Miért pont én? - Marcus & Martinus fanfiction |Befejezett!|

9. Rész

Amikor beértünk a szobájába Line épp az egyik fiókba kutakodott.

- Te mit csinálsz? - kérdezte Mac.

- Csak kerestem, egy, egy, izét! Tudod! - mondta és leült a szőnyegre. Marcus belenézett a fiókba és oda fordult Line-hez!

- Kérem a rágót! - mondta és a kezét nyújtotta. Mérgesnek tűnt. Line a kezébe adta. Mikor Mac vissza fordult, hogy a rágót vissza tegye a fiókba, Vonal gyorsan bekapott egyet amit már kivett magának.

- Line? - szólalt meg Marcus kérdően és még csak hátra se fordult. - Ez még csak meg se volt bontva.

- Jaj drágám - kezdte nyávogva - tudod hogy szeretlek! - mondta és még egy ideig nyomta a nyafogását és a nyalizását. Végre elkezdtünk játszani. (Doroti is itt volt) Először Doroti pörgetett.

- Lili! Felelsz vagy Mersz? - kérdezte

- Persze, én! Na jó akkor legyen. - gondolkoztam. - Először felelek.

- Itt maradnál örökre Norvégiába ha utána soha nem mehetnél haza?

- Talán igen! Imádom Norvégiát. Nagyon szép. Oké én pörgetek. - a flakon csak pörgőt és pörgőt. Mintha nem akart volna megállni. Lassított és a választása Tinusra esett.

- Felelsz vagy mersz? - néztem kihívóan Martinusre

- Merek mert kemény vagyok! - mondta és a mellérre vert. Mi csak nevettünk!

- Oké, akkor a feladatod! Menj ki az utcára és énekeld hogy szexi vagyok, egy gatyával a fejeden és közben szaladd körbe a házat. De csak mert te kemény vagy! - vigyorogtam rá. Helyeselt majd felhúzott egy gatyát a fejére. Kimentünk az utcára. Tinus teli torokból kezdte üvölteni hogy szexy vagyok és körbe szaladta a házat. Vissza mentünk. Tinus pörgetett.

Doroti! - nyújtotta el a tesóm nevét és csábosan Dorkára mosolygott! - Felelsz vagy mersz! - kérdezte hirtelen és olyan magas hangon hogy mindenki ugrott egyet hátra. Ezen is csak röhögtünk.

- Tudod mit ezek után inkább felelek! - mondta és kényelembe helyezte magát a párnán amit az imént rakott maga alá.

- Nézzük csak! - gondolkodott el Martinus. - Ááá, megvan! Menj oda az apukámhoz és mond neki hogy nagyon szereted őt és öled meg.

- Oké! - mondta és felállt. Dorka megindult. Mi vele, erről nem maradhatunk le. Bement a nappaliba ahol épp Kjell kapcsolgatta a tévét állva. Doroti oda ment mi a fal mögül lestük hogy mit csinál. Mikor megölelte és vissza szaladt hozzánk a fal mögé csak röhögtünk. Most Doroti pörgetett. Marcusra nézett az üveg kupakja. 

- Felelsz vagy Mersz? 

- Merek! 

- Csókold meg Lilit!

- Neeem! - sipítozott Line. - Marcus az enyém! - mondta és Marcust a karjánál fogva tartotta vissza. - Meg ne próbáld különben megverlek! - nézett rám villámló szemekkel.

- Egyik barátnőm mondta : Amíg nem cselekszel addig ez csak üres fenyegetés! Valami ilyesmi volt. De hagyjuk. Marcus tényleg a barátnője! - néztem komor fejjel Dorotira. Azt éreztem hogy megszakad a szívem. Olyan jó lehet vele csókolózni.

- Jó de akkor lekel venned egy ruhadarabot ami a pólód kell hogy legyen mert én azt mondtam.

- Nem Marcus nem vetkőzik le holmi kislányok előtt. Mindenki így be van rá indulva? - Line szeme villámokat szórt. Marcus viszont nagyon zavarba volt a feje alapján. - Akkor csókold meg az nem tart sokáig. Legalábbis annyira mintha játék végéig pucér lenne a felső tested.

