Múlt és jelen *ÁTÍRÁS ALATT*

Múlt VIII

-Szóval te úgy szerzel zenét, hogy random lejátszasz valamit, azt vagy jó, vagy nem?

-Ja-vonom meg a vállam, miközben elpakolom a hegedüt.

-Nem jó helyre rakod a vonód-böki meg vállam Color.

-He?-kérdezek vissza-Nem ide kell?-mondom és próbálom a hegedü alâ rakni a vonót.

-Felüre, tudod.-mutat a tok felsö része felé.

-Ja persze-nevetek fel kínosan.

-Bal kezes vagy?-kérdi hirtelen Alex.

-Igen. Miért?-vâlaszolok.

-Van egy bal kezes ehegedü is. Azt használd inkább. Neked szerintem jobban kézre áll. Ott vab-mutat a felsö polcra.

-Oksi-leveszen a hegedüt-Azta-csillanak fel megint szemim.-Ennek milyen szine van-ámuldozok tovább. Nagyon világos barna a színe.

-Régen volt egy bal kezes hegedüsünk-mondja Red is, miközben becsukja a zongorát.

-Day itt van?-kérdi egy idegen ör.

-Igen itt vagyok. Miért?-kêrdezek vissza.

-Zárka. Gyere velem-mondja.

-Elfelejtettem basszus. Day. Figyelj. Próbálj meg elbújni, elmenekülni. Elég egy nap is ês meghalhatsz. Légy erös-ölel meg Alex.

-Ühüm-bólintok és elindulok az ör után.
A sziget egy fás része felé haladunk. Egy körübelül három-négy emeletes szürke beton épìtmény felé megyünk. Az ablakokon rács van. Ez tényleg egy börtön. Beérünk.

-A zárka az alagsorban van. Indulj!-lök egyet rajtam. Leérünk az alagsorba.

-Ez a cellád; vagy inkább zárkád. Ahogy akarod. Jó szórakozást!-mondja, majd belök.

*a zárkában(szerk.:18-19 óra körül)*

Egyedül vagyok, a kábé 2x2 méteres helyiségben.

-Ez tényleg olyan, mint valami börtön-borzongok meg. Gyaktan mentem apâval, hisz nyomozó.
Lefekszem az ágyra. Alig pihenhettem félórát, hallok egy sikolyt.

-Mi a franc ez?-gondolom magamban. Csattanások, majd csend. Kulcs csörgések, újabb sikoly, majd...csend. most már egy örûlt nevetését is hallom. Egyre jobban félek. Hallok lépteket. A mellettem lévö cellába is benyit az ismeretlen. Eszembe jutnak Alex szavai. Elbújok az ágy alá.

-Kukuuucs-nevet örülten az örült.-Aki bújt, aki nem... meghal-lépteket hallok, amik negâllnak az ajtôm elött. Az ágy alatt rettegek.

-Csak ne találj meg, csak ne vegyél észre-szoritok magamnak.
Lassan nyilik az ajtó, egy fénycsikot hozva létre a padlóra.

-Kopp kopp-hebegi az örült hang.-Te jösz!-kiált fel és feltépi rólam az ágyat. Felkiáltok és az ajtót veszem célba.

*Alex szemszöge*

-Szerinted minden rendben van?-kérdi Color halkan.

-Nagy frászt! Egy örült mászkál esténkét a celláknál! Ha nem vesz észre, akkor örülj és rettegj csendben!-csattanok fel és folyatom a fel-le mászkálást a szobában.

-Ne felejtsd el, hogy legjobb lett a próbán. Az örök szerint jó stratéga-próbál nyugtatni Color.

-A rohadt próba nem számit! Ö egy tìz éves kislány! Oké én is 12 vagyok, de mégis csak tudok harcolni!-idegeskedek tovább.