Miraculous:Mindörökké együtt!

8. Fejezet

Adrien szemszöge:
Amikor Marinette-től kérdeztem valamit,  akkor nem vàlaszolt, csak bámult magaelé. De amikor már majdnem megbeszéltük a dolgokat, akkor Emma elkezdett sírni és kiabálni. Nagyon megijedtünk. De rájöttünk, hogy véletlenül elkapcsolta a tv-t egy horrol filmre, amitől fél.
Marinette hogy elterelje Emma figyelmét, azt mondta neki, hogy elmegyünk Ninoékhoz. Amikor odaértünk, és bementünk, Nino egy kicsit félrehívott beszélgetni.
-Figyi Adrien! A segítségedre lenne szükségem.
-És miben segíthetek?
-Megakarom kérni Alya kezét de nem tudom hogyan kéne. Szerinted mi legyen? Vigyem el egy étterembe, vagy csináljak itthon egy romantikus vacsorát, és akkor?
-Szerintem az utolsó jobban hangzik. De amúgy mikorra tervezed?
-Pontosan? Holnapra.-mondta
-Oké! És hogy fogod megfőzni a vacsit?
-Majd megkérem Marinettet, hogy foglalja le.
-Rendben.
-Akkor én idehívom. Hé Marinette!-mondta Nino, mire Marinette idekapta a fejét.-Gyere egy kicsit!
-Öhm..oké..-mondta Mari, majd idejött hozzánk.
-Na szóval. Megakarom kérni Alya kezét. És....
-HOGY MIII?!-kérdezte Marinette egy kicsit hangosan. Gyorsan befogtam a száját.
-Hallkabban!-szóltam rá.
-Jó-jó bocsi. Ez.. Ez nagyon jó! És mikor??
-Holnap, épp ezért szeretnélek megkérni téged, hogy hívd el valahova Alyat, hogy megtudjam csinálni amiket elterveztem.-mondta Nino
-Rendben! Amúgy is elakartam hívni.
De aztán hazamentünk, és lefeküdtünk aludni. Reggel hamarabb kelltem fel mint Marinette.  Emma is aludt még, ezért hallkan lementem a  nappaliba. Bekapcsoltam a tv-t, amibe most a hírek mentek.
Nem volt benne semmi, ezért ki is kapcsoltam. 
Kimentem a konyhába majd csináltam egy kavarós kávét, mivel még mindig nem tanultam meg, hogy hogy kell főzni.
Amikor kész lett, leültem és elővettem a telefonomat. Nino vagy 20 üzenetet küldött. Már irni akartam vissza, amikor megláttam Emmát.
-Szia kicsim!-köszöntem neki
-Szia Apa.-mondta majd kinyújtotta a kezét, hogy vegyem az ölembe.-Apa. A mama még nem kejt fel.
-Az nem baj. Hagy pihenjen.
-Mejjünk fel hozzá.
-Jó menjünk.
Felálltam majd felmentünk az emeletre. Épp akkor szólalt meg az ébresztő óra. Elkezdte csapkodni az éjjeli szekrényt, és abba reménykedett hogy eltalálja az órát.
Gyorsan odamentem majd kikapcsoltam.
-Végre..-mondta, de nekem ezen nevetnem kellett.-Wááh..-sikított egyet ijedtében, és egyenesen az ölembe esett.
-Jó reggelt!-mondtam miközbe megpusziltam a homlokát.
-Neked is!-mondta- de tegyél le!
-Nekem így pont jó.
-De nekem meg nem, szóval tegyél le.-mondta, de én válaszként csak mosolyogtam.-Adrien nem mondom el mégegyszer!
-Jó.-mondtam, majd szomorúságot tettetve letettem és lementem a konyhába.
Később ő is lejött Emmával.
-Mama, csinász nekem kakaót?-kérdezte Emma
-Hát persze.

Marinette szemszöge:
Amikor kivettem a tejet a hűtőből, akkor nagyon könnyűnek talátam.  Elővettem egy bögrét, majd elkezdtem önteni, de egy vagy két csepp után nem jött több a dobozból. Elkezdtem rázni, hátha jön még belőle. Mérgesen felnéztem Adrienre, majd belekezdtem a mondandómba.
-Adrien Agreste! Nem megmondtam neked, hogy ne rakd vissza az üres dobozt a hűtőbe?!-kérdeztem dühösen, miközbe a kezemmel elkezdtem mutogatni.
-Dehát ebbe még volt valamennyi..-mondta miközbe védekezően magaelé emelte a kezét. Felkaptam a bögrét majd a szeméhez emeltem.
-Nézd meg! Ebbe alig van egy vagy két csepp!
