Miért pont én? - Marcus & Martinus fanfiction |Befejezett!|

7. Rész

Mikor már kissé megnyugodtam, letöröltem a könnyeimet. Lementem a nappaliba. Kinéztem az ablakon és még láttam a vízcseppeket az ablakon. Kimentem a hátsó udvarra és leguggoltam a fűbe. Kibillentem az egyensúlyomból és hátra huppantam a vizes fűbe. - A fenébe! - gondoltam. És összeszorítottam a fogaimat. Tiszta víz lettem. Csodás most majd azt hiszik hogy bepisiltem. Egy idő után már nem foglalkoztam ezzel és csak néztem a a tavat ami a hátsó udvarral szemben fekszik. Már teljesen belemerültem a gondolataimba, amikor azt vettem észre hogy valaki mellettem áll. Felnéztem rá. Marcus volt.

- Sétálunk? Valamit mondanom kell. - kérdezte. Mivel eddiginél jobban már nem ronthat a helyzeten, bólintottam.

- Várj! - mondtam hirtelen. - Azt hiszem a gatyám teljesen átázott. - mondtam zavarba jött fejjel miközben felálltam. Csak nézett amikor egyszer csak kitört belőle a röhögés. Itt már én sem bírtam és vele nevettem. Egy lépést közelebb jött és a fülembe súgta: - Siess! - Meglepődtem. Zavarómban csak bólogattam és hátrálva mentem be a házba, iszonyú hülye fejet vágva. Megint nevettünk. 2 perc múlva lent várt a folyóson. Beszólt a szüleinek a szobába hogy mindjárt jövünk. Elindultunk. Egy ideig csak némán sétáltunk egymás mellett. Amikor rám nézett, láttam azt a kis félelmet a szemébe. Vajon mit akar mondani. Már a pályánál tartottunk amikor megszólalt.

- Én nem tudom hogy, hogy mondjam - kezdte el kissé akadozva - Én szóval.

- Igen? - Talán ha ezt az egy kérdést nem teszem fel minden máshogy alakul. Ha ehelyett a szó helyet ő kimondja amit akar, talán most minden jó lenne.

- Én nagyon - kezdte el.

- MARCUS!  - szaladt felénk Mac nevét kiabálva egy szőke csaj. Csak úgy süvített a hangja át egész Trofors-on.

- Hei Marcus! - köszönt, engem figyelembe nem véve. Ki ez a csaj.
- Hei Line! - mondta Marcus és ekkor minden össze állt. Eszembe jutott amikor a csaj ezt a kamu posztot osztotta meg az Insta oldalán. Igazából az osztálytársuk és teljesen bele van zúgva Mac-be. 

- Marcus! Mondani akartál valamit. - mondtam.

- Ááá! Nem lényeges. - legyintett a kezével rám se nézve és Line-vel elindultak tovább.  Csak némán tátogtam a nevét és utána nyújtottam a kezem. Emlékeztek hogy azt mondtam hogy ennél rosszabb már nem lehet. Kár volt ez gondolni. Most azt érzem hogy engem senki sem szeret. Nekem soha nem lesz szerencsém a szerelemben. SOHA! Miért kellet nekem így megszeretni valakit aki ennyire elérhetetlen. Miért?  Sírva szaladtam vissza a házba. Onnan fel a szobámba. Nem bírtam a fejembe összegyűlt minden gondolat és csak zokogtam, nem bírtam abba hagyni. Szúrt a szívem és a gyomromban valami fájó érzést éreztem. Egyszer csak Tinus lépett be az ajtón. Leült az ágyam szélére és átkarolt.

- Marcus? - kérdezte. Ahogy kiejtette a nevét megint jobban rákezdtem. - Értem! - mondta és szorosan magához húzott. A hátamat simogatta és közbe próbált nyugtatni.

- Nem ér annyit hogy sírj. - mondta. - Bár ez az én számból elég rosszul hangzik. - mondta majdnem suttogva. - Figyelj ha az segít mond el mit történt. - szipogva bólogattam, és elkezdtem mesélni az egész "történetet". Mindent amit azóta éreztem, mióta először megláttam, a repülőst, és ami ma történt és azután a Line-s dolgot. Végig sírtam ezért nem tudom menyit értett. De szerintem mindent felfogott. Mikor már jobban megnyugodtam Tinus leszaladt nekem zsepikért. Mikor vissza jött letörölte az arcomról a könnyeket.

- Itt van Marcus - mondta és egy kis szünet után folytatta. - Line-vel. Ne sírj. Azt mondták hogy ma itt ebédel Line és mondani akarnak valamit, és ne! Ne gondolkodj előre! Bármit is mondanak enged el a füled mellet.

- Oké! - mondtam szipogva. - És ha

- Nincs és ha! - vágott a szavamba. - Nem sírhatsz elöltük. Tudom hogy Marcus téged szeret hiszen edzés után is rólad beszélt, meg múltkor vacsi előtt. Majd én kiderítem mi folyik itt. Marcus olyan fura volt amikor bejöttek mintha bujkált volna. Na mindegy, most gyere le kell mennünk ebédelni anya ki lesz akadva ha ki hűl a kaja. - mondta és még egyszer átölet és megsimogatta a hátam. Remélem nem szerelmes belém...