He stole my car and ran away with my heart

§twenty§

Egy héttel később

- Em, asszem felgyújtottam a konyhát! Jesszus- Jason korántsem férfias sikításán nevetve lépkedek le a lépcsőn. A konyha előtt még gyorsan felkötöm a hajam, majd mezítláb csattogok végig a hideg csempén.
- Mi a halált csinálsz? Menj arrébb- egyetlen csípőmozdulattal félrelököm a bátyámat, aki engedelmesen a pulthoz megy, én pedig lecsavarom a gázt a rotyogó akármi alól.- Mit akartál főzni?

- Levest.
- Levest?- őszintén felnevetek, Jason pedig megvonja a vállát.
- Hát aha. Nem tudom, de úgy ettem volna most levest.
Mosolyogva megrázom a fejem, és egy fakanállal felkeverem a lábas aljához ragadt zöldségeket. Jason eközben belebújik a bebújós pulóverébe, és szökellve csinál néhány vállkörzést. Mikor sikerül rendbe hoznom a levest, elzárom a gázt, és én is felveszem a szürke pulcsimat. A fekete edzőnadrágom vészesen szűk, Jason egy ideig nem is gondolta, hogy tanácsos-e így futni mennem. Viszont, miután rábeszéltem, hogy ez a terveim része, beadta a derekát.
Igazából pont ma van egy hete, hogy Nash lelépett. De, ha őszinte akaok lenni, nem a 'lelépett' a legjobb szó, mégsem tudok már másként gondolni rá. Mégis Nash a legönzetlenebb és legcsodásabb ember, akit ismerek, de attól még ugyanúgy megrohadhat.
Jason bezárja mögöttünk az ajtót, és a fenekemre csapva előreszalad. Hitetlenül nevetve iramodok utána, és mikor utolérem, belebökök az oldalába.
Jason egyből belement, hogy segít Nash ügyében. Amint kiagyaltam, lázasan tervezni és gondolkodni kezdett. Sosem mondja, de biztos vagyok benne, hogy ő sem tudja hova tenni a történteket. 

Most a közeli edzőterembe futunk, ahol Jason mindenféle erősítő gyakorlatokat talál ki nekem. Mondanom sem kell, az elmúlt egy hétben nagyon sokat erősödtem... hát, van motivációm rendesen.
- Em, olyan gyenge vagy, mint a harmatos molyfing- Jason a bokszzsákot fogva szól hozzám, én pedig izzadtan összeszorítom a számat.
- Jason! Meg fogok halni, nem bírom tovább- a lábamban alig van erő, úgy érzem, mindjárt össze fogok esni.
- Emily! Szedd össze magad. Üsd!- felszívom magam, és minden erőmet összeszedve tovább ütöm a zsákot. A végtagjaim nagyjából nem is léteznek már, mindenem bizsereg, a verítek pedig patakokban folyik rólam.
Mikor végzünk, halál közeli állapotban vetődöm az egyik padra, Jason pedig büszke vigyorral a fején leül mellém. Elmegy mellettünk egy fiatal csaj, és alaposan megbámulja a bátyám pólója alatt feszülő izmokat, mire én csak megforgatom a szemeimet. Jason-nel ilyen helyre menni maga a kihívás. 
- Szuper voltál- nekem dobja a vizet, én pedig hálás sóhajjal azonnal iszom is belőle.- Vannak fejlemények, amúgy.
Kis híján sikerül félrenyelnem a szénsavas vizet.- Tessék?
- Kérdezősködtem itt-ott, és már tudjuk, hol van Nash. Valószínűleg Canadában vanna, ahogy mondtam még egy hete. Jason Mare néven van a rendszerben, és az eredményei egyre jobbak- a hajába túr, nekem pedig olyan hevesen dobog a szívem, hogy majd kiszakad a mellkasomból.- Minden úgy fest, hogy Nash jól helyt áll. Olyan, mintha mindig is ezt csinálta volna.
- Nem- a fejemet rázom, és egyszerűen nem akarom elhinni Jason egyetlen szavát sem.- Ne mondd tovább.
- Szereti ezt csinálni, Em- mélyen a szemembe néz, de én elfordítom a fejem, és lehunyom a szemeimet.- Gondolnunk kell rá is. 
- Nem, én nem...- Jason hosszú ujjait az állam alá helyezi, és óvatosan maga felé fordítja a fejem.
- Emily. Gondolkodnunk kell. Még azt sem tudom, mit akarsz pontosan csinálni- türelmetlenül felállok, és arrébb megyek. Jason kénytelen jönni utánam.
- Én gondolok rá- megint könnyes lesz a szemem, ahogy a bátyám felé fordulok, és erőt kell vennem magamon, hogy ne sírjam el magam.- Csak rá gondolok, Jason. Megállás nélkül. És frankón nem fogom hagyni, hogy a fiú, akit szeretek, kisétáljon az életemből. És talán önző vagyok és egy ribanc, amiért ennyire akarom, de te is olvastad azt a levelet, te is tudod, mit érez irántam. És azt is tudod, én mit érzek iránta.
- Oké, oké, nyugi- magához ölel, én pedig nagyokat sóhajtva magamhoz szorítom.- Csak gondoltam szólok, mielőtt bármit is tennél.
- Rendben... ne haragudj- motyogom, ő pedig nyom a hajamra egy puszit.- Köszönöm, hogy ezt elmondtad.
- Jól van- mosolyogva végigmér, majd a vállára dobja a törölközőjét.- És akkor hogyan tovább?