He stole my car and ran away with my heart

§thirty§

8 hónappal később

A tévé előtti dohányzóasztalra feltett lábaimra rakom a tál chipset, míg egyik kezemmel belemarkolok, a másikkal a csatornák között váltogatok. Ahogy a számhoz emelek egy adagot, a fele a hatalmas pocakomra esik, majd lebucskázik róla. Mikor olajos ujjakkal hozzáérek a rózsaszín kismama felsőmhöz, sötét foltot hagyok rajta.
Kelletlenül félrerakom a tálat, és megpróbálok felkászálódni a kanapéról. Az utóbbi időben egyébként nem megy valami könnyen.
Most is előbb kissé oldalra kell dőlnöm, hogy aztán fél kézzel fel tudjam magam tolni a kanapéról. Nash ilyenkor általában mindig itt terem, hogy felsegítsen, de ma kivételes nap van. Pontosabban én küldtem el dolgozni, annak ellenére, hogy ragaszkodott az ittléthez. Majdnem össze is vesztünk ezen egyébként, de kerekperec megmondtam neki, hogy szeretném, ha elmenne, mert tudok vigyázni magamra.

Kicsattogok a konyhába, megigazítom a hasamon a felsőt, és egyből egy konyharuháért nyúlok. A csap alá tartva kicsit bevizezem, majd finoman megdörgölöm vele a felsőmet.

Ó, egyébként elköltöztünk otthonról. Valamivel kisebb házban élünk a külvárosban, aranyos kis kerttel, hátsó udvarral. Bár ez a ház is kétszintes, fölülre tervezzük a gyerekrészleget. A saját szobánkat már kialakítottuk, hatalmas, habos-babos franciaágy terpeszkedik a fehér, bojtos szőnyegen, az ablaka pedig a hátsó kertre néz.
Megfogadtam magamnak, hogy amint kikerül a pici a hasamból, nekiállok a kertészkedésnek.
Nekidőlök a hálónk ajtajának, és mosolyogva nézek végig a fakófehér bútorokon, miközben a kezem a hasamra csúszik. Hirtelen ötlettől vezérelve megindulok a keskeny lépcső felé, ám a alighogy lépek pár fokot, nedvesség csorog végig a lábamon. Egy pillanatra a kezemre nézek, hátha ott van még a nedves konyharuha, de miután hűlt helye, olyan hirtelen kapom fel a fejem, mintha a felismerés arcon vágott volna.
- A fenébe.

Visszafordulok a lépcsőn, és egyenesen a nappali felé véve az irányt a kanapéhoz sietek, óvatosan, nehogy megcsússzak a magzatvízben, ami eláztatta a talpam. Kellett nekem mezítláb lennem. Felkapom a telefonom, és már a fürdő felé véve az irányt tárcsázom Nash számát.
Harmadik csengés után veszi fel.
- Hogy vagyunk ma, balerina?- derűsen szól bele. A nagy igyekezetben megcsúszok a fürdőcsempén, és el is terülnék, de sikerül megkapaszkodnom a kilincsben, így csak egy apró sikkantás jelzi, hogy történt valami.- Em? Minden oké?
- Értem kell jönnöd- hadarom, és fél kézzel megpróbálom leügyeskedni magamról a mackónadrágom.- Nash, muszáj!
- De mi tör... várj. Baba?
- Igen!- a vállamnak szorítom a telefont, így végre nagy nehezen sikerül letolnom a nadrágomat. Félrerúgom, és újra a beleszólok a mobilomba.- Egy fájásom volt eddig, de hamarosan jön még egy.
- Oké, oké- futó lépéseket hallok a háttérből, majd elhal a kinti zajok garmadája, Nash valószínűleg most ült be az autóba.- Máris indulok. Tarts ki, Em.

Leteszi, én pedig felkontyolom a hajam, lekapom a felsőm, és bekászálódom a zuhany alá. Magamra engedem a meleg vizet, előkapom a borotvát, és igyekszem magam kórházbiztossá tenni. Pár perccel később hallom, amint csukódik a bejárati ajtó, és Nash szólongat. Elzárom a vizet, hogy válaszolni tudjak neki, mikor egy újabb fájás jön. Meg kell kapaszkodnom a kis fogódzkodóban, amit Nash direkt nekem szerelt fel, nehogy elvágódjak.
- Nash...!- halkabban sikerül megszólalnom, mint szeretném, de a férjem úgy tűnik, így is meghallja, ugyanis pillanatokkal később nyílik a fürdő ajtaja. Pár éve biztosan eltakartam volna magam, de ma már semmi okom nincs erre. Jogosan, mivel éppen a férjem áll előttem.
Nash leránt egy törölközőt a polcról, ügyesen, nehogy még több is leessen vele, majd egy lépéssel átszeli a fürdőt, és körém csavarja a puha anyagot. Hagyja, hogy belékapaszkodjak, összevizezve ezzel szürke pólóját, de nem úgy tűnik, mintha nagyon zavarná.
Kivezet a fürdőből, és leültet a kanapéra.
- Hozok ruhát, és összeszedem néhány holmidat- magyarázza sebesen, majd a válaszomat meg sem várva már vágtázik is a szobánkba.
Muszáj mélyeket lélegeznem, amíg vissza nem ér, mivel a fájások egyre sűrűbben jönnek.
Csak szépen lassan. Mélyet lélegez, nagyot fúj.
Nash tér vissza elém, egy teletömött sporttáskával, és tetovált karján lógó ruhadarabokkal.
- Édes istenem- nyögök fel, mikor újabb fájás érkezik.