Apró mosoly (BTS ff)~BEFEJEZETT

13.장

- Beszélnünk kell. - mondta, mire körbe néztem.

- Velem? - mutattam meglepve magamra, mire bólintott.

- Igen, te veled. - bólintott.

Hope és Jungkook is meglepve néztek a fiúra, majd felugrottam elvéve a távirányítót.

- Akkor jó... - mondtam, majd gyorsan átraktam a Barbie mesére, hogy addig szenvedjenek.

Tae elmosolyodott a két fiú felháborodott hörgésére, majd elkomolyodott és elindult velem az előtérbe.

Félve néztem a fiúra, aki csak nekidőlt a falnak és a cipőjét nézte. Én sem szólaltam meg, csak leültem egy székre és őt néztem várakozóan. Vajon most milyen sértést vág a fejemhez? Gondolkodtam el, majd hirtelen felsóhajtott és a szemembe nézett.

- May, én nagyon sajnálom. - mondta őszintén, mire állam szinte a padlót érte.

- Tessék? - néztem mögém, hátha valami más Maynek szólt. De nem. Csak ketten voltunk a szobában. Halvány mosolyt erőltetett arcára, majd közelebb lépett.

- Én őszintén nagyon sajnálom. Tévedtem, félreismertelek. Nem is tudom, hogy honnan gondolhattam azt, hogy kétszínű vagy. - rázta a fejét, majd kilencven fokban meghajolt. - Nagyon sajnálom!

Hajamba túrtam gondterhelten számat rágva.

- Én nem haragszom, csak el tudnád mondani, hogy miért csináltad ezt? 

- Nem tudom. Josh talán...

- Csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem halvány mosollyal, mire elfehéredett.

- Én... Vagyis... Izé... - vakarta tarkóját, mire mosolyogva magamhoz öleltem szorosan.

- Te tényleg féltékeny lettél, mert nem mondtam el, hogy ki is az a Josh? Sajnálom! - sóhajtottam fel szomorúan, mire meglepődve ölelt át.

- Ja, igen... Az volt a gond. Csak kicsit jobban megsértődtem, vagy mi... - hangja bizonytalanul csengett, majd hirtelen megváltozott sokkal magabiztosabbra és nyugtatóbbra. - Ígérem, nem csinálok többet ilyent. Soha többé. Vagy ha megint megtörténne, engedélyt kapsz arra, hogy jól megpofozz.

Ezek a szavai megnevettettek, ám meg is nyugtattak. 

- Ez megnyugtató, - öleltem szorosan, majd hirtelen eleredtek a könnyeim. Na, ezt nem akartam. - Soha többé... Nagyon hiányoztál!

- Jaj, ne sírj! - kezdte el simogatni a hajamat. - Mivel hozzam jóvá?

- Hogy soha többé nem beszélünk erről. - mondtam, mire bólintott és eltolt magától. - Na, hadd nézzelek. Mosd meg az arcod, mert az most jól fog esni. - mosolygott rám, mire én is visszamosolyogtam, majd bólintottam és a fürdőbe szaladtam.

Jungkook már nem a kanapén ült, hanem furcsa tekintettel nézett engem a mosdó előtt.

- Már nem gyűlöl! - mondtam neki boldogan, mire ő csak bólintott. Majd beugrottam boldogan a fürdőbe és rendbe tettem magam.

Jungkook pov.

Erre vártam. Azt akartam, hogy újra jóban legyenek. Szerettem volna, hogy  ez legyen, vagy több is. Most, viszont, amikor megláttam, ahogy egymást ölelik, összeszorult a szívem. Olyan megnyugtató volt, hogy jóban lettek, de az, hogy ismét ennyire, már nem. Azt szerettem volna, ha az én karjaimba húzhatom és én vigasztalom. Hogy egy idő után kiszeressen belőle és rájöjjön, hogy mi ketten tök jó párost alkotnánk. De ők sokkal jobban passzoltak valamiért.