Miért pont én? - Marcus & Martinus fanfiction |Befejezett!|

16. Rész

Elindultunk a pályára Tinus-ékkal együtt. Amikor odaértünk mi Dorkával kint maradtunk míg ők átöltöztek. Végre kiértek a pályára. Egyszer csak megszólalt a húgom.

- Ti a koncertek előtt már 2 nappal ott vagytok hogy legyen időtök átöltözni? - kérdezte Doroti gúnyosan.

- Ha ha ha! - jött oda Tinus. Nem tudtam leolvasni az arcáról mire gondol vagy mit érez éppen amikor Doroti-ra néz. Mintha a lenézés és a szerelem keveredett volna benne. Egyszer ez, egyszer az az érzés tört előre benne. Marcus csak mosolygott a szavakon és inkább nem is szólt hozzá semmit. Amikor megjött az edző. Mind mint a jó gyerekek köszöntünk és elindultunk a helyünkre. Mac-ék a pályára, mi Doroti-val a lelátóra. 

- Szerinted mi van Martinus-el? Olyan fura. - kérdeztem.

- Mi lenne? Szerintem nincs semmi baja. - húzta meg a vállát, de az arca mást sugárzott.

- Naaa! - mondtam kérlelő hangon. - Tudom hogy van valami köztettek. Nem vagyok vak. 

- Nincs semmi és amúgy meg de, igen, vak vagy. 

- Kösz! Jó tesó vagy. - mondtam neki és egy megvető pillantást vetettem rá. 

- Tudom te is! - nézet rám vissza össze zsugorított szemekkel. Ezután nem nagyon beszéltünk. Már 5 perce ment az edzés amikor Thord jelent meg. Elvileg soha sem késik edzésről. Amikor beteg is itt van időben. Vajon mi lehet? Amikor meglátott a lelátón kihúzta magát és oda köszönt.

- Hei baby! - emelte fel a kezét. 

- Szia?! - mondtam, közben Marcus messziről minket fürkészét.

- SZIA THORD ÉN IS ITT VAGYOK! - süvített a tesóm hangja. 

- Szia Cicusom! - köszönt neki vissza, ez már Tinus-nak sem tetszett. Valami már tényleg nem stimmel ezzel a sráccal. Thord ledobta a cuccát az előttünk lévő padra és be szaladt a többi serdülő közé. 20 percenként jártak a fiúk inni. Mi a 2 órás edzésen 3x megyünk inni és nem azért mert nem engedik. Edzés végén Thord volt az első aki beszaladt az öltözőbe átöltözni. A "mi" fiúink utolsónak ha beértek. Doroti-val a pálya szélén sétálgattunk körbe-körbe amikor az imént említett Thord nevű srác állt előttünk. 

- Haza kísérjelek titeket? - kérdezte

- Nem! - mondtam kurtán. - Mi az ikrekkel megyünk. - fura volt ezt így kimondani, ikrekkel.

- De hisz ők már elindultak haza. - mondta. Meghúztuk a vállunkat és elindultunk egy teljesen másik irányba mert hogy az úgy gyorsabb. Végül is tényleg a háznál kötöttünk ki, bár szerintem hosszabb volt az út. Elköszöntünk és az ajtót akartam kinyitni amikor rájöttünk hogy átvert. Marcus és Martinus fordult be a sarkon. Én személy szerint égtem. Dorka arca is kissé vörös lett, de ő röhögésbe tört ki. 

- Na Lil! - mondta magyarul. - minket aztán jól rászedtek. - röhögött tovább. Bár a fiúk nem tudták min nevet nem tartották viccesnek. Aztán amikor beértünk kaptunk egy alapos fejmosást, hogy legközelebb ne hagyjuk őket ott mert halálra izgulták magukat hogy hol vagyunk. Hiába mondtuk el 100x hogy bocsi, akkor sem nyugodtak le. Aztán jött az a rész hogy miért is indultunk el. Mi meg szóról szóra elmondtuk. Na azon nagyon kiakadtak. Most büntiben vagyunk vagy mi és egy fél napig nem szólnak hozzánk. Szóval az estém elég szarul telt emiatt de mindegy. 

Másnap:

Arra keltem hogy valaki rettentő hevesen nyomogatja a csengőt. Már nagy nehezen kimásztam az ágyból hogy kinyissam az ajtót amikor Mac száguldott el mellettem. Amikor megláttam hogy ki áll az ajtóban rögtön leesett. Kedd van. Ma beszél Marcus Sunniva-val. Marcus kilépett az ajtón de nem csukta be csak behúzta maga után. Gondolta hamar lerázza, gondolom. Tudom nem szép dolog de kicsit közelebb mentem és véletlen meghallottam hogy miről beszélnek. Na jó, kit akarok én becsapni? Mindenki tudja hogy hallgatóztam. 

- Szia! Beszélni akartál velem itt vagyok. 

- Igen! Ja és szia neked is. 

- Akkor miről akartál annyira beszélni. 

- Csak arról hogy én mostanában, nagyon felfigyeltem valamire vagy valakire.

- Segítség kéne? - vágott a szavába Mac.

- Nem, vagyis de? - akadozott a lány.

- Igen? 

- Szóval ha tetszik egy srác és nagyon hasonlít az egyéniségetek

- Tinus? - kérdezte Marcus.

- Nem, hallgass végig! - kezdett már ideges lenni a lány. - Szóval szerinted hogy valljak neki szerelmet? 

- Ooo, ez egyszerű. Mondjuk egyszerűen csak menj oda hozzá és mond neki hogy szeretlek, vagy csókold meg. - ahogy ezt kimondta nem hallottam több szavát. Mi történt? Mi folyik oda kint? Ki menjek? Vagy inkább ne is áruljam el magam?  Összeszorult a szívem...

(Képen a táncosok! :D)