Múlt és jelen *ÁTÍRÁS ALATT*

Múlt I

*10évvel korábban-visszaemlékezés*

-Holnap lesz a szülinapoooooooom!!!-robbanok be a konyhába ahol anya épp a reggelit csinálja.

-Igen kicsim tudom.-nevetett-Az elmúlt héten minden nap vissza számoltál-simogatja meg a fejem majd keni tovább a kenyereket. Nagyon finom kakaót csinál, a szenvicse meg valami isteni.

-Tudod Anya-szólalok meg kis idő múlva-Köszönöm hogy te vagy az anyukám.
-Jaj szivem-ölel át-örülök hogy a lányom vagy-nyom egy puszit az arcomra.

-Jaaaj már megint a kedvenc nyalizik?-jön be hatalmas vigyorral a bátyám, Hunt és elveszi az orrom elől a nekem szánt reggelit.

-Hé!-kiáltok fel és rávetem magam de a lendületemmel a székemet is magamra borítom.(igen már akkor utáltak a székek). Sírva fakadok, mert beütöttem a kezem a sütő szélébe.

-Anyaaaaa-bújok hozzá és máris elkezd nyugtatgatni.
-Jaj istenem. Mit hisztizel drága kicsi húgom?-kap fel a bátyám a nyakába.
-Gonosz vagy-probálok haragot színlelni, de nehéz miközben vigyorgok. Nagyon szeretek a nyakába lenni.
-Engem iiisz-jön be a pösze öcsém Yade(jáde).
-Gyere te is-szól neki Hunt és máris a nyakába veszi.

-Ne itt gyerekek!-szólt ránk Apám.
-Jó reggelt drágám-nyom egy puszit anyum, apukám arcára.
-Reggelizzünk-szólalnak meg egyszerre anyuval, mire mindeni nevetésben tör ki.
-Még várjatoook-rohanok ki és be hozok egy kottát az öcsémnek.

Igen, zenész családom van. Mindenki zenél valamit valahol.

Yade öt éves és úgy zongorázik, mint valami kis Liszt, a bátyám egy rock bandában gitáros és énekes, anya hegedűl, apa dobos a nemzeti zenekarban. Én kicsit kilógok a sorból, hisz nem igazán tudok hangszeren játszani, viszont zenét szerezni nagyon jól tudok. A kottát is amit említettem én írtam az öcsémnek.
-Köszi-ölel meg és elkezdünk enni.

Reggeli után elmentünk egy parkba, a tóhoz piknikezni, hisz  nyár van; miért is ne?

-Mindjárt jövök-szól apa és elmegy két fa mögé egy alakkal beszélgetni.
Nekem kicsit gyanús, de hát apa nyomozó. Minden féle haverja van.

Egyszer az egyik barátja tanított minket mindenféle önvédelmi harcra meg zárakat feltörni. Jobban ment nekem, mint Huntnak.

-Apppa gyere vissza!-kiabál neki az öcsém.

-Megyek már!-kiabál vissza és ott hagyja az idegent.

-Ki volt ez szívem?-kérdezi anya.

-Nem fontos.Csak munka ügyben keresett meg-hadarja apa, de látszik rajta, hogy valami baj van.

-Biztos, hogy nem lesz baj?Nagyon idegesnek tűnsz és rossz előérzetem van.-szólalok meg.

-Ne aggódj-simogatja meg a fejem.

-Lassan kéne mennünk-jelenti ki anyum. Hamar össze pakoltunk és haza mentünk.

*Másnap*

A palancsinta finom illatára ébredek fel. Kimászok az ágyikomból és besonfordálok a konyhába. Anya épp háttal áll nekem és egy palacsintánt dob fel, így megprobálok elvenni egy palit amíg nem lát.

-Én a helyedben nem tenném!-szól rám anya. Hogy vesz mindig észre, úgy hogy mégcsak a látószögében sem vagyok?
-Ma van a szülinapom és éheeees vagyok.-nyafogok.

-Akkor gyere ide. Kettőt elrontottam szóval megeheted.
-Köszii-ölelem át és befalom a rossz palacsintákat.

-Menj és szólj a többieknek,hogy kész a reggeli és mondd meg nekik, hogy ma a parkban lesz a reggeli. Tudom, hogy nagyon szeretsz ott lenni.

-Megyek!-rohanok fel az emeletre csillogó szemekkel.
-Huuuunt!!Ébreeeeeedj!-ugrok testvéremre aki az ágyban még nagyban horpaszt.-Pikniiiik reggeeeeeeeliiiiiii-Sikítok tovább.

-Maradj már.-morog és lelök az ágyrol.
-Gonosz vagy!-kiáltok rá és lehúzom a takarót róla.

-Te akartad kis sunyi! Most megtudod milyen gonosznak lenni-meg fogja a kezem és elkezd csikizni.
-Neheheeee!Hahagyd ahahbbahaa. Kimegyek kimegyek naahahahaaa-mondom miközben csikiz.
-Na ugye. Tudsz te jó is lenni.-kacsint rám és kitessékel az ajtón.
Az öcsém már fent és valami kottát nézeget.
-Reggelt-köszönök neki miközben megölelem.
-Szia!Nagyon tessztiik a dajab amit ijtájl nekem-mosolyog rám.-Meg Boldog szülinapoot Day-ölel meg, én pedig össze borzolom a haját.
-Gyere menjük le. A parkban lesz a reggeli.
-Dejoooo-kiált fel, miközben lerohan.

*A parkban reggeli után*

Boldog szülinapot Day! Boldog szülinapot~ -énekli az én kis családom.

-Köszönöm!-fújom el a gyertyákat, majd anya vág mindenkinek a tortából.

-Gyere itt az ajándékot.-mondja apa és egy labdát ad a kezembe.

-Köszönöm-nézem a labdát csillogó szemekkel.-Hunt gyere labdázni-Mondom tesómnak és kicsit távolabb megyünk a pikniktől.
-Ne olyan magasra, így nem tudom elkapni-nevetek és a labda után futok.

-Siess mert megöregszem mire vissza érsz.-kiáltja egy vigyorral a képén.

-Sietek!-kiáltok vissza.

A labda nagyon messze gurult.

-Ez a Hunt. Nem igaz miért dobta ilyen messzire-mérgelődök. Mire megtaláom a labdát eltelik vagy tíz perc.

Pont indulnék vissza, mire valaki megállít.

-Szia Day.-mondja az idegen.

-Ki vagy?-kérdem miközben hátrálok két lépest, de valakinek nekiütközök és a labda kiesik a kezemből.

-Nem ismersz minket, ugye?Tegnap sem láttál engem valahol?-jön közelebb az idegen.

Megprobálok elfutni, de a másik megfogja a kezem.
-Nem menekülhetsz.-Mondja és mégközelebb jön.
-Egedj el!-kiáltok rá.-Engedj el vagy-
-Vagy mi?-vág a szavamba.
-Sikítok!-már veszem is hozzá a levegőt, de -az, aki fogja a kezem- befogja a szám. Ekkor eszembe jut, hogy ilyenekor hogyan lehet kiszabadulni a kezek rabságából.

Beleharapok a tenyerébe, mire szitkozódva enged el. Elkezdek futni vissza anyáék felé, de az idegen-akivel apa tegnap beszélt, jut eszembe-utol ér és megüti a fejem. Hirtelen minden sötét lesz és fejem tompán koppan a földön. Még érzem, ahogy valami lefolyik az arcomon, aztán megtalál a sötétség.