Miraculous:Mindörökké együtt!

13. Fejezet

Marinette szemszöge:
,,Amíg nem tudom, hogy miről beszélesz, addig nem mondhatok biztosra semmit se!"-Mondtam Adriennek. Nagyon meg voltam ijedve. Vajon mit akar mondani? Miközbe gondolkodtam Adrien megszólalt
-Hát.. Öhm.. Ízé.. Elkellmennem5napra!-mondta hadarva
-Hé! Lassabban! Ebből nem értettem semmit se.
-Uhh.. Azt mondtam hogy el kell mennem 5 napra.-mondta, én meg azt hittem hogy rosszul hallok.
-Hogy mi?! Miért?-akadtam ki
-Fotózásom lesz New Yorkba, ezért el kell mennem 5 napra.-motyogta, már könnyeztem.
-Mióta tudod?-kérdeztem suttogva.
-Még csak ma tudtam meg. Ezért jöhettem hamarabb haza.
-És mikor indulsz?
-Holnap 10-kor.-mondta lehajtott fejjel.
-HOGY MICSODA!? HOLNAP? Hát ez remek, söt egyszerűen fantasztikus. Jó hogy még nem ma küldtek el!-mondtam kiabálva miközbe az arcomon folytak a könnyeim.
-Igen, holnap, de hidd el én se akartam menni.. Apa is próbált a főnökeimmel beszélni, de nem is akartak másról hallani! Kérlek ne sírj..-mondta miközbe az egyik ujjával letörölte az éppen kifolyó könnycseppemet.
-Dehát.. Öt nap az sok Adrien.. Hány fényképet fogtok csinálni ennyi nap alatt? Vagy 1000 biztos. Csak egyedül mész?-kérdeztem
-Igen.
-Rendben... Akkor én megyek és összepakolok neked..-mondtam és már indultam volna, ha nem fogja meg Adrien a csuklómat és ránt vissza magához. Kérdőn néztem rá, mire megcsókolt. Viszonoztam, de levegőhiány miatt elváltunk. Gyorsan felszaladtam az emeletre, ahol elővettem az utazótáskát, és elraktam neki 5 napra való ruhát. Miközbe pakoltam, elkezdtem sírni. Oké, nem akarok önző lenni, szóval gyorsan letöröltem a könnyeimet. Arra lettem figyelmes, hogy Emma bejött a szobába.
-Mami, mi ez a táska?-kérdezte-Igaz nem hagysz itt?-kérdezte és már majdnem sírt.
-Nem! Dehogy.. Apának kell elmennie   New Yorkba..
-Dehát miért?
-Mert ott lesz neki a fotózása, és ezért el kell utaznia pár napra.
-De igaz vissza fog jönni?
-Igen vissza.-mondtam mire megölelt. Visszaöleltem, majd lassan elkezdtem felállni, így magammal húztam Emmát is, aki mostmár az ölembe van.
-Mami..
-Igen?
-Ha apa elmegy, akkor ki fog ránk vigyázni?
-Hát.. Öhm.. Majd én vigyázok rád is meg magamra is.-mondtam majd elindultam a lépcső felé.
Amikor leértem a nappaliba, Adrien ott beszélgetett valakivel telefonon.
-Nagyon haragszol Adrienre?-kérdezte Plagg
- Nem.. Hisz nem az ő hibája.
-Oh akkor jó. Ne tudd meg hogy mit levá..-kezdte volna el a mondtátát Plagg amikor hirtelen Adrien rászolt.
-Plagg! Fogd be!
-Most miért?! Csak el akartam mondani hogy hogy féltél..
-Mitől félt?-kérdeztem
-Inkább kitől!-mondta- és az a személy te vagy Marinette.
-Hogy mivan?! Tőlem?
-Igen mert..
-Plagg mostmár komolyan fogd be!-mondta Adrien
-Miért féltél tőlem?
-Félt a reakciódtól.
-Áh. Értem..
