He stole my car and ran away with my heart

§six§

Emily Mare

Hitetlenül felvonom a szemöldököm és félig nevetve hátrafordulok. Nash határozottan néz rám, amitől kissé elkomorodok. A csempére teszem a forró tepsit, és visszaülök vele szembe.

- Micsoda?

- Jól hallottad- megereszt egy mosolyt felém, és felbont egy csokit.- Visszalopjuk az autódat.

- És ezt hogy gondoltad?- kérdezem őszintén, majd elkapom a csokidarabot, amit felém dob.

- Nyilván nem ma- már majdnem megette a csokoládé felét. Bólintok, és beleharapok a kemény darabba.- Előtte persze vissza kell térnem a tökéletes mivoltomba, hogy megint a nők álma legyek.

- Hajjaj- erőltetetten megforgatom a szemeimet, de Nash csak vigyorog. 

- Kell az erőnlét, hogy megint szét tudjak feszíteni egy ajtót- tovább fényezi magát, én pedig megrázom a fejem.- A tetkók csak az izmokon feszülnek.

- Elmegy az étvágyam- fintorgok, de persze nem gondolom komolyan. Nash unottan mereszti rám a szemét, mire nekidobom a konyharuhát.- De még mindig nem értem a többesszámot. Miért nem tudod csak te visszalopni?

- Mert te, balerina- rám mutat.- Hajlékony vagy és szép, és ha tudnád, hol van a kocsid...

- Hol van?- kérdezem nyersebben, mint szeretném. Nash hátratúrja a haját, és miközben benyom a szájába egy szelet sonkát, sunyin vigyorog. Az agyam eldobom. Milyen lepra tanyára vitte ez a barom az autómat?

- Semmi komoly, ne aggódj. Csak a főnökömnél van- magyarázza, majd az asztalra könyökölve nagyjából elmondja, milyen is az ő főnöke. Elgondolkodom, mielőtt válaszolok, végül pedig alig bírok kinyögni valamit.

- A főnököd egy strici?

- Neeeeeeem- vágja rá, de elbizonytalanodik az arckifejezése, és kelletlenül megvakarja a tarkóját.

- Hahh- szemrehányóan meredek rá, és a karom összefonva magam előtt, hátradőlök.- Szóval egy strici karmaiba akarsz lökni? Bocs, Nash, de ezt te sem gondolhatod komolyan.

- Em, ne már- összerezzenek. Utoljára a bátyám becézett csak. Beharapom a számat, Nash pedig ezt nyilván annak véli, hogy elgondolkodtam.- Csak el kell terelned a figyelmét, amíg elkötöm az autót.

- Nash, nem gondolom, hogy jó ötlet- jelentem ki zavartan, mire felvont szemöldökkel elmosolyodik.

- Szóval figyelmet elterelni nem tudsz, de törött lábbal balettozni azt igen. Értelek.

- Nincs eltörve a lábam- kérem ki magamnak, és megigazítom a hajam. Na, nehogy már gyávának merjen nevezni. Elgondolkodom, és nagyot sóhajtok.- Jó, legyen. Mikor csináljuk?

Oké. Nash szerintem nem véletlenül került börtönbe. Nem szeretném kimondani, de eléggé profin tolja a srác. Pillanatok alatt felvázolta, hogy fog kinézni a mi kis bevetésünk, szerintem a fejében egy másodpercre pontos terv született. 

Ülök az asztalnál, lassan kezd lemenni a nap, a süteményeket egytől egyig felfaltuk, én pedig próbálom összeszedni a gondolataim.

- Szóval, ha jól értem- elhelyezkedek a széken, és két kézzel a füleim mögé igazítom a fürtjeimet.- Totál el kell csábítanom.

- Jól érted. De csak ésszel- figyelmeztet, közben kiropogtatja a nyakát. Megborzongok a hangoktól, Nash felnevet.- Simon kicsit veszélyes.

- De jó- egy leheletnyi lelkesedés sincs a hangomban. Ehh.

Amint lemegy a nap, azonnal felrángatom Nash-t az emeletre. Jason szobájába akarom vinni, hogy ne álljon már üresen, amikor Nash rájön, mit tervezek, és megáll a folyosó közepén.

- Mi van?- kérdőn fordulok vissza. Vállat von.

- Ez így nem frankó.

