Múlt és jelen *ÁTÍRÁS ALATT*

Jelen IX

-Menekülj!-kiátja anyám.
-Fuss!-sikoltják a fák.
-Utol ér!-társul be egy új hang is.
-Haladj...út...ilyen....szavaim-halel az új hang. Valami mozog mögöttem ès sötétségbe záródok újra.

-Megint álmodtam csak.-suttogom. Zilálva ébredtem fel. Alex balra dölve horpaszt a kanapén. A feje a karfán pihen. Betakarom egy pokroccal és kimegyek a konyhába. Megnyitom a csapot és megmosom az arcom. A hideg viz segit kitisztani a fejem.

Miért álmodom ezt azóta, hogy haza jöttem? Miért kell mindig ezt a rémséget álmodnom? Miért nem tudok normálisan aludni egyszer? -Megint felzaklatott.

Miután haza szöktünk a szigetröl és megtudtam, hogy anyám belehalt az eltünésembe és a családom többi tagja külföldre ment, azóta álmodom ezeket. Mit akar nekem anya üzenni? Mi elöl kell menekülnöm? Nem értem. Semmit sem értek. Lassan lecsùszok a hüttönek dölve és szabad utata engedek rég bent tartott könnyeimnek. Mindig egyedül, este sírok. Ilyenkor senki nem lát és nem hall.

-Day?-jön be Alex a kõnyhába.-Megint?-kérdi és leül mellém. Válaszul csak bólintok egyet. Magâhoz von és a fejem a vállára hajtja. Megpróbálok megnyugodni. Alex az egyetlen akinél sírni merek. Ö nem szalad el, nem szól hozzám csak gyengéden megölel, simogaja a hátam és addig nem ereszt amig kinem sirtam magam vállán.

-Szeretlek-suttogom neki miután megnyugodtam.

-Én is téged-mondja és egy puszit ad a a fejemre. Kis idö múlva fel áll és a kezét nyújtja felém. Fel ballagunk a szobâba ês ledölünk az ágyra. Szorosan hozzâ bújok, míg ö átölel. Igy alszunk el.

*Reggel*

-Day. Ébredj!-cirógatja a fejem Al.

-Öt perc-morgom és megfordulok.

-Akkor egyedül kell palacsintát ennem-sóhajtja és lassan megindul a szobábol.

-Jövök jövök várj!-kiáltom és a hátára ugrok.-Vigyél lee-kérlelem kislányos hangon.

-Hogy te milyen gyerekes vagy-mondja szemforgatva. Válaszul csak egy puszit nyomok az arcára.

-Reggelt Rexem!-mondom miközben lekászálódok Al hátárol.

-Ma fotózás van ugye tudod?

-Igen igen tudom.-felem vállat vonva. Mivel kóreai idolok vagyunk, vannak ilyen foztózások albumhoz, koncert plakáthoz meg rajongóknak.

-Kakaós vagy lekváros?-kérdi.

-Kakós meg lekváros-kacsintok rá és elém rak két palacsintát. Gyorsan befalom és elviszem Rexet sétálni.

-Tök szépen süt a nap, ugye Rex?-kérdem bundás barátomtól.

-Wwaa-ugat vissza.

-Bírom, hogy válaszolsz-nevetek rá és lehajolok hozzá. Valaki megáll elöttem.

-Szi..szia..t..t..te..D..Day..vagy?-kezdi az idegen. Végig mérem, úgy hogy ö ne nagyon vegye észre. Egy pár évvel idösebb nálam a srác. Fekege farmert és egy zöld kockás inget visel. Fekete converse a lâbân, hátán egy adidasos táska. Igazi tömegember.

-Igen én vagyok-dobom fel magamra tökéletes mümosolyom és felâllok a kutya mellöl.

-Adsz..n..nekem..egy..a..autógrammot?-kérdezi. Szegényem nagyon dadogós.

-Persze. Van lapod meg tollad? Nálam nem mindig szokott lenni. Sajnos most sincs-húzom el szám.

-P..persze. I..Itt vannak-nyújt át remegve egy tollat meg egy papìrt, amin az én képem látható. Gyorsan dedikálom neki és visszaadom a lapot, majd a tollat.

-Kö..köszi. Szia!-rohan el.

-Mit szólsz ehhez Rex? Ritka az ennyire zavarba jött rajongó-nevetem.

-Vissza kêne menni- pillantok az órámra. Lassan vissza ballogok Alexhoz. Zed autôja áll a feljáron. Biztos hozta a ruhâkat.

