Miért pont én? - Marcus & Martinus fanfiction |Befejezett!|

23. Rész

- Nem fejezitek be Tinus-al a Fifat? - kérdeztem
- Nem, most más dolgom van.
- Ugyan mi lehet olyan fontos?
- Egy fontos - direct hangsúlyozta a fontos szavat - dolgott el kellett tennem a helyére.
- Az jó, nekem is megkéne találnom egy fontos dolgot. A pólómmat. Biztos nem láttad?
- Nem! - mondta rám se nézve.
- Figyelj már egy kicsit rám, kérlek. - kezdtem nyavajogni. Marcus felnézett a telefonjából. Pár másodperc múlva lerakta az ágyára a telefont, és közeledni kezdett felém. Már csak körübelül 20 centi volt közöttünk. Én is hátrálni kezdtem. Egy idő után már nem tudtam hova hátrálni, a falnak ütköztem. Mac még mindig jött. 5 centi volt még hátra amikor végre megállt. A két kezét mellém helyezte a falra így maga és a fal közé zárt. A gyönyörű barna szemeivel megint fogságba ejtett, mint a kocsiba ez elött,  majd még közelebb hajolt és ezt súgta a fülembe:
- Nem láttam a pólód. - mondta.  A suttogástól kirázott a hideg. Az egyik kezével elengedte a falat. - Láttom nagyon menni akarsz. - vigyorgott. Én semmit sem mondtam csak kiszaladtam a szobából. Nagyon gáz lehetett. De nem érdekelt. Ő mondta hogy nem akar velem lenni, most meg ilyeneket csinál, ami nagyon jól tudja hogy milyen érzéseket kellt. Valószínűleg mind kettőnkben. Bezárkoztam a szobámba. Az ő videóikat néztem és az ő dalaikat hallgattam. Kínoztam magam. Ez beteges, de belehalok a hiányába, pedig csak itt van a szemben lévő szobában. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Gyorsan letöröltem és inkább ki kapcsoltam a zenét, ami még mindig sükítően szólt.
Marcus szemszöge:
Hazudtam. Lili pólója nálam van. Bár nem értem miért vág le egy ekkora hisztit e miatt. Amikor bejöttem épp hogy csak eldugtam. És az előbb? Lehetetlen hogy csak én éreztem, ami abban a percben kettőnk közt cikázott, épp ezért nem volt szép amit csináltam. Valahogy, mintha nem is teljesen én irányították volna a cselekedeteim. Fura.
Lili szemszöge:
Arra gondoltam hogy kimegyek egy kicsit sétálni. Egy fagyis autót láttam meg a sarkon. Gondoltam veszek fagyit ugyis hoztam magammal aprót. Amikor közelebb mentem két ismerős arcot véltem felfedezni. Line és Sunniva.
- De jó, most akkor én inkább nem eszek fagyit. - gondoltam. Kicsit közelebb mentem megnézni miről is maradok le, amikor meghallottam Marcus nevét.
- Szóval, akkor lesz egy közös képünk, - kezdte Line - azt kirakja Instagramra és híres leszek. Ezután már dobom is. Bár azt a nyaralást még ki kell bírnom, aztán...
- Aztán Mac lehet az enyém!? - vágott a szavába Suni.
- Ezt nem tudom honnan vetted. Neked nem lesz soha ilyen pasid. Amúgy hol is lesz az a hülyeség?
- Nem tudom. - mondta Suni kissé szomorúan. -De miért? Hisz én is menő vagyok és én szeretem őt te meg nem.
- Na jó Sunniva, ezt a témát most hagyjuk abba, oké? - hordta le barátnőjét.
- Oké! - durcázott be teljesen a lány. Szerencsére engem nem vettek észre így mégis rá beszéltem magam egy fagyira. Épp haza felé tartottam amikor meg láttam a srácot akit a kórházból ismerek.
- Szia! - köszöntem rá. 
- Szia. Ismerlek?  - kérdezte zavarodottan.
- Igen. A kórházba találkoztunk. Tudod amikor valami Sam-et kerestél.
- Jaa!  Tényleg!  - esett le végre neki hogy ki vagyok.
- Lili. - mutatkoztam be.
- Alex. - mosolygott aranyosan.
- És te amúgy ide valósi vagy? - kérdeztem.
- Nem. Valójában német vagyok. És te?
- Magyar.
- Na az nincs is olyan messze Németországtól.
- Ja! - helyeseltem. Még beszélgettünk egy kicsit, számot cseréltünk és aztán már tényleg haza indultam. Amikor beértem a házba pompás illatok szállták meg az orrom. - Hmm... Mi ez a jó illat? - léptem be a konyhába.
- Taco lesz a vacsora. - mondta Gerda.
- Egy kis "Taco Kveld"? Tökéletes! - mondtam és mentem volna ki amikor Doroti nekem jött.
- Mi az a Taco Kveld?
- Taco est. Amikor az emberek este tacót esznek. - mondtam vigyorogva.
- Áhh, értem. - válaszolt és leült az asztalhoz. Én még gyorsan felszaladtam, lefürödtem és felvettem egy tiszta ruhát, ugyanis a másikra egy kis fagyi csöppent. Amikor leértem már mindenki helyet foglalt. A szüleim is itt voltak. Holnap mennek vissza és elköszöni jöttek át. Marcus mellett volt már csak szabad hely, így oda lehuppantam és vártam a tacót. 
- Milyen csinos vagy, Lili. - említette meg anya. - Miért öltöztél így ki? Vagy kiért?
- Anya! - förmedtem rá az anyukámra. - Senki, csak lusta voltam mást keresni és ez volt az első ami a kezem ügyébe akadt. Amúgy meg köszi. - mondtam. Eskü nem kellett Mac fejére néznem hogy tudjam vigyorog. Ez tipikus Marcus. A vacsi végül is jó volt. Elköszöntünk apáéktól. Még felszaladtam fogat mosni, aztán be az ágyba. Már majdnem elaludtam amikor megszólalt a telóm. Messengeren írt valaki. Mac.
A beszélgetés:
Mac: Sajnálom!
Én: ?? Mit?
Mac: Hogy rossz voltam.
Én: Nem baj. De...
Mac: De?
Én: Ha még egyszer ezt csinálod! 😡 Oké?
Mac: Oké. 😁😘😘😘 Szép estét!
Én: Neked is.

Bocsi hogy a képen angolul van de azért mégis! Sajna MÉG nem tud magyarul. 😂😂