Miraculous:Mindörökké együtt!

9. Fejezet

Marinette szemszöge:
Nem vacsoráztam Cloeval..Még csak nem is volt benn az irodában.-mondta Adrien, majd megcsókolt.

De én csak elhúzódtam tőle. Hiába volt egy olyan érzésem, hogy igazat mond, de akkor is hallottam amit mondott Cloe, és láttam azt a képet is. Na meg már volt ilyen egyszer..
-Ne hazudj!-mondtam, miközbe még mindig folytak a könnyeim. Ekkor előjöttek a kwamik.
-Dehát nem hazudok! Sose tennék ilyet, hiszen ti vagytok nekem a legfontosabbak!-mondta szomorúan. Már igazat adtam volna neki, amikor beugrott valami.. A múltkor egy pénteki napon 21:00-ig benn volt a munkahelyén, szóval simán vacsorázhatott azzal a libával.
-Ja ja.. Igen. Hát persze!-mondtam hisztérikusan.-akkor mégis hol a fenébe voltál a múlthéten pénteken? Csak emlékeztetlek: Benn voltál este 11-óráig a munkahelyen igaz? De lehet, hogy te közbe elmentél vacsorázgatni azzal a drága jó nőszeméllyel!-mondtam.
-Marinette nyugodj meg!-mondta nekem Tikki.
-Dehát nem tudok!-mondtam neki. Majd leültem a földre, és tovább sírtam.
-Hé Mari!-szólt nekem Plagg, ezért felnéztem rá.-Adrien tényleg benn volt akkor a munkahelyén, és dolgozott. De az viszont igaz hogy egyszer bement hozzá, csak  akkor te szépen  elküldted egy ,,melegebb" helyre.-mondta komolyan, de a végét elkuncogta. Adrien leguggolt mellém. Nem néztem rá.. De én viszont éreztem hogy néz.
-Megtennéd, hogy nem nézel rám úgy, mintha  egész életedbe nem láttál volna még  nőt?-kérdeztem nevetve
-Akkor már nem haragszol?-kérdezte
-Nem.-mondtam mosolyogva. Aztán meghallottam hogy csörög a telóm. Felvettem.:
-Hali Marinette! Nem találod ki hogy mi történt!! Nino megkérte a kezem!-mondta Alya visítozva, így nekem el kellett tartanom a mobilt a fülemtől
-Szia Alya! Gratulálok!-mondtam neki miközbe mosolyogtam
-Úristen de el tudod hinni most milyen boldog vagyok?!-kérdezte még mindig visítva
-Hát persze, hallatszik a hangodon is.
-Na de megyek! Majd beszélünk szia!-mondta
-Szia!-mondtam majd bontottam a vonalat.
Bementem a nappaliba, ahol Adrien és Emma játszottak. Pontosabban Adrien csikizte Emmát. Mosolyogva néztem őket, ahogyan Tikkiék is.
-A-apa hagyd a-aabaa!-mondta nevetve Emma
-Miért?
-Azéjt, mejt jöni fog a mami, és ő majd segíteni fog nekem!-mondta Emma még mindig nevetve.
Én csak odalopakodtam hozzájuk, úgy hogy Adrien ne vegyen észre. Amint odaértem, rugrottam a hátára, ami rossz ötlet volt, mert mind a ketten leestünk a kanapéról. Mivel Adrien megijedt, csak  a mellkhasát fogta, én meg nevetőgörcsöt kaptam, ahogy Emma is és Tikkiék is.
-E..ez nem vicces! Majdnem szívrohamot kaptam!-mondta Adrien, majd durcásan összefonta maga előtt a kezét.
-Tudod hogy szeretünk!-mondtam még mindig nevetve.
Adrien se bírt magávál ő is elkezdett nevetni. Ránéztem az órára, és már egy kicsit késő volt.
-Emma, gyere menjünk fürdeni!-mondtam
-Megyek!
Gyorsan megfürdettem, majd felöltöztettem a pizsomájába.
-Mami. Ma is aludhatok veletek?-kérdzete
-Hát persze. Még mindig félsz?
-Igen.
-Jól van gyere bújj be az ágyba, és betakarlak. Mindjárt jövök én is.
-Jó.
Gyorsan én is letusoltam majd mentem is Emmához. Befeküdtem hozzá, majd amint észrevett hozzám bújt. Elkezdtem simogatni a hátát. Egyszer csak bejött Adrien, majd ő is lefeküdt mellénk.
Emma hirtelen elkezdett sírni.
-Kicsim mi a baj?
-Most is félek!-mondta sírva. Ránéztem Adrienre, aki csak megölelt minket.
-Gyere ide.-mondtam majd megöleltem.-Nincs semmi baj.
                   ***
Reggel korán keltem. Miközbe csináltam a reggelit, két kezet éreztem meg a derekamon.
-Hogy-hogy ilyen korán fenn vagy?-kérdezte Adrien, miközbe egy puszit nyomott a nyakamra.
Megfordultam, így vele szembe voltam. Átkaroltam a nyakát, és megcsókókoltam.
-Nemtudom. Egyszerűen felkeltem, és már nemtudtam visszaaludni.-mondta miután elváltunk.-Basszus odaégett a palacsinta!-mondtam majd gyorsan lekaptam a sütőről a palacsintasütőt. Az odaégett palacsintát kidobtam majd folytattam tovább a sütést. Mikor kész lettem felmentem a szobába Emmához.
