Apró mosoly (BTS ff)~BEFEJEZETT

17. 장

El szeretném gyorsan mondani, hogy itt nyár van, és tudom, hogy amikor kijött a Spring day, You never walk alone és a not today, egyáltalán nem az volt, de ezt nézzétek el nekem, végül is fanfiction ^^Ja, és lehet, hogy néhány ilyennel kapcsolatos dolog zavaros, ezért bocsi, itt egy kicsit elrontottam, de most már mindegy :) Jó olvasást!

Másnap a fiúk megkértek engem és Cho-t, hogy amíg ők elmennek a ruhákért, maradjak náluk, és ha lehet,  csináljak egy kis rendet is a fellépő ruháknak.

- Persze, szívesen. Kaját is csinálok nektek, ha kell. - mondtam a nyolc fiúra nézve. A nyolcadik egyébként Ji-hun volt.

- Nagy segítség lenne. - mosolyodott el Jin, mire bólintottam. Taere mosolyogtam, majd Ji-hun vállát megpaskoltam.

- Remélem most nem szerencsétlenkedsz, bénaság. - mondtam, mire megforgatta szemeit.

- Nem voltam egyszer sem szerencsétlen, nyomi. Úgyhogy ezt úgy veszem, mintha magadnak mondtad volna. - mondta, mire elnevettük magunkat, ő meg összekócolta a hajamat. - Na, jó. Vigyázz magadra, és a házra is!

- Igenis! - álltam vigyázzba, mire nevetve kilépett a házból. A fiúk meg sorban utána, ám előtte mindegyik köszönt nekünk.

Taehyung direkt a végére maradt, majd mikor látta, hogy mindenki kiment, odaszaladt hozzám, majd egy lágy csókot adott, aztán intett Chonak és úgy ment el.

Elmosolyodva néztem, ahogy elmennek a kocsival, majd becsuktam az ajtót és körülnéztem, hogy minek is kezdhetnék először neki.

Egyébként Ji-hun még nem tud a kapcsolatunkról, mivel úgy gondoltuk, hogy először meg kell bizonyosodnunk, ez nem csak felindulásból jött létre, vagy valami. Mindketten úgy döntöttünk, hogy ha úgy adja a helyzet, hogy már megint nyugodtság van, akkor elmondjuk neki, de addig nem akarjuk ezzel idegelni szegényt. Eddig végig papírügyeket végzett, hogy ez a fotózás, klip, és zenefelvétel elkészülhessen, úgyhogy most ezután jön egy kisebb szünet, utána turné. Na, mi úgy terveztük, hogy még a turné előtt elmondjuk. De az Armynak semmiképp sem mondhatjuk el. Akkor abból hatalmas botrány születne, azt meg én sem akarom. Megvárjuk a bejelentéssel, hogy lejárjon az a bizonyos "randi-szerződés".

- Nagyon aranyosak vagytok. - szólalt meg egy idő után Cho, mire egy szerelmes sóhaj hagyta el a számat.

- El sem hiszem. Még most sem. De inkább kezdjünk takarítani, már csak fél óra. - mondtam, mivel tudom, hogy az odaút tizenegy perc talán, elveszik a ruhát, beszélnek, Ji-hun aláírja, hogy elviszik stb, és utána jönnek vissza, ami megint tizenegy perc.

Cho a konyhát, a fürdőt és a mosdót takarította, én pedig a szobájukat, ami felért annyival, mint Choé. Mert nagyon rumlis volt mindegyikük szobája Jinén kívül. Bár mondjuk az sem volt valami tiszta, inkább úgy mondom, hogy a hét fiú közül a legrendezettebb Jiné volt.

Yoongié volt az, ahova nem szívesen mentem be. Igazából azért, mert köztudott tény, hogy utálja, ha valaki bent van a szobájában, és félek, hogy olyant dobok ki, amit nem szabadna. Például egy épp írásban levő szöveget, vagy egy olyant, amit le akar majd adni, így úgy voltam vele, hogy ott csak összerakosgatom látható helyen, de mégis látszódjon, hogy ott rend van.

Szinte megkönnyebbültem, amikor végeztem a szobájával, aztán mentem a többihez, A többinél szerencsére már nyugodtabb volt, mert sehol egy olyan dolog, ami a munkával lenne kapcsolatos, így azokban nyugodtan dolgoztam.

Taehyung szobája... Botrányos volt és egyben aranyos is.

Amikor benyitottam, a földön mindenhol használt koszos zoknikat találtam, néhány alsóneműt és használt pólókat.