Kicsit hagytam őket beszélgetni addig kimentem a folyosóra. Megfogtam a telóm és megnéztem a Marcus-al készített közös képeinket:
Nagyon szeretem őt. Még mindig nagyon gyenge voltam ezért nem nagyon szerettem volna mászkálni össze-vissza, pedig jó lett volna vissza menni a szobába, ugyanis Mac ült az egyik széken és mellette Line. Amikor Marcus rám nézett én gyorsan vissza bújtam a telefonom képernyője mögé, de közben őt néztem. Egyszer csak Line megfogta Marcus ruhájának a nyakát és magához húzta. Attól az igen retardált oszloptól nem láttam semmit. Vajon megcsókolta? Ekkor Thord lépett ki a laptop-omal a kezében.
- Még mindig beszélgettek? - kérdeztem.
- Ja! Tök jó fej a csaj.
- Tudom. - mondtam nevetve. - Amúgy gondolkoztam és leszek az álbarátnőd. - mondtam komolyan és direct hangosabban hogy Marcus is hallja.
- Hát izé...- gondolkozott el Thord. - Oké?!
- Amúgy - fordultam a semmit nem értő barátnőmhöz. - Hogy telt eddig a nyár?
- Nagyon jól! Voltam foci táborban és ott volt a Niki is és tök jó volt. - mesélte örömködve.
- Akkor jó! - mosolyogtam. - És valami fiú téren? - kérdezősködtem.
- Te hallod!
- Igen!
- A Dávid olyan egy bunkó pfúúúú!!!
- Már megint mit csinált?
- Egyik nap rám írt hogy bocsi és hogy nem e kezdhetnénk újra.
- És?
- Én meg írtam hogy nem, erre ő; nem is gondoltam komolyan.
- Ez de egy nem mondom mi. Hallod és mit írtál rá vissza.
- Semmit! - mondta és nevetni kezdtünk.
- Te jó ég! Nagyon beteg ez a gyerek.
- Az. - mondta. Épp apáék fordultak be a sarkon és intettek a fejükkel hogy menjünk be a szobába.
- Na jó, most mennem kell majd még beszélünk!
- Oké, szia!
- Szia! - köszöntem el, majd lecsuktam a masinát. Elindultam be a szobába. Thord és Line-t kiküldték hogy ők most ne jöjjenek be. A szüleink, Tinus, Doroti, Mac és én voltunk a szobába.
- Veletek meg mi történt? - kérdezte Gerda. - Amióta meg van ez a szabály azóta már egymáshoz se szóltok. Csak nézitek egymást, de azt nagyon. - Elvörösödtünk.
- Értem én hogy most van ez a galiba de attól barátok még lehettek nem? - kérdezte anyum.
- Nem! Én nem. - mondta Marcus és kiment.
- Értelmesen beszélsz! - kiabáltam utána. Ő hátra fordult és egy jelentőség teljes arccal nézett vissza rám. Olyan lenéző volt. Belém fagyott a szó. De most pedig igazam volt.
KAMU SEDANG MEMBACA
Miért pont én? - Marcus & Martinus fanfiction |Befejezett!|
Fiksi Penggemar~Marcus megragadta a kezem. - Nem szeretheted őt! - mondta és kézen fogva maga után húzott, ki, a zuhogó esőben! Thord és Line szaladt utánunk.~ ~Egyszer csak Tinus lépett be az ajtón. Leült az ágyam szélére és átkarolt. - Marcus? - kérdezte...