Apró mosoly (BTS ff)~BEFEJEZETT

4. 장

Aznap amikor hazaértünk, elmeséltük otthon, majd elkezdtük berendezni a szobámat.

Bár annyira lusták voltunk, hogy a szobában maradt három doboz, tele kacatokkal és emlékekkel.

Chin elfoglalta az ágyam, én pedig mellette a földön, a szőnyegen fetrengtem.

Így aludtunk el.

Amikor felkeltem, Chin keze az arcomba lógott. Ja, és került rám egy takaró, a fejem alá pedig egy párna.

Biztos anyuék észrevették, hogy így nyugodtan szunyókálunk.

Aztán belenyúltam a zsebembe és a kissé már gyűrött névjegyet figyeltem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki a bandája, de ezért gondolom, nem hívhatom. Csak ha segítség kell. Gyorsan gondolkodtam, hogy milyen segítség kéne. Ekkor Chin felébredt.

- Szia, segítség kéne. – szóltam.

- Igen? – morogta félálomban.

- Milyen segítség kell? – értetlenül dörzsölte meg szemeit.

- Csak túl reggel van, vagy ezt tényleg nem értem?

- Segítened kell segítséget keresni. Fel akarom hívni, mert kíváncsi vagyok a bandájára.

- Hívd fel, hogy szeretnéd tudni. Ennyi. Ügy letudva. Én meg visszafekszek. – dőlt az ágyra vissza.

- Hát, jó. – sóhajtottam, majd beütöttem a számot. Hármat csöngött.

- Halló, itt Ji-hun beszél. – szólt bele.

- Szia, én vagyok az tegnapról. May. Segítség kéne. – szóltam.

- Á, megvan. És mi lenne az? – kérdezte teljesen normálisan, közben valami hallatszódott a másik oldalról. Fiúhangok, de semmi pénzért nem jutott volna eszembe, hogy kik hangja.

- Nem tudom, hogy kik a bandád, és sehogy nem jutottunk ki semmire. Elmondod? – kértem, mire elnevette magát.

- Miért akarod ennyire tudni? – kérdezte végül.

- Nem tudom. Egyszerűen arra ébredtem, hogy „vajon kik azok...". Szóval gondoltam, egy próbát megér, így felhívtalak. – szóltam.

- Jó, elmondom. De csak egyszer. Szeretitek az EXO-t? – kérdezte, mire elkerekedett a szemem.

- Persze. – bólogattam, pedig tudtam, hogy nem látja.

- Na, a BTS az. – szólt. Na jól van már...

- A BTS? De király! – mosolyogtam végül.

- Szóval ismered őket. – mondta.

- Igen, természetesen ismerem őket. A telefonomon csak tőlük vannak zenéim. – vallottam be, mire elnevette magát.

- Akkor jól végeztem a dolgom. Büszke vagyok magamra. – büszkélkedett.

- Hát, igaz. Elég jó banda.

- Majd átadom neki, hogy összebarátkoztam egy hatalmas rajongójukkal. – mondta.

- Rendben. Üdvözlöm őket. – mosolyogtam a már ismét alvó Chinre. Ha ezt megtudja...

- Mi is! – kiáltotta valaki be. Elállt a lélegzetem. V?

- K... ki vagyok hangosítva? – dadogtam össze-vissza.

- Hát, nem tudom, mit mondjak, hogy össze ne ess. – szólt most szinte tuti, hogy Rapmonster.

- Haha, igazán mókásak vagytok. – háborogtam meglepetten.