- Mi?- meghökkenve közelebb lépek hozzá. Miről pampog?

- Nem kell ilyen "úri lakosztályba" vinned- nyuszifüleket mutat az ujjaival, mire felvonom a szemöldököm.

- Nash...

- Nem, tényleg- összeborzolja a haját, és éj fekete szemeit az enyémekbe mélyeszti.- Jó lesz a kanapén. Így is eleget tettél már, amit nagyon köszönök, de nem szeretném...

- Ugye nem gondolod, hogy holnap elküldelek?- kérdezem a szavába vágva. Nem válaszol, én pedig összefonom magam előtt a karom, ha pedig tekintettel ölni lehetne...- Nash, én szívesen segítek. 

- De egy ilyen nincstelen senki..- felmegy bennem a pumpa, ahogy magát ócsárolja, ezért odalépek és lekeverek neki egy pofont. Inkább megilletődöttségében, mint fájdalmában, felhúzza a szemöldökeit, az arcán lévő érzelmeket nem tudom felismerni.

- Fejezd ezt be!- szinte kiabálok.- Leszarom, hogy érzed magad. Ne legyen kellemetlen, hogy az egyetlen barátod segíteni próbál!- nem, egyáltalán nem gáz, hogy azt üvöltöttem neki, nincsenek barátai. Nem baj, Emily. Semmi baj.- Miért akkora baj, ha segíteni próbálok?

- Nem az a baj, ne érts már félre..- a kezem után nyúl, hogy megmagyarázza, én viszont úgy hátrálok el tőle, mintha ő ütött volna meg, nem pedig fordítva. Valamiért megbántva érzem magam, de fogalmam sincs, miért.

- Akkor mi?

- Em...- jaj, ne szarozz már.

- Mi a bajod? Mondd már, istenem!- mintha megnyomtam volna egy gombot, Nash szinte felrobban.

- Az, hogy kurvára nem illek ide, érted?- a heves gesztikulálástól a haja teljesen a homlokába hull, Nash pedig mély levegőket véve eltakarja a száját, és tétlenül járkálni kezd.- Nincs családom, nincs senkim és semmim. Most szabadultam a börtönből, ráadásul úgy, hogy egy mocsok drága óvadékot tettél le miattam. Soha nem fogom tudni visszaadni...

- Nem is kell, hogy visszaadd- mondom rögtön, de Nash csak megrázza a fejét, és csípőre tett kézzel felém fordul.

- Em. Mindent köszönök. Tényleg, mindent. De egyszerűen...- zavar, hogy nem találja a szavakat. Lehunyom a szemem, és erősen a sírás határán állok. Az istenit. Mit csinál velem ez a srác? - Nem élősködhetek a nyakadon, az nem lenne... helyes.

- Nem érdekel, mi a helyes- lenyelem a könnyeimet, és közelebb lépek hozzá.- Az sem érdekel, ha nem tudod visszaadni azt a rohadt pénzt. Jézusom, pont leszarom!  Sőt, mondok jobbat- széttárom a karomat.- ; szeretném, ha maradnál. És ez önző lesz, de egyedül vagyok, tudod? Baj, ha szeretnék társaságot? Ha szeretnék egy barátot? Úgy nézek ki, mint aki bővelkedik a jó emberekben? 

- Emily...- a szeméből már fájdalom tükröződik, hirtelen úgy tűnik, megértette a helyzetemet.

- És tudod, mit? Nem te vagy az egyetlen, aki szenved. Szóval cseszettül ne sajnáltassad magad, hanem inkább fogadd el, hogy van valaki, aki szeretne maga mellett tudni!- sikerül kibírnom könnyek nélkül, szóval miután befejeztem a kiabálást, pár pillanat csend következik, addig pedig megigazítom a hajam.

Egy váratlan pillanatban aztán Nash egy hirtelen mozdulattal megragadja a csuklómat, és magához rántva olyan szorosan megölel, hogy hirtelen levegőt sem kapok. Keserű szájízzel egy újabb adag könnyet is lenyelek, majd a nyaka köré kulcsolom a kezeim, és mélyen beszívom a bőre illatát. 

Végtelennek tűnő csendben állunk így, csak Nash szívverésére tudok figyelni.

- Balerina- suttog, a nyakam pedig tiszta libabőr lesz.- Kösz, hogy nem hagysz egyedül.