- Álljon meg mindenki. Én ezt nem így akarom. Én még nem - pirult el - én még nem csókolóztam.

- Jaaj! De cuki vagy drágám! Nekem tartogatod?

- Nem! Nem erről van szó! - mondta és levette a pólóját. Megértem. Én sem így akarnám hogy az első csókom elcsattanjon. Lehet bután hangzik de örülök. Mert azt mondta hogy nem Line-nek tartogatja. Marcus pörgetett. Én voltam. Rám nézet.

- Felelsz vagy Mersz? - kérdezte nyugodtan.

- Merek! - mondtam.

- Ruhában fürödj le és közben énekeld el a kedvenc dalod! 

- Oké! - megnyitottam a vizet. Már rá jöttem hogy hogy kel azóta. Beültem a kádba és bekapcsoltam a telómon : Without You-t. Elkezdtem énekelni. Marcust néztem egész végig. Csak részben direct. Ahogy énekeltem nem bírtam és a vége felé elkezdtem sírni. Gyorsan elkaptam a fejem és lelocsoltam hogy ne tűnjön fel senkinek hogy sírok. Hogy megcsúszott a hangom? Nem tudom. Lehet jobb lenne ha megtudná mit érzek? Engem néz, én őt. Tátogja a dalt. Körülöttem megszűnt minden. Csak ő és én vagyok. Nem érdekel semmi más. Bárcsak átkarolna és azt mondaná hogy Soha többet nem engedlek el!  Nem sajnos nem! Csak ült és hallgatta ahogy éneklek. Vége lett a dalnak. Nem szólalt meg senki és semmi. Csak a víz csobogását lehetett hallani. Egy könnycsepp táncolt le az arcomról. Szeretném Marcust. Line szólalt meg.

- Hát, legalább már tudjuk milyen az ha valaki szarul énekel. - mondta. Ránézett a telefonjára. - Jaj nekem, már 10 óra? Haza kel mennem. - mondta és kiment. 

- Kikísérem a mert szerintem még az ajtóig sem talál el. - mondta Tinus és fújt egyet a levegőbe. Doroti is kiment mert miért maradjon oda bent? Marcus oda jött hozzám és ráterített egy törölközött. Bemászott a kádba és mellém guggolt. Elkezdte törölni a hajam. Nagyon meglepődtem. Nem mondott semmit. Egy ideig.

- Kérdezhetek valami, ezen kívül?

- Igen! - mondtam szipogva.

- De legyél őszinte! - mondta és az arcom az öve felé fordította. - Mit érzel irántam? - a fejembe szállt az összes vérem. Egy pillanatra nem kaptam levegőt és szédülni kezdtem.

- Én! - hajtottam le a fejem. - Nem mindegy hisz Line-vel vagy?

- Neked lehet hogy mindegy de nekem nem. - mondta és újra felemelte a fejem a kezével.

- De neked Line tetszik és tudom milyen jó érzés amikor valakire régóta vágysz és végre megkapod. És hogy mit érzek irántad? Valami olyat ami miatt sírok ha, mással vagy, vagy ha ott hagy szó nélkül abba a szobába ahol azelőtt a kezemet fogtad és szemeztünk. - mondtam és megint fojtogatott a sírás. - Vagy amikor egy szőke csajszi oda ugrál és csak úgy teljesen fölösleges leszek. Nem számítok. Csak ő, és én akkor még létezni se létezek a számodra. Ezt érzem. Vagy esetleg írjam jobban körül? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve. Marcus magához húzott és átkarolt. 

- Szeretlek! Én mindig is szerettelek csak nem akartam hogy, amikor elmész a kelleténél is jobban szenvedjünk. Ezért választottam Line-t. Ha itt laknál már rég elmondtam volna. - mondta és még szorosabban ölelt. Én vissza öleltem. 

- Szeretlek! Ez egy szóba amit érzek irántad! - mondtam és a vállára fektettem a fejem.