Apró mosoly (BTS ff)~BEFEJEZETT

11.장

Ki gondolta volna, hogy Taehyunggal ennyire nagy veszekedést csapok? Mert én nem, az is biztos.
De csak az elején.

Miután Chin és Cho összebarátkoztak (ami elég hamar ment),  elindultunk a fiúkhoz.
Chint beavattuk, hogy most kicsit fagyos a hangulat köztem és Taehyung között, így már meg sem lepődött, hogy amikor odaértünk, nem köszöntünk egymásnak.
- Maay! - ugrott felém boldogan J-Hope, majd a másik két lány felé fordult. - Sziasztok, lányok!
- Itt van May? - jött elő vigyorogva Jungkook, majd egy Taehyung kukucskált ki, aki elmosolyodott. Meglepődve vettem észre, hogy felénk jön vigyorogva.
- Szia, Chin! - ölelte meg a kislányt, mire felsóhajtottam. Hát persze. Csak velem ilyen rideg. - Szia, Cho!
Mint egy rossz gyerek, úgy viselkedett.
- Szia, Tae! - mosolyogtak rá, majd rám nézett mindkettő.
Tae egy ártatlan pillanatot sem vetett rám, úgy fordult meg leülni.
Jungkook próbált gyilkos tekinteteket lővelni a fiú felé, de az nem nagyon törődött vele, így csalódottan nézett rám.
- Sziasztok! - köszöntem a többieknek is.
Mosolyogva nyugtáztuk, hogy Cho Jimint lesi és amikor a fiú felé kapja a tekintetét, úgy csinál, mintha nem őt nézné.

Tudtad, hogy mennyire jófej vagy? Jutottak eszembe a kórházban mondott szavai Taehyungnal. Aha, látom, tényleg annak tartasz... Nem tartott túl sokáig ez a véleménye.

Aztán két kart éreztem derekamon, és valaki úgy  ölelt, állát vállamra téve.
- Örülünk, hogy itt vagy. - mondta kissé rekedtes hangon. - Ne is törődj Taehyunggal, szerintem csak valami hirtelen felindulás. - mondta Hobi, mire bólintottam.
- Igazad lehet. Legalábbis remélem. Örülök, hogy örültök.
Hírtelen felemelt úgy, vagy ahogy ő mondta : rituális táncot járt velem.
- Tegyél le! - nevettem fel játékosan ütögetve karját, mire pont meghallottam Taehyung halk morgását.
- Már Hobit is megbolondítja... Kétszínű...
Ez a szó teljesen elkeserített de dühös is lettem.
- Hobi, kicsit tegyél le. - most egyből letett, mert hallotta hangomból, mindjárt kitörök.
Az a gond velem, hogy ami a szívemen, az a számon. Vagyis ha ideges vagyok (ami sajnos hamar megtörténik),  akkor bizony ki is mondom.
Mankómat felvettem a földről, majd szembe néztem a kissé megszeppent fiúval.
- Mit mondtál? - kérdeztem. Nem válaszolt, csupán nézett, majd el akart indulni, hogy ezt a beszélgetést megkezdeni se tudjam. De nem hagytam. - Taehyung! Megértem, hogy haragszol rám, felőlem el se mondd, de ne beszélj ki a hátam mögött! - dühösen szóltam, mégis még normális hangsúlyban.
- Akkor a szemedbe mondom: egy kétszínű lány vagy! Számomra legalábbis az. - válaszolt dühösen ő is, mire meglepődtem. Ekkor törtem ki.
- Miből gondolod, hogy ÉN kétszínű vagyok? Mondd már meg nekem, legyél szíves, hogy mi a szart tettem, ami miatt én KÉTSZÍNŰ VAGYOK?
- Itt játszod a kedveset, aztán titokban csak az ujjad köré csavarod a fiúkat! Hope hamarosan rá fog jönni, hogy ha így folytatja, pofára esik. - forgatta meg a szemeit.
- Tudod mit?  Rohadj meg, Kim Taehyung! Te csak megjátszod, hogy jófej vagy, igazából egy bunkó paraszt vagy! Szeretsz másokat sértegetni?  Hát, remélem, hogy már kiélvezkedted magad, mert engem már biztosan nem fogsz!  Egyszer csak úgy döntessz, hogy a kedvesből bunkó leszel, ami nem jó! Elegem van belőled! - kiáltottam rá, majd Hope felé fordultam. - Soha nem csinálnék veled ilyent, de ha úgy akarod, hallgass csak rá. Sőt, bárki neki hisz, hát higgyen. Csak könyörgöm, ha baja van valakinek velem, akkor a szemembe mondja! - mérgelődtem végül, majd Taehyungra néztem kimutatva tekintetemmel dühömet.
Az ő tekintete kissé meglepődött volt, de az ő szemében is a düh lángja égett.
- Nekem is elegem van belőled! - szólt.
- Legyen. - legyintettem.
- Van is. - kontrázott.
- Nekem is, úgyhogy ezt itt le is zárhatjuk.
- Jó.
- Jó. - mentem arrébb, mire Hobi széttárta karjait, hogy  odaálljak, majd úgy ölelt, miközben Taehyung Már ki is ment.
Jungkook pedig rám mosolygott kedvesen, majd elnézést kérve a kiviharzott Taehyung után ment.