Apró mosoly (BTS ff)~BEFEJEZETT

12.장

Egy hét. Ennyi idő telt el, mire sikerült egy kis szabadidőt törni Jungkooknak. Mert a Randit tényleg megcsináljuk, hogy azért mi is kicsit pihenjünk. De azt, hogy mi történt ma... Soha nem gondoltam volna. De komolyan.
Ám ahogy mondani szoktam: De kezdjük csak az elején...

A "randinkra" egy farmer rövid nadrágot vettem fel, és a hangulat kedvéért egy Jungkookos pólót. Sminket nem akartam feltenni, őszintén nem szeretek sminkelni, így csak bekentem a szám szőlőzsírral, mert kicserepesedett kicsit.
Úgy beszéltük meg, hogy alapból tőlük indulunk, mert kíváncsiak vagyunk Tae viselkedésére. Egyébként ne kérdezzétek, miért tesszük ezeket, csupán bizonyíték kell, hogy tudjam, tényleg nem utál.

Azzak az ürüggyel mentünk oda, hogy othon hagyta a telefonját és a kedvenc napszemüvegét, így nyugodtan mentünk vissza.

- Kookie! Te meg mit keresel itt? Nem randin kéne lenned? - lepődött meg Namjoon, majd észrevett engem is. - Szia, May! Mi a helyzet?
Jimin erre kikukucskált ránk.

- Helló! Csak nem itt hagytál valamit? - kérdezte. Jungkook bólintott, majd beinvitált engem is.
Taehyung épp valamit nézett a TV-ben nyitott szájjal, de ahogy meghallotta léptemet, felénk kapta tekintetét, majd unottan fordult vissza.

- A telefonom és a napszemüvegem itt hagytam a nagy sietségben. - magyarázta, majd felszakadt a lépcsőn, hogy elvegye a tárgyakat, amiket direkt az ágyán hagyott fent.

Kínosan álldogáltam, majd Tae mellé léptem.

- Mi jót nézel? - kérdeztem az adásra pillantva.

- Látod, nem? - kérdezte szemforgatva. - Weekly idol.

Elengedtem fülem mellett az éles és gúnyos kérdést és úgy válaszoltam.

- Ú, azt nagyon szeretem. Benne voltatok már többször is, nem?

- De. - mondta sóhajtva, próbálva kerülni tekintetem. Olyan volt, mitha most nem haragudna, csupán nem lenne túl nagy életkedve. Mintha fájna valami neki...

- Kész vagyok! Mehetünk, May? - kérdezte lerohanva Jungkook egy nagyon aranyos mosollyal arcán, mire bólintottam.

- Persze. Mehetünk. - mondtam, majd Tae felé neztem. - Hát, akkor szia...

- Jó szórakozást... - hallottam meg nagyon halk hangját. Elkerekedett a szemem. Hogy mi?

Tae pov.

- Jó szórakozást... - suttogtam halkan, remélve, hogy nem hallja meg. Megszívtam, mert meghallotta. Onnan tudom, mert miután kimondtam, megállt háttal. Meglepődött. Na, most mit csináljak? Kellett nekem kimutatnom, hogy elgyengültem.

- Köszönöm. - fordult meg felém mosolyogva halkan, majd Jungkook mellé állt, aki őt átkarolva kiment az ajtón vele együtt.

Hatalmas mázlim volt, hogy csak ennyit mondott. Igazából már csak a szomorúság szólt belőlem. Hiszen valamit éreztem szerintem iránta, aztán kiderült, hogy van pasija és most pedig miután megszakítottam vele a kapcsolatot, mással randizik. Sajnálom a barátját is, de mivel az Amerikában van, így nagy eséllyel nem tud arról, hogy kikkel is kavar.

Igen, fájt, hogy csak játszott velem. Fájt, mert valami kezdett bennem erősödni, ami most már nem tudom mi.

Már nem voltam haragos... Csupán fájt és elszomorított, hogy Jungkook is bedőlt neki.

Ekkor gondoltam, hogy valakinek most már muszáj elmondanom az egészet.

Hatalmas mázlimra Jin pont leült mellém.