-Tudod hogy szeretlek!-mondta mosolyogva. Én csak megforgattam a szemem.
-Mama.
-Igen?
-Mikor lesz kész a kakaóm?
-Nemsokára.-mondtam majd Adrienre néztem- Szerencse hogy van itthon még egy dobozzal.
Gyorsan megcsináltam  Emma kakaóját. Megreggeliztünk, majd Adrien elköszönt és elment munkába.
Eközben Alya is átjött.
-Na és hova megyünk? -Kérdezte
-Öhm. Nemtudom. A plázába?
-Jól hangzik.
-Emma! Gyere egy kicsit.
-Itt vagyok Mami.
-Kicsim, mi lenne, ha elmennénk a plázába?
-Jó. De akkor a kezedbe viszel?
-Igen.
-Hujjá!-mondta, és mivel én guggoltam előtte, ezért a nyakamnál fogva megölelt.
-Akkor indulás.-mondtam majd felkaptam Emmát, és a combomra  ültettem. Mivel most nyár van, így felhúztam a lábára egy szandált. Mi is felhuzakodtunk, és már indultunk is. 
Olyan 20 perc múlva értünk a plázába. Amikor beléptünk az ajtón leraktam Emmát.
-Marinette! Emma elfutott!-kiabált Alya.
-MICSODA?!-kiabáltam én is, és utána futottunk. Szerencsére nem tud még olyan gyorsan futni, így eltudtam kapni a kezét.
-Emma! Soha többet ne csinálj ilyet!-szóltam rá egy kicsit hangosabban. Láttam rajta hogy mindjárt sír. Ránéztem Alyára, aki csak megrántotta a vállát és leguggolt mellém.-Kicsim, tudod hogy megijedtünk, amikor elfutottál?-kérdeztem már nyugodtabban. Itt már elkezdett sírni.-Na.. Nincs semmi baj..-mondtam miközbe magamhoz öleltem.
-Ne-ne hajagudj Mami..-mondta, miközbe szipogott.
-Nem haragszom, csak nagyon megijedtünk keresztanyuval. De ne sírjál. Gyere felveszlek az ölembe.
-Jó..
Felvettem az ölembe, majd tovább sétáltunk.  
-Mami! Menjünk a mozgójépcsővel!-mondta
-Alya?
-Hát menjünk. Gyönyörűm gyere már az én ölembe is!-mondta Alya Emmának.
-Mejek kejesztanyu!-mondta, majd átadtam Emmát Alya kezébe. Felálltunk a lépcsőre és már mentünk is felfele. Amikor felértem azt hittem hogy képzelődök.
-Alya.. Cloenak mindenütt ott kell lennie?!-kérdeztem- és méghozzá ide is jön.
-Kejesztanyu! Ki ez a néni?-kérdezte Emma Alyától.
-Ő Cloe. Cloe Bourgeos.(Bocsi ha rosszul irtam!😂)
-Nicsak ki van itt. Marinette Dupain-Cheng.-mondta Cloe, miközbe a haját hátradobta.
-Szia Cloe.- köszöntem unottan.
- itt van a kedvenc kétbalkezes libám. -mondta  nevetve.
-Majd adok én neked libát tee!-motyogtam.
-Marinette nyugi.-fogta meg az egyik kezem Alya.
-Én nyugodt vagyok.-mondtam
-Ki ez a gyerek?-kérdezte Cloe
-A lányom!-kiabáltam rá. Kezd betelni a pohár. Mondtam magamba.
-Oh Adriédes és a te lányod?
-Igen. Talán rossz a felfogásod?-kérdeztem
-Nem.. De viszont most jöttem Adrien irodájából. Jól szórakoztunk!-mondta miközbe nevetett. Tudtam hogy nem igaz, mégis legördült egy könnycsepp az arcomon, amit Alya észrevett.
-Na ide figyelj kisanyám!-kezdte Alya- ha mégegyszer hazugságokat fogsz mondani Marinettenek, meg foglak tépni! Világos?
-Jajj te naiv Alya. Ez az igazság! Sőt! Adrien még azt is mondta, hogy vár vissza!-itt Emma már félt, és így Alya nyakába temette a fejét. Nekem meg itt telt be a pohár.
-ALYÁNAK VAN IGAZA! TE MINDIG CSAK HAZUDOZOL  CLOE! NEM IGAZ HOGY NEM TUDSZ RÓLUNK LESZÁLLNI!-kiabáltam vele, így a plázába mindenki ránk figyelt.-Alya menjünk innen.
-Állj csak meg Marinette!-húzott vissza Cloe, és a telefonját a szemem elé tette. Nem hittem a szememnek. Egy kép róla és Adrienról ahogy együtt vacsoráznak.-Ez még a múlthéten készült. Ugye milyen tökéletesek vagyunk így együtt.- ezt Alya is látta.
