Virágzás - 開花(Naruto fanfiction) [SZÜNETEL]

7.

幻想と魚

Illúziók és halak

„A verések megedzették az embert, gyorsan megtanultuk, hogy álljunk ki magunkért. A helyzet megtanított rá, hogy ne mutassuk ki az érzéseinket, építsünk falakat magunk köré, és soha ne mutassunk gyengeséget."/Arnold Hans Weiss/

Két nappal később. Végre találtam saját lakást! Persze csak béreltem, mert sikerült megszerezni a Hokage-sama irodájában tárolt családi örökségemet és így találtam egy lakást is, ami pont kiadó volt. Hónaponta fizettem, mert nem tudtam, meddig maradok és feleslegesen pénzt költeni nincs értelme. Mindig lehet szükség némi lére. És Kakashi bemutatott a 7-es csapatnak. Tökös, belevaló kölykök, az már biztos.

A leggyengébb láncszem náluk a lány (mint egykoron én), de neki nem a harc az erőssége. Inkább az esze az, ami jól vág. Ő Haruno Sakura, kis, rózsaszínhajú csaj, zöld szemekkel, és hatalmas homlokkal (oh, bocs). Nagyon kedves, kicsit túlságosan is, totál udvarias, és látszik rajta, hogy még nem sokat veszített életében, de már élt át nehezebb helyzeteket. Ha még nem is, de hamarosan bizonyára ő is megmutathatja, hogy képes valamire.

Az egyik fiú a kettő közül egy Uchiha. Uchiha Sasuke, a klán majdnem legutolsó túlélője. Itachi, a bátyja (akit személyesen is ismertem és mindig össze tudtam csinálni magam a komor tekintetétől) egykoron lemészárolta az egész klánját, és egyedül az öccsét, Sasukét hagyta életben. És ahogyan erre a fiúra ránézek, az egyetlen, amit kiérzek belőle, az a bosszúvágy. Azok a fekete szemek... és Kakashi mesélte, hogy a gyerek képes használni a Chidorit. Ami azért elég menő. Sasuke egyébként nem rossz fej, csak éppen keveset beszél, icipicit bunkó, és valamiért minden lány belé van esve. Talán mert, hogy Uchiha, meg Chidori, meg Sharingan, meg tehetséges és jóképű. Csak bunkó... húha, mikor megláttam mekkora déja vu-m lett!

(Az előbb kimentem a konyhába forrócsokiért, mert most pont Kakashinál bandázok, mert megbeszéltünk valamit a tegnapi gyűlésről, ami baromi uncsi volt, szóval kimentem és mikor visszajöttem a drágalátos Hatake éppen a naplómat olvasgatta, a déja vu-s résznél meg bevágta a néma röhögését a maszk alatt, mire lecsaptam... szóval megvagyunk.)

Vissza a sztorihoz, a harmadik kölyök totális kedvencem! Uzumaki Naruto, Minato-sensei fia (mondjuk, ő erről nem tud, Kakashi mesélte). Plusz Naruto az a kölyök, akibe Minato-sensei a Kyuubit belezárta! A Kyuubit! A Kilencfarkú rókát, aki megtámadta Konohát kb. 12-13 éve! Kyuubi Kurama! Amúgy Naruto akkora arc már 12 évesen is, hogy az hihetetlen. Erősebb, mint egy nagypofájú, örök vigyorgó hiperaktív gyerektől várná az ember, ráadásul Jiraiya tanítványa. És megidézte a békák királyát, Buntát! Anyám, mik vannak!

*

Hajnal volt. Egy nappal az előző bejegyzés után voltam és üldögéltem egy ház tetején. Délután szunyáltam, mert mostanában a Harmadik tanácsadói, Homura és Koharu-san folyton hívogatnak össze gyűléseket, hogy ki legyen a kövi Hokage. Most egyelőre Jiraiyát akarják meggyőzni. Azt mondták, ma beszélnek vele. Egyébként erre csak rákényszerültek, tudják, hogy Jiraiya nem a legjobb Hokagénak és ezt ő is tudja. Erős, de nem annyira akar Hokage lenni. Egyébként Naruto mesélte, hogy a legnagyobb álma, hogy Hokage legyen belőle.

És őszintén szólva nem csak remélem, de el is hiszem, hogy egyszer az lesz. Csak erősödnie kell.

Egyébként valószínűleg a másik esélyes Sannint akarnák Hokagénak, Tsunadét, ha tudnák, hogy merre kószál. De nem tudják. Szóval ráfanyalodtak Jiraiyára, aki szerintem tuti nemet fog mondani.

Egyébként állatira köd volt.

- Valami nincs rendben. – morogtam magam elé. Chakrát érzékeltem a főkapu felől. NAGYON erős chakrát... talán inkább két emberét, mint egyét.