Apró mosoly (BTS ff)~BEFEJEZETT

Epilógus

Az a nap nagyon gyönyörű volt, és semmi nem ronthatta el. Nem is rontotta el semmi sem.

Tae és a többi BTS tag épp értem jöttek, mivel koncertjük lesz és születésnapomra elvisznek a színfalak mögé. Onnan nézhetem az egészet. Persze, hogy elfogadtam.

Kissé izgultam, hiszen már majdnem két éve, hogy tudnak rólam és Choról az armyk. Eleinte eléggé nehezen viselték, hogy ahogyan lejárt a szerződésük, rá két hónapra lett is barátnőjük. Mi lett volna, ha kiderül, hogy már előtte is együtt voltunk?
De én boldog voltam és egy utálkozó sem rontotta el a kedvem. Végül megkedveltek és kedves üzenetek jöttek egy idő után. Aztán már voltak olyanok, akik egyszerűen imádnivaló üzeneteket küldtek, vagy éppen a szerelmünk történetét kérik.

- Itt vagyunk! - kiáltott Ji-hun, mire odarohantam és megöleltem a menedzsert.

- Sziasztok! - öleltem magamhoz, majd meghallottam azt a bizonyos hangot, amiért oda meg vissza vagyok.

- Kezdek menedzser hyungra féltékeny lenni.

Hangosan felnevettem, majd álmaim fiújához bújtam egy hosszú csókra invitálva.

- Nem kell. Én csak téged szeretlek.

- Én is. - simított arcomon, majd hagyta, hogy köszöntsem a többi tagot is.

- Maaaaaaaay! - kiáltotta J-Hope, mire széttártam a karomat.

- Hoooooooope! - köszöntöttem hasonlóképpen, majd megöleltem. - Hiányoztál, Hoseok.

- Nekem is, May. Bár tegnap találkoztunk, de sebaj! - nevetett fel, majd hajamat összeborzolta.

Cho Jimin kezét fogta, ahol kettejük gyűrűje volt. Igen, ők már összeházasodtak. De milyen esküvő volt! Gyönyörű... Komolyan. Én teljesen meghatódtam a csóknál, és tapsoltam, mint valami fuldokló fóka. És Tae még nem hagyott el... El sem hiszem, tényleg szeret.

- Akkor megyünk? - kérdezte Jin, mire bólintottam.

- Én elkészültem. Mehetünk. - mondtam hajamat kicsit megigazítva.

Tae azt mondta, hogy öltözzek kicsit ki, mint amikor egyszer elmentünk randizni, mert mégis csak a pasim koncertje. Bár nem értem az összefüggést, mivel egy koncertre attól, hogy a fiúm, elég lenne egy farmer egy kissé egyszerű, de szép pólóval. De neem, neki valami szép szoknya vagy nadrág és egy szép póló kellett.

Így egy fekete cicanadrágban és egy kék félvállas pólóban mentem velük.

- Igazán csinos vagy. - mondta V megpuszilva a halántékom, mire elmosolyodtam.

- Köszönöm. - válaszoltam, majd ujjainkat összekulcsolva indultunk el a kocsihoz, ami elvitt minket egészen a koncert helyig.
Cho ült mellettem, másik oldalamon pedig V.

- Annyira jó lesz! - ujjongott Cho, mire bólintottam.

- Szerintem is. Bár már harmadszorra jövünk, de még most is megunhatatlan. Túl ügyesek a fiúk. - mosolyogtam Taere, mire Cho legyintett.

- Igen, azok. De a mai még jobb lesz! - ujjongott, mire kérdőn néztem rá.

- Miért lesz a mai különlegesebb, mint a többi? - értetlenkedtem, mire V átkarolta nyakam, majd magához húzott egy puszira.

- Mert itt lesztek. Semmi másért. Cho kicsit túlzásba esik. - mondta, mire elmosolyodtam.

- Értem. - pusziltam arcon, persze nagyon furcsálltam. Cho valamit titkol és lehet, hogy Tae is. De mindegy, ha fontos, elmondják.