Apró mosoly (BTS ff)~BEFEJEZETT

18.장

A levegő megfagyott, mindenki nagyon csöndes lett hirtelen, én pedig aggódó szemmel néztem rá. Ezt soha nem mondta el nekem.

Jimin keze a levegőben megállt, majd néhány másodpercig úgy maradt, mire megfogta a lány vállát és szorosan magához ölelte. Most kivételesen senki sem szekálta a fiút. Sőt, az elég nyugtató látvány volt, hogy a lány légzése egyre csak lassul, míg végre nem lett normális.

- Elmondod? - kérdezte halkan a lánytól, mire várt egy keveset. Már azt hitte, hogy nem válaszol, mire egyszer csak bólintott.

- Ő volt életem szerelme. Mindig vidám lettem, amikor megláttam. Régen elvileg ő is így érzett. Aztán egy idő után azt vettem észre, hogy már nem akart találkozni velem és bár hányszor próbáltam megbeszélni vele, mindig lemondta, mert "dolga" van. Aztán egy nap beállított hozzám egy csajjal, aki nem mellesleg valami modell, és szakított velem, mert talált egy jobbat, akit jobban szeret. Meg se tudtam szólalni, így csak elmentek, én meg akkor összetörtem. Most meg úgy tűnik, itt dolgozik már. Régen nem is volt munkája. - mondta a fiú mellkasának dőlve, mivel az még mindig magához szorította.

- És most felkavart, hogy látod? - kérdeztem megsimítva a hátát, mire bólintott.

- Nem mellesleg észre is vett és azt is látta, hogy szaladok. Utálom, hogy fáj. - mondta, majd egyre sűrűbben kezdett pislogni, nehogy sírni kezdjen.

- Én... - kezdte egy kis idő után Jimin, de kopogás zavarta meg. Kérdőn néztünk egymásra, mire Jin kinyitotta az ajtót és egy fiú lépett be rajta.

- Heló! Cho, te vagy az? - kérdezte egy mosollyal az arcán, mire a lány még jobban odabújt a fiúhoz, aki csak még védelmezőbben fogta.

- Igen. - motyogta érthetetlenül szinte Cho.

- De rég láttalak! Mi újság? - kérdezte tőle, nem érdekelve, hogy amúgy egyáltalán nem vágyik a beszélgetésre és még nem is néz rá.

- Semmi közöd hozzá. Utállak. - mondta kissé felé lesve.

- Még mindig haragszol? - sóhajtott fel, mintha már unná.

- Ezt most komolyan megkérdezted? - kérdezte felé fordulva, ám Jimin nem engedte el.

- De már szakítottunk! Újra együtt lehetnénk. Csak mi ketten. Mint a régi szép időkben. Csak most te híres vagy, de az lényegtelen. - mondta mosolyogva, mire értetlenül nézett rá vissza.

- Hogy mi van?

- Másképp mit keresnél itt? Mert itt tuti, hogy nem dolgozol. - mondta.

- Tudod, ő a BTS barátja. Ahogy én is. - szóltam a fiúnak, mire az felém nézett és elmosolyodott. Ijesztő volt.

- Te meg ki vagy? Én Wang Gihyung  vagyok, szingli. - kacsintott, majd felém akart lépni, mire megforgattam a szemem.

- May Turner, foglalt. Amúgy meg ahogy találsz neked jobbat, máris ott hagyod a lányokat? - húztam fel a szemöldököm, miközben Tae átkarolt jelezve, ő az, akinek foglalt a szívem.

- Nem, csak keresem az igazit. - rántotta meg a vállát, majd körbenézett. 

- Azt kint keresheted. - intett ki Jimin hirtelen, mire mindenki felé nézett. A hangja nagyon ideges volt, mégis nyugodt. Gyilkos kombó.

- Cho a barátnőm volt! Nincs jogod így kidobni, amikor beszélgetünk! - mondta dühösen a fiú, mire Jimin felkacagott.

- Már nem azért, de egyáltalán nem beszélgetés, amit művelsz. Amúgy is, Cho már foglalt, leszállhatsz róla. - mondta, mire mindenki felé kapta a tekintetét. - Na, most már elhúzhatsz. Itt nem fogod megtalálni az igazit. Max, ha valamelyik fiú bejön, de szerintem nem fognak lemenni a szintedre. Plusz most nekünk van kibérelve a táncterem és gondolom te nem előadó vagy.