Keserűen felnevettem.
-Ez ami tökéletesen illik hozzád!-mondtam majd felpofoztam és kiszaladtam a plázából.Alyáék meg utánnam. Mivel hamarabb kiértem, nekidőltem a falnak,  lecsúsztam a földre és sírtam.
-Marinette!-mondta Alya mikor megtalált.
-Mami! Miért sírjsz?-kérdezte szomorúan, miközbe a  fejemet elkezdte simogatni.
-Nem. Nem sírok..-mondtam miközbe szipogtam.
-Dehogynem. Ugye Apa miatt..-kérdezte, miközbe a kezét a nyakmba rakta.- és azéjt a kép miatt, amit az a néni mutatott..-mondta, én belőlem meg mégjobban kitört a sírás.
-Jól van Gyönyörűm, ne kérdezgesd most a Mamit. Gyere Marinette, menjünk át hozzánk.-mondta Alya. Már állni akartam felfele, amikor eszembe jutott, hogy Nino most készülődik az estére.
-Ne! Még ne menjünk át hozzátok.. Inkább menjünk el fagyizni!-mondtam miközbe a könnyeimet törölgettem lefele.
-Rendben.
-Mami! Felveszel?-kérdezte Emma
-Igen, gyere kicsim.
Elindultunk az egyik fagyizóba.
-Alya.. Szerinted ez igaz volt?
-Oh Marinette. Szerintem nem. Hiszen Adrien mindennél jobban szeret titeket. És Cloe meg lehet hogy összevágta a képet.
-Nemtudom Alya.. És mivan ha igaz amit mondott Cloe? Hiszen egyszer már megtörtént.. Csak akkor megcsókolta Adrient.
-Majd megbeszélitek.
-Nem mehetnénk be hozzá?-kérdeztem
-Szerintem ne zavard meg a munkába.
-Igazad van..
Időközbe odaértünk a fagyizóba.
-Sziasztok!-köszönt egy kedves és fiatal nő.
-Szia!-köszöntünk egyszerre Alyával.
-Emma! Köszönj a néninek.
-Csókojom!
-Szia!-köszönt neki mégegyszer.-Milyen ízű fagyit kértek?
-Öhm.. Én egy vaniliásat, és egy csokisat.-mondtam.
-Én is ugyanezt.-mondta Alya.
-Mami!
-Igen?
-Én is kérhetek ugyan olyat?
-Hát persze.
Amikor kiszedte a fagyikat, kifizettük, és leültünk az egyik asztalhoz.
-Gyere ide Emme. Üllj az ölembe.
-Mejek!-mondta majd elém állt, és várta hogy az ölembe ültessem.
-Most olyan jó idő van.-mondta Alya.
-Igen. Figyelj! Ha megettük a fagyit, elmehetnénk még valahova. De most te válassz! Nem akarok megint összefutni Cloeval.-mondtam
-Jójó. Akkor mi lenne, ha elmennénk az anyudék cukrászdájába?
-Jó ötlet. Akkor menjünk is. Majd útközbe megesszük a fagyit.
-oké.
Hamar odaértünk. Amikor beléptünk a cukrászdába, anya nem nézett fel.
-Jó napot. Mit kérnek.
-Neked is jó napot anyu!-köszöntem, mire felkapta a fejét és odasietett hozzánk, és jól megölelgetett minket. Emmát is elvette tőlem, majd betessékelt mindket a konyhába.
-És hogyvagytok Marinette? Adrien hogyhogy nem jött?
-Jól vagyunk köszi anyu. Ti? Hát tudod ő ma dolgozik.
Még rengeteget beszélgettünk, de aztán Alyának mondtam hogy jöjjön be hozzánk.
-Marinette de már 4 óra!-mondta Alya- nem leszek a terhedre.
-És mit számit az? Nem vagy a terhemre...
Ezt a beszélgetést egy sikoly törte meg. Odaszaladtunk az ablakhoz, és láttuk, hogy az emberek szaladgálnak, és segítségért kiabálnak. Mivel Alya nem tudta, hogy én vagyok katica, ezért most kell elmondanom.
-Alya. Figyelj rám!
-Figyelek!
-Ha elárulok neked, egy nagyon nagy titkot katicával kapcsolatba.. Ugye nem irod meg az újságokba.
-Ha titokról van szó akkor soha nem irnám meg.
-Rendben akkor..Tikki pöttyöket fel!-mondtam és átváltoztam.
-Ú-Úr isten.. T..te.. Te vagy k..katica!-visítozta.
-Igen de léci hallkabban. Most megtennél nekem valamit?