-Kicsikém! Ébresztő!-ébreszgettem-kész van a reggeli!
-Jó reggejt mami!-mondta Emma majd ásított egyet.-Mit csinájtáj reggejire?
-Palacsintát. Jó lesz?
-Igen. De hozzá kejj a kakaom is. Ugye csinájsz?
-Persze csinálok. Feltéve, ha kapok egy puszit!-mondtam mire ő rögtön megpuszilt.-Na gyere apa már lenn vár.
-Megyek.
Amikor leértünk Adrien már megterített. Miután megreggeliztünk, ő szokás szerint elment a munkába, így csak mi hárman maradtunk a házba.
Amív Emma tv-zett, addig én elmosogattam.
-Kicsim, gyere elmegyünk sétálni jó?
-Jó. -mondta majd rohant is hozzám. Gyorsan felhúztam rá a cipőt, majd indultunk is.
Elmentünk anyuékhoz, és egy kicsit beszélgettünk is. De amikor már úgy gondoltam, hogy ideje menni, akkor elindultunk haza Emmával. Már a zebra előtt álltunk, és vártuk hogy átváltson zöldre a lámpa, amikor az emberek elkezdtek sikítani. Nem tudtam hogy miért, ezért körbenéztem, és megláttam hogy egy akumatizált ember miatt sikítoznak. Emma sírni kezdett mire én lenéztem rá, és felkaptam az ölembe. De amikor megfordultam, szembe találtam magam az akumával. Egy páncél ruha van rajta, és az egyik kezépen egy hatalmas kard van.
Mivel lesokkoltam, csak annyit vettem észre, hogy felénk lendíti a kardot. Én csak hátatfordítottam neki, nehogy Emmának baja essen. Már vártam hogy megsebezzen amikor egy nagy csattanást hallottam. Megfordultam és Fekete Macskával  találtam magam szembe. A szemében dühöt és aggodalmat lehetett látni. Aztán hirtelen rám szólt.
-Marinette! Azonnal menjetek egy biztonságos helyre!-bólintottam, majd elkezdtem futni Alyáékhoz.
Amikor odaértem nem csengettem csak berontottam. Alya épp a tv-ben a híreket nézte. De amint meghallotta az ajtó csapódását, odakapta a fejét.
-Marinette mi történt?-kérdezte miközbe ideszaladt hozzám és elvette a kezemből Emmát.
-Majd mindent elmondok csak vigyázz Emmára kérlek!-mondtam neki, majd megöleltem őket.
-Tikki pöttyöket fel!-kiáltottam, és már át is változtam. Alya válaszát meg se várva elindultam, az akuma keresésére.
Olyan 5 perc keresgélés után megtaláltam őket. Épp meg  akarta vágni  Adrien karját, de én a yoyom segítségével elkaptam a kezét, így elejtette a kardot.
-Köszi Bogárkám!-mondta Macska miközbe odajött hozzám-Emma hol van?
-Alyaéknál. Mit szállhatott meg az akuma?-kérdeztem.
-Szerintem a sisakját szállta meg!-mondta
-Klassz. Akkor már csak le kell venni róla.
-mondtam, de ekkor az a páncélos ember megrántotta a kezét, így engem magával húzva elestem előtte.
-Nehogy azt hidd Katicababa!-momdta nevetve- egyébként meg a nevem Páncél ember!-dejó legalább majdnem eltaláltam.
-Héj a nevem Katicabogár te szerencsétlen konzerv doboz!-mondtam miközbe felálltam. Igen egy-két idegesítő szót eltanultam Adrientől. Macska elkezdett kuncogni, de rögtön abba is hagyta, mivel eljutott a fülébe hogy mit mondott rám Páncél ember.
-Ilyet csakis én mondhatok a nejemnek!-mondta felháborodottan
-Szerintem nem most kéne kiosztanod.-mondtam majd megtámadtam. Olyan 10 perce  küzdhettünk, amikor úgy gondoltam, hogy itt az ideje előhívni a talizmánt.
-Szerencse talizmán!-kiáltottam, majd a kezembe esett egy kép a polgármesterről.-Ezzel meg mit csináljak?-motyogtam magamba. Aztán eszembe jutott egy nagyszerű ötlet.
-Hé konzerv doboz! Nézd meg ezt a gyönyörű képet!-mondtam majd felé dobtam a képet, amit el is kapott. De amint meglátta ki van rajta, a kardjáva elkezdte össze vágdosni. Mivel nem figyelt, így a yoyommal lekaptam róla a sisakot.
-Macska pusztísd el!-kiáltottam, majd odadobtam neki. Ő elporlasztotta, így már kijött belőle a lila kis pillangó. Miután megtisztítottam, Adriennel az öklünket összeérintettünk és egy ,,Szép munkát" elmondtunk. Amikor már menni akartam, akkor ő visszahúzott, mire én kérdőn néztem rá.
-Otthon még beszünk erről, hogy miért nem futottál el!-mondta
-Dejó. Jöhet megint a dühkitörésed!-mondtam majd otthagytam..
------------------------------------------------------
Sziasztok! Kicsit későn, de meghoztam a 9. Fejezetet! Remélem tetszeni fog. Hamarosan hozom a következő részt, addig is Jó olvasást!