Apró mosoly (BTS ff)~BEFEJEZETT

21. 장

May pov.

J-Hope szinte nem is akart leszállni Joshról, eléggé egy hullámhosszon voltak, addig én csak figyeltem, hogy Rapmon szenved a fordítással. Ha! Még jó, hogy nem neki kell fordítanom.

Ránéztem Taehyungra, hátha velem neveti ki szerencsétlen Rapmont, de annyit láttam, hogy fogdossa az állát, miközben Josh kissé borostás fejét nézi. Na, jó, ez most komoly?

- Szívem... - simogattam meg karját, mire hirtelen felém kapta tekintetét. 

- Igen? - kérdezte úgy, mintha eddig nem tudna semmit.

- Ugye nem akarod magadhoz hasonlítani Josht?

- Én? - mutatott magára, mire bólintottam. Megrázta a fejét. - Nem, csöppet sem érdekel, hogy izmosabb, magasabb, szőrösebb, férfiasabb és sármosabb nálam. Kit érdekel? Hiszen fiatalabb nálam... - nézett maga elé, mire megráztam a fejem, megragadtam a kezét és elrángattam őt kicsit arrébb, majd magam felé fordítottam és felsóhajtottam.

- Nem tudom, hogy ezt hányadszorra mondom el, de szeretlek. Nem véletlenül téged. Josh lehet, hogy másabb mint te, de nekem úgy tetszel, ahogy vagy. Nem érdekel, ha nincs kockád, helyette nagyon jól táncolsz és aranyos vagy. Nem érdekel, hogy nem vagy borostás, mert az igazából nekem egyáltalán nem jön be. De nem is a külső a lényeg. Ez mutatja azt is, hogy pont nem érdekel, hogy ő jobb kondiban van, mint te. Mert nekem te kellesz. Nekem te vagy a leghelyesebb a világon, és az is maradsz. Tudod jól, hogy én szeretlek. És nem akarom, hogy Joshra hasonlíts! Josht szeretem, de csak mint egy jó barát. Téged meg Szeretlek, mint a fiút, akivel le akarom tölteni az életemet, akivel össze akarok házasodni és akivel szeretnék majd gyereket nevelni. Érted? - kérdeztem, mire tátott szájára néztem.

Arcán ott ült a döbbenet, majd gyorsan közbeszóltam.

- Ja, és szerintem te sokkal sármosabb vagy.

Egy jó darabig nem tudott megszólalni, már azt hittem, hogy mindjárt kinevet, vagy itt hagy, esetleg nem hisz nekem, de nem. Derekamnál fogva magához húzott, majd kissé lehajolva szája a szám előtt termett. 

- Ezt örömmel hallom. Féltem, hogy neked nem teljesen jövök be. Amúgy is: ha még magasabb lennék, sokkal jobban le kéne hozzád hajoljak. - mondta, majd végül megcsókolt, amibe belemosolyogtam, ám viszonzott volt. Karomat nyaka köré fontam, mire még szorosabban magához húzott. Már szinte teljesen beleéltük magunkat, amikor egy köhögés közbezavart. 

- Khm! - köhintett Josh, mire felé néztünk. - Bocsi, hogy zavarok, de meg szeretném ismerni a barátodat. - mosolygott rám, mire bólintottam.

- Az én barátom számomra az egyik legfontosabb, így ha bármi bántót szólsz, meghalsz. - mondtam, majd elnevettük magunkat. 

Persze, mivel tudtuk, hogy úgyse mond róla rosszat. Sose mondott róla rosszat, pedig sokszor ömlengtem neki róla.

- Akkor kezdem is. A nevem Josh, 19 éves vagyok, May legjobb barátja, Amerikában élek, egyedül angolul és kicsit spanyolul tudok, van egy csodaszép barátnőm, és bírlak is téged. Bár kicsit haragudtam, amikor megbántottad Mayt. - mondta, mire gyorsan fordítottam neki.

- Szia, én Kim Taehyung vagyok, 22 éves, May a barátnőm, énekes vagyok, Daeguben születtem, van két testvérem, példaképem az apukám, szeretem a forrócsokit és én is haragszok magamra, mert megbántottam a leendő feleségem. - mondta, mire elpirulva fordítottam. Megint előhozta, hogy a felesége leszek. Komolyan, ha nem próbálnám rejteni hatalmas örömömet, akkor lehet, hogy most szaltóznék és mindenkinek, akit csak tudok, elhíresztelném.