Miért pont én? - Marcus & Martinus fanfiction |Befejezett!|

Doroti szemszöge

Marcus és Martinus kitalálta hogy menjünk el majd valamikor strandra vagy aquaparkba. Mi mondtuk Lilivel hogy nekünk nincs itt fürdő ruhánk, de erőszakoskodtak így hát rábeszéltük magunkat hogy akkor veszünk egyet-egyet a legközelebbi plázába. Tinus felajánlotta hogy elkísér. Mivel nem tudom hogy hol van itt a közelben pláza rábólintottam. Elindultunk. Lili ma nem jött mert nem ért rá. Mondjuk azt nem tudom mi lehet olyan fontos dolga itt. Kb. háromnegyed órát sétáltunk amikor megláttuk az első plázát ami az utunkba esett. Bementünk és az első boltba betérve kiszúrtam egy gyönyörű fürdőruhát.

- Tinus nézd azt a ruhát milyen jól néz ki.

- Hát próbáld fel. - mondta miközben én az árcédulát néztem. Elszomorodtam. - Mi a baj? -kérdezte.

- Nincs nálam most ennyi pénz. - mutattam a papír darabra.

- Majd én megvesszem neked, hoztam pénzt én is.

- Annyira köszönöm! - ugrottam Tinus nyakába. 

- Szívesen. - mondta és olyan extra cukin az arcomba mosolygott. Várjunk, miről beszélek én. Csak egy mosoly volt. - Nem próbálod fel? - kérdezte és a kezembe nyomta a ruhát.

- De!  - fogtam meg a ruhát és már szaladtam is be az egyik függöny mögé. Amikor kijöttem, Tinus tátott szájjal bámult rám. 

- Gyönyörű vagy. - mondta és felállt a székről amire leült. 

- Hát köszönöm!- mondtam és kissé elvörösödtem. De ha jól láttam ő is. Így álltunk egy darabig, amikor megszólalt a telója. Lekapta rólam a szemét és a telefonját kezdte el keresni.

- Halló? - szólt a telefonba. Én meg addig vissza mentem a fülkébe és vissza vettem a ruhám. Amikor kijöttem pont akkor tette le a telefonját.

- Ki volt az? - kérdeztem.

- Apa! Mondta hogy 2 órán belül legyünk otthon, szóval ha akarsz - helyezte a szemét a padlóra. - ha akarsz még sétálgathatunk meg beülhetünk a Starbucks-ba. 

- Oké! Nekem megfelel. - mondtam és megláttam még egy gyönyörű ruhát. - Oooh! - sóhajtottam fel. - Nem nem szabad már így is épp elég ruhám van. - mondtam és Tinus úgy nézett rám mind aki még nem látott volna olyan lányt aki megvon magától valami szépet. 

- Mi a baj? - nézett rám értetlenül.

- Semmi, csak az a ruha, de nem szabad megvennem különben anya lecsesz hogy így is épp elég ruhám van, és iskolába úgysem vehetem fel, meg hasonlók.  

- És ha én veszem meg?

- Aranyos vagy de már így is eleget költöttél rám.

- Rád nem lehet eleget költeni. - jött egy lépést közelebb. Evvel most mire céloz? Már megint elvörösödtem. 

- Oké! Akkor azt is felpróbálom. - mondtam és szaladtam a ruháért aztán a próbafülkébe. Jó volt rám. Megvettük a ruhákat és a Starbucks felé vettük az irányt. Elrendeztük a dolgokat. Kértem egy jeges teát, Tinus is. Az asztalnál beszélgettünk amikor egy csomó rajongó oda jött. Csoda hogy még csak most.

- Tinus, Martinus csinálj velem egy képet légyszíves! -kérte egy szőke. Aztán egy dagadt jött oda és elkezdett parancsolgatni. 

- Martinus az enyém mindenki takarodjon innen. - mondta majd egy karsuhintással rám öntötte a jeges teát. Felsikítottam. Mindenki csöndbe maradt. Martinus oda ugrott hozzám és egy szalvétával elkezdte törölgetni a ruhám. 

- Jaj, annyira sajnálom, ha nem hozlak ide ez nem történik meg. - mondta és aggódó arcot vágott.

- Tinus ez nem a te hibád! Nyugodj meg! - próbáltam nyugtatni de nem ment.

- De most miattam tönkre ment a ruhád. - ami a kedvencem volt de mindegy.

- Figyelj így legalább anya nem mondhatja hogy fölöslegesen vetted nekem azt a ruhát. - mondtam és nyugtatóan mosolyogtam rá. A dagadt csaj eltűnt és vele együtt a rajongók fele is. Tinus megfogta a kezem és kisétáltunk a helyiségből. A pláza kijárata felé vettük az irányt. Meg akartam volna nézni hogy mennyi az idő de a telóm be se kapcsolt. Rá borult a tea. 

- De jó! - mondtam az égbe nézve.
- Mi az? - kérdezte Tinus. 

- A telómra is került a teából. - mondtam miközben próbáltam bekapcsolni a telefont.

- Hagyd, majd én veszek neked egy újat.

- De miért akarsz ennyit költeni rám és honnan van neked ennyi pénzed?

- Ez a zsebpénzem meg a koncertek és egyéb bevételek negyede. Ne félj van pénzem.

- Jó de miért költesz rám ennyit? - kérdeztem de válasz helyet csak arra lettem figyelmes hogy megcsókolt. Elvörösödtem, bár ha ő a közelemben van ennek nagy az esélye. Elhajolt és feszülten várta a reakcióm. Én meg lefagytam és nem mozdultam. Amikor kieszméltem megöleltem. Ő meg engem. Aztán megvette nekem a telót és indultunk haza. A haza úton megfogta a kezem.

- Martinus, mi nem lehetünk együtt. Én majdnem 3 évvel fiatalabb vagyok nálad. 

- Tudom de engem nem érdekel hogy hány éves vagy. Én így szeretlek.

- És mi lesz ha majd vissza megyünk Lilivel Magyarországra?

- Semmi, én akkor is szeretni foglak, bár milyen messze is vagy. - mondta. Amikor haza értünk Lili ott ült a kanapén Marcus-al. Tinus-al megbeszéltük hogy még nem mondjuk el a többieknek majd a strandon vagy hova megyünk. Vacsinál mellém ült. Aztán alvás előtt bejött "jó éjszakát" puszit adni. Én voltam aki nem annyira bírta őket és most én jöttem össze Martinus-el. Ez az élet, megmagyarázhatatlanan és kiszámíthatatlan.