Virágzás - 開花(Naruto fanfiction) [SZÜNETEL]

10.

ミッションの前に

Küldetés előtt

„Bizonyos emberek falakat emelnek maguk köré, s alig várják, hogy valaki ledöntse ezeket a falakat, s ha ez nem történik meg, örökre ismeretlenek maradnak." /Arthur Hailey/

(Tsubaki)

Hajnali fél kettő. A nap körülbelül háromnegyed négykor fogja megkezdeni pirkadati derengését. Még bőven van időm. De képtelen voltam aludni. Pedig maximum három-négy órát aludhattam. Tegnap mikor a K&V-ből leléptem, beugrottam üzenetet hagyni Kakashinak. Hogy tudja, elmentem. Hogy tudja, ha nem jövök vissza, a faluért haltam meg. Hogy tudja, talán ő a legjobb barátom, aki még életben van.

Miután leléptem az apartmanjából, Ginnel azonnal nekiláttunk megtippelni az úti célunk lokációját. Véres küzdelem (kivételesen képletesen) során sikerült kifundálni, hogyan kéne megoldani ezt az egészet. A Makkuragan nem volt képes teljesen kivédeni a Mangekyo Sharingan erejét, pont ezért némi nyomokat, apró „lyukakat" hagyott a chakrámban, maga az illúzióvilág darabjait. Itachi chakráját. Gin és egyik farkasa, a chakra-szakértő Shisou besegített, mikor együtt kipróbáltunk egy furcsa jutsut, amit életemben először vittem véghez, többé-kevésbé, kissé ingadozó sikerrel.

A lényege az, hogy chakra-fonalakból formál a használó egy térképet, és mivel Gin és Shisou együttesen, az erejüket összedobva képesek voltak megérezni Itachi chakrájának útját, nagy nehezen megtaláltuk a kiindulópontot a térképen. Őszintén szólva k*rva nehéz volt, mivel a hely eleve egyheti járásra van Konohától, és közben a duó elég sok helyen megtanyázott. De nagy nehezen végre sikerült megtalálni azt a „csomópontot", ahol az Uchiha chakrája belengte a helyet. Méghozzá teljesen.

Közben megrajzoltam a nem is legrövidebb és legbiztonságosabb, de ninjáknak tökéletes útvonalat a felfedezett kecóig. Igaz, ennek valószínűleg több hasznát nem veszem. Ez egy egyszeri útvonal. Bizonyosan felfedeznek, és ha képes is leszek visszajönni a faluba, a banda úgyis költözködni fog. Ez bizonyos.

Több oka is volt, hogy nem vittem magammal egy teljes csapatot, erős ninjákból, és Ibiki sem ezt ajánlotta. Egyrészt az információhiány miatt ez egy túl veszélyes vállalkozás lett volna. Ráadásul egyelőre még nem ezzel a csendesen megbúvó szervezettel volt bajunk, hanem kábé minden mással. Harmadszor pedig nem volta elég ember. Konoha minden ninjája keményen dolgozott a küldetéseken, felkéréseken, a jókora erőveszteség miatt szinte feleannyi embernek kellett ugyanannyi feladatot teljesítenie. Hokagénk nem volt. A falu helyzete ingadozó volt, veszélyes. Ráadásul mindkét Sanninunk távol volt, és a Kyuubi is, akit az Akatsuki tagjai kerestek.

Nem volt esélyünk arra, hogy kiiktassuk a szervezetet. Csupán tudni akartuk, mennyire erősek és mi az igazi céljuk, hogy felkészülhessünk ellenük. Erről szólt a küldetésünk Kurival.

Lerúgtam a takarót magamról és teljesen meztelen testemet megcsapta az este nem fűtött lakás hűvöse. Finom borzongás futott végig libabőr formájában az egész testemen. Igen, szerettem meztelenül aludni, én kis perverz... hehehe...

Felkeltem és kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat. Az ágyam melletti széken ott hevert a tegnap előkészített ruhám, a maszkom és a bepakolt táskáim.

Éreztem a talpaim alatt a hűvös parkettát. Új lakásom nem volt valami nagy, sem pedig különös. Egy hálószobával rendelkezett, egy wc-vel egybenyitott fürdővel, egy nappalival, aminek egyik fele konyha és étkező is volt. Semmi extra. De tegnap sikerült minden, még nem megvásárolt dolgot is beszerezni. Bár nagyrészük fegyver, vagy egyéb kellék volt a küldetéshez. Nem kellett túl sok felszerelés, tudtam, hogy a gyorsaság nagyon fontos lesz, de úgy éreztem, ha itthon is hagyok valamennyit, azzal elhatározom magamban, hogy visszajövök. Hogy hagyok felszerelést a következő küldetésre. És az azutánira is.