Virágzás - 開花(Naruto fanfiction) [SZÜNETEL]

16.

スクロール中の秘密

Titok a tekercsben

„Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz. Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülhetsz. Egy pont, ahol az élmény kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont... gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dől el - ezt te is tudod." /Nathalie Somers/

(Egy órával Tsubaki érkezése előtt)

A fehér maszkos férfi lepillantott a földön elfekvő sovány női testre. A lány borzalmas látványt nyújtott, a ruhái cafatokban lógtak rajta és a bőrén alig volt egy-két egészségesen fehér pont, ahol ne lett volna seb, kosz, vagy ütésnyom. A vörös, csapzott hajtincsek a lány feje körül szétomolva terültek el. A lány jobb kezében egy nyitott tekercs volt, a balban pedig egy toll.

A férfi zöld szemei arra pillantottak, amerről a lány érkezett. A fű le volt lapulva, sok helyen ujjak bemélyedései látszottak. Visszatekintett a földön heverő alakra. A lány mellkasa ritkásan, szabálytalanul emelkedett aprókat és ilyenkor az egész test megremegett.

- Mekkora egy kolonc vagy te... - morogta a fehér maszk alól a férfi hangja. – De egész jól bírod a fájdalmat... nee-chan.

A férfi leguggolt a félholt test mellé és kisimított néhány mocskos, összetapadt tincset a lány arcából.

- Most is megölhetnélek, de nem terveztem. – suttogott tovább a maszkos alak, feketére festett körműkezeivel a lány arcát cirógatva. – Abban semmi móka nem lenne.

A lány vállait átkarolva emelte ülő helyzetbe a vöröskét, majd vigyázva törött térdére a karjaiba vette és fellendült vele egy fára.

Úgy fogta a karjában a lányt, mintha pihekönnyű lett volna, bár a lány eredeti súlya jócskán lecsökkent az egyhónapos koplalás miatt. A maszkos férfi könnyed, légies mozdulatokkal ugrált fáról-fára, egyre közelebb érve Avarrejtekhez. Félóra alatt elérte karjában a lánnyal a főkaput és annak közelében, egy rejtettebb helyen megállt és a fűbe fektette a lányt. A homlokára téve a kezét suttogott valamit és a szeme lila örvénnyé változott.

Ahogy a vörös hajú lány felnyitotta a szemhéját, már csak egy fekete fonatot láthatott homályosan meglibbenni a szeme előtt. Zúgó fejjel ült fel és értetlenül pillantott körbe.

Mégis mi történhetett?

*

A 26-os kórházi szobát négy napon keresztül legalább 15 ember látogatta meg. Ott feküdt Tsubaki.

Délután egy óra volt, és a nap fénye beragyogott az ablakon, megvilágítva a lány arcát. Tsubaki karjába és kézfejébe műanyag csövek csatlakoztak, amelyek a mellette álló infúziózacskóból adagolták belé a tápanyagokat és a vizet. Mivel eszméletlenül ugye kicsit nehéz zabálni. Az arcán oxigénmaszk volt, ami belülről szabályosan párásodott be, majd tisztult ki. A homlokán vizes borogatás, ami az arcán látható vörös lázrózsákat kívánta enyhíteni.

A szobában az ájult Tsubakin kívül egyedül Gin tartózkodott ott, aki egy széken üldögélt partnere ágya mellett. Az ágy mögött, az ablak előtt egy asztalon egy váza állt, benne egy kaméliaággal, amin két vörös virág díszelgett. A lenge függönyszárnyakat időnként meglibbentette a nyitott ablakon át beszökő szellő.