-Sziasztok! Lemaradtam valamiről?-kérdezte Tikki miközbe ide repült hozzánk.
-Oh a te azt tudnád!-mondtam
-Akkor sokról maradtam le. Pedig nem is aludtam olyan sokat..
-Csak 2 óra hosszát..-kuncogtam
-Na! Nekem is kell pihennem
-Tudom, tudom. Nem baj az.
-Gyere egy kicsit Tikki. Beszélni szeretnék veled.-mondtam Tikkinek aki bólintott, én pedig leraktam Emmát.
-Miről szeretnél beszélni velem Marinette? Baj van?-kérdezte.
-Nem.. Csak.. Adrien el fog utazni 5 napra.
-Jajj Marinette.. Hidd el hogy hamar el fog telni az a pár nap.
-Igen.. Biztosan. De..-mondtam volna tovább, de Emma nevetve szaladt oda hozzám.
-Ma-mi védj meg apától!-mutatott Adrienre miközbe a lábam mögé bújt.
-Na mit csináltok?-kérdezem
-Csak játszunk!-mondta Adrien
-Ahha értem.-mondtam mire ő elkapta Emmát és a földön elkezdte csikizni.
                   ***
Másnap arra ébredtem, hogy valaki rázogat. Lassan kinyitottam a szemem, és megláttam Emmát.
-Mami! Éhes vagyok.-mondta
-Megyek. Mit kérsz?-kérdeztem miközbe felvettem a mamuszom.
-Rántottát!
-Rendben. Apa hol van?
-Lenn a konyhában.
-Jó akkor menjünk le hozzá.
Kézen fogtam Emmát és elindultam vele.
-Jó reggelt Drágám!-köszöntem
-Jó reggelt!-mondta
Odajött hozzám és adott nekem egy szájra puszit.
Gyorsan megcsináltam a reggelit hozzá főztem teát, majd megreggeliztünk. Ezután felszaladtam a szobába és felöltöztem. Mivel még csak 8 óra van, ezért még maradt időnk, hogy  egy kicsit beszélgessünk.
Ám de hamar eltelt ez a pár óra, ezért már el is indultunk a reptérre. Amíg odaértünk nem szóltunk egymáshoz.
Aztán kiszáltunk a kocsiból és odasétáltunk a reptérre.
-Nagyon vigyázz magadra Adrien!-mondtam neki kicsit könnyezve
-Vigyázok, ne aggódj. Ti is vigyázzatok magatokra. Szeretlek titeket!
-Mi is!-mondtam majd megöleltem, mire ő megcsókolt. Amikor elváltunk akkor Emma élé guggolt, hogy lássa az arcát.
-Jó kislány legyél!-mondta, de Emma egy kicsit haragudott rá és így elfordult tőle- Na.. Ne durcizz.. Hamarosan visszajövök, és akkor újra együtt leszünk.-mondta de ekkor megszólalt a bemondó, miszerint fel kell szállni a gépre.
-Emma, köszönj el apától!-mondtam neki, mire ő sírva megölelte.
-Nehm akarom hogy elmenjh-mondta Adriennek Emma
-De nem sokárá visszajövök. De most megyek mert lekésem a gépet!-mondta majd megpuszilgatta Emmát és felállt.  Amikor mondani akart valamit, akkor észrevettem Lilát.
-Adrien drágaságom, igyekezz, még a végén lekéssük a gépet!-nyávogta neki. De várjunk csak! Mivan?!!
-Nem azt mondtad hogy Egyedül leszel?!!-kérdeztem szomorúan és dühösen
-De!! Nem tudom mi ez az egész. De eskü..-mondta volna tovább de félbeszakítottam
-Megbízom benned!
------------------------------------------------------
Na sziasztok! Meghoztam A 13. Fejezetet. Ne haragudjatok, hogy egy ideig nem hoztam részt, de nem igazán értem rá. Egyrészt kompetenciát írtunk, másrészt meg nem volt ihletem. De megpróbálom minél hamarabb hozni a következő részt!
Addig is sziasztok! 😊