem, de nem láttam. Odamentem a kiságyhoz, és észrevettem, hogy Adrien ott alszik Emma mellett.
Megsimitom az arcát, amire felébred. Felül  majd rám néz.
-Te mióta fekszel itt drágám?
-Öhm. Nemtudom. Szerintem úgy egy órája.
-Jól van. Gyere segítek kimászni.
-Az jó lenne.-megfogtam a karját, hogy ki tudjon mászni. Visszamentünk a szobába, és tovább aludtunk.
------------------------------------------------------
Sziasztok! Meghoztam a 4. Fejezetet. Remélem teszeni fog