-Sziasztok!-lépek be a házba, de senki nem vâlaszol. Rex elkezd morogni és az orrâval az ajtó felé bök. Lassan benyitok a pinceajtón.

-Lex?! Col?! Zed?!-kiâltok be, de senki nem felel. Lemegyek a nyikorgó lépcsön. A lámpát csak lent lehet felkapcsolni, ezért nyitva hagyom magam mögött az ajtót. A lépcsö felênél tarthatok, amikor hirtelen becsapódik az ajtó. Lépcsöröl lépcsöre botorkálok le a vak söktétben. A kezemmel meg keresem a kapcsolót, amit hiába nyomogatok nem ad fényt nekem.

-Srácok! Itt vagytok?!-kérdem bizonytalanúl. Nyöszörgést hallok az egyik sarokból igy oda megyek.

-Day!-ölel meg Color miután eloldoztam.
-Valaki altatót dobott be a házba és itt ébredtem fel. Alexék is itt lehetnek.

-Lám lám. A teljes csapat itt van?-szólak meg mögöttem egy tùl ismerös hang. Hirtelen fény gyúl.

-Ki vagy te?-kérdem hunyorogva a kockásingestöl.

-Csak egy rajongó-villan fel az örület szikrája a szemében.

-Tesó. Jobba tennéd ha elengednél minket-âll fel melöllem Color.

-Ti meg ha nem fenyegetöznétek. Két csapattagotok nálam van-nevet fel. Körül nézek és meglátom Zedet és Alexet a lépcsönél kikötve.

-Miért kábák még mindig?-kérdem a legvészjóslóbb hangon.

-Öket egy kicsit megmérgeztem-nevet ismét.-Ha kell az ellenszer azt teszitek amit mondok.

-Mit akarsz?-kérdi Color.

-Azt, hogy lássalak titeket elbukni. Amióta megjelentetek, azóta nem az én kedvenc bandám a topplista elsö helye, hanem ti-mondja gúnnyal.

-Nem mi tetehetünk róla. Hol az ellenszer?-kérdem higgattan, ami egy kicsit meglepte.

-Nâlam. De ti úgysem tudtok majd legyözni.-nevet ismét. Ekkora egy idióta saseng fannal sem találkoztam még.

-Pontosan hol nálad?-vallatja tovább Color.

-Itt-mutatja az inge belsö felét, ahol két kis ampulla van.

-Köszi-mondom és villâmgyorsan mellette termek. Kiveszem az ampullát és vissza futok Colorhoz.

-Inne a te dologod-mondom és rá kacsintok. Neki sem kell kétszer mondani. Ott terem a srác mellett és a földre küldi. Alig láttam, olyan gyors volt.

-Azta. Még mindig gyors vagy-ismerem el. Régen is ö volt a leggyorsabb négyünk közül.

-Kössz.-küld felém egy mosolyt.-Zedem-ütögeti meg az említett arcát aki válaszul csak nyöszörög egyet.

-Idd meg-töltöm az egyik ampulla tartalmát Lex szájába.

-Te is megiszod-mondja Color és megitatja Zedet.

-Hol..vagyok?-kérdi kómásan Zed.

-Alex pincéjêben. Nem emlékszel semmire?-kérdem.

-Bejöttünk és rögtön valami kék gáztol bealudtam. Mielött elnyelt a sötétség éreztem egy apró szúrást a nyakamon. Ennyi.-hadarja el.

-Nem akartok minket leszedni?-vág közbe Alex.

-Jaa. De!-nevetek fel. Gyorsan leszedjük öket a lépcsökorlátról.

-Köszi drága-nyom egy puszit Zed Color arcâra.

-Mi lesz vele?-kérdi Alex.

-Felmegyünk, felvisszük és kihivom a rendörséget.

-Legyen igy. Rex aggódik ahogy hallom-mondja Alex.

-Fent hagytam szegényt. Hozzátok fel én meg felmegyek a kutyához Colorral.-mutaok a fickóra és Colorral felsietek a kutyához.

-Persze. Majd mi vêgezzük a nehéz munkát. Még jó, hogy gyakorlatilag immunisak vagyunk majdnem minden méregre.-morog Zed.

-Gyere. Vigyük-sóhajt Alex és felhozzâk a kockást.

A rendörség gyorsan kijött és elvitték a férfit. Valószinüleg sokáig fog ülni, de megérdemli.

*Vajon ki látható a képen? :D*