-Persze mi lenne az?
-Vigyázz Emmára amig legyőzzük Adriennel az akumát.
-Vigyázok de.. Adrien Fekete macska?
-Igen. De most megyek! Nagyon vigyázz magadra és Emmára Alya!-mondtam majd kiugtottam az ablakon, és mentem a kiabálások irányába.
Hamar megtaláltam az akumatizált embert. Egy nő az, akin rózsaszín színű,  fekete könnycsepp mintás ruha van.
-Szervusz Katica! A nevem Könnycsepp királynő! Add át a talizmánod, különben örökké tartó sírógörcsöt kapsz!-mondta egy ördögi kacaj kíséretében.
-Max az álmodba.-mondtam. Ekkor megérkezett Macska
-Helló Bogaram!-köszönt. Mivel én haragszom rá csak intettem neki.-Kivel van dolgunk?-kérdezte, miközbe a botjára támaszkodott.
-Kérdezd meg tőle!-mondtam neki durván.
-A nevem Könnycsepp királynő, és adjátok át a talizmánjaitokat!
-Mondom hogy csak az álmodba!-mondtam, majd a yoyommal körbetekertem, így nem tudott megmozdulni.
-Szerinted mibe van az akuma?-kérdezte Macska.
-Nemtudom.-mondtam ugyanolyan durva hangnemmel.
Már vagy 20 perce küzdöttünk vele, amikor úgy gondoltam ideje bevetni az erőmet.
-Szerencse talimán!-mondtam, majd a kezembe esett egy kötél.
-Remek.-motyogtam magamba.
Amikor nemfigyelt, a kötélt körbetekertem rajta.-Macska! Használd fel az erődet, és az üveget pusztísd el!-mondtam
-Parancsodra! Macskajaj!-mondta majd elpusztította az üveget.
Miután megtisztítottam már indultam haza, nem is öklöztem Macskával.
Épp hogy hazaértem már vissza is változtam. Lementem a nappaliba, ahol Alya és Emma tv-tek.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Mami!-szaladt hozzám Emma, és megölelt. Már ahogy ő tudott.
-Szia Marinette! Nekem mostmár mennem kell. Vigyázz magadra! Sziasztok!-mondta és már el is ment.
Nem kellett sok, már jött Adrien is.
-Sziasztok!
-Szia apa!-köszönt Adriennek Emma, miközbe odafutott hozzá és megölelte.
Én is kimentem a konyhába, de kikerültem őt.
Odamentem a hűtőhöz, majd kivettem azokat a cuccokat, amik kellenek a vacsorának a megfőzéséhez.
Mivel nemtartott sokáig, így hamar kész lett. Megterítettem, majd szóltam Emmának, hogy jöjjenek enni.
Amikor megvacsoráztunk, én összeszedtem a tányért, és mosogatni kezdtem.  De Emmáék még mindig nem mentek be a nappaliba hanem ott ültek az asztalnál.
-Marinette.. Mi a bajod?-kérdezte Adrien szomorúan. Nem mondtam semmit se csak megrántottam a vállam. Épp befejeztem a mosogatást, amikor Emma megszólalt.
-Én tudom, hogy mi a Mami bajh..-itt odaszaladtam, és gyorsan befogtam a száját.
-Kicsim nem mondhatod el.-mondtam.
-Marinette!-szólt rám.-mondd már!
-Nem fogom!
-Még mindig ugyan olyan makacs vagy!-kiabált rám.
-Te csak ne kiabálj velem Adrien Agreste!-kiabáltam én is.- tudtommal nem én vacsorázgatok  más nőkkel! Igaz?-kérdeztem kiabálva, és sírással küszködve.  Emma megijedt és ránkszólt.
-Ne veszekedjetek!-közbe sírt.
-Nem veszekszünk.-mondtam  miközbe én nekem is lefolyt egy könnycsepp az arcomon.
-Honnan veszed, hogy én más nőkkel vacsorázok?
-Cloetól! Találkoztunk vele a plázába, és azt mondta, hogy jól szórakoztatok ma az irodádba, és  hogy te várod vissza, meg mutatott egy képet, amin ti ketten vacsoráztok este.-mondtam, miközbe sírtam. Ő csak magához ölelt.
-Hogy tehetted?!- kérdeztem miközbe ütöttem a mellkhasát.
Adrien az államnál fogva felemelte a fejem és egyenesen a szemembe nézett.
-Nem vacsoráztam Cloeval. Még csak nem is volt benn az irodába. -mondta majd megcsókolt.
------------------------------------------------------
Sziasztok! Bocsi hogy tegnap nem volt rész, viszont most egy hosszú részt hoztam. Jó olvasást!