~Marcus megragadta a kezem. - Nem szeretheted őt! - mondta és kézen fogva maga után húzott, ki, a zuhogó esőben! Thord és Line szaladt utánunk.~
~Egyszer csak Tinus lépett be az ajtón. Leült az ágyam szélére és átkarolt.
- Marcus? - kérdezte...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Életembe először eljutottam Norvégiába egy Marcus és Martinus koncertre. Az első sorban voltam valahol és mint minden normális fan énekeltem torkom szakadtából, ahogy csak bírtam. A végén sikerült készítenem velük egy közös képet. Ezután Marcus a kezembe nyomott egy papírt és kacsintott. A címük és a telefon számuk volt rajta. Amikor felnéztem a lapról már nem láttam őket sehol. -Vajon hány lánynak adott ilyent? - gondoltam. Ezután kivergődtem a tömegből nagy nehezen, a szüleimhez. Nem találtam őket sehol, ezért elmentem a ott bérelt kocsinkig amiben a tesóm ült (előbb visszaért) és a szokásához híven Instagramozott.
- Hol vannak Anyáék? - kérdeztem.
- Elmentek és azt mondták hogy hívd fel őket. - mondta félvárról és fújt egy rágóbuborékot.
- Oké! - egy telefonálással később! - Na szóval azt mondták hogy egy nagyon fontos - hangsúlyoztam a nagyon és a fontos szócskát - ügy miatt haza kellet menniük és 5 hét múlva jönnek értünk vissza. De hagytak pénzt a kocsiba és hogy van egy meglepetésük. Ugye mivel most Rørvikben vagyunk és Mac adott egy papírt gondoltam elmehetnénk hozzájuk Troforsba,
mert nincs olyan messze - mondtam kérlelően a húgomnak. - és hát gyalog is csak két nap :D :/
és persze hívhatunk taxit is ami 3 óra 41 perc alatt elszállít minket oda. -néztem fel a telefonomból.
- Menjünk. De taxival és én ülök a bal ablaknál.
- Oké! - mondtam a boldogságtól repdesve és meg öleltem a húgimat. - Még jó hogy nálam a Norvég Lingea kéziszótáram!
- Hát igen. - helyeselt. Hívtam egy taxit. Amikor oda ért értünk már teljesen be voltam zsongva.
Körülbelül 4 óra alatt oda értünk kisebb dugók miatt de végül is megérkeztünk a célunkhoz.
Kiszálltunk a kocsiból, fizettünk és meg indultunk a ház felé. Úgy volt én csengettek de a kezem meg se mozdult. Mi van ha nem látnak szívesen? Ha a fiúknak jobb dolguk is van annál mint hogy ránk figyeljenek? Vagy ha egyszerűen Marcus eleve nem is gondolta komolyan? Ezek a gondolatok cikáztak át az agyamon mikor az ajtó kinyílott...
