Múlt és jelen *ÁTÍRÁS ALATT*

Jelen XI

Kipihenten êbredek reggel. Végre szombat. Nagyot nyûjtózok miközben átfordulok a másik oldalamra és megpróbálok vissza aludni. Rexem is igy tesz és oda kúszik a hozzâm. Az orrát az ên orromhoz nyomja ês igy alszunk tovâbb. Megint âlmodok, de ezúttal végre valami jót.

-Day! Angyalom! Hol vagy?-kérdezi anya.

-Itt vagyok!-kiabálok a ház másik oldalábol.

-Gyere ide Day!-idegesnek tünik a hangja.

-Megyek anyu!-kiáltok vissza.

-Mi ez?-mutat az egyik kottâmra amit irtam.

-N...neked...irtam-sütöm le a szemem. Valamiêrt azt hiszem rosszat tettem.

-Nagyon tetszik. Eljátszom-kacsint rám és felveszi a hegedüjét.

Elkezd játszani ên meg felébredek. Mosolyogva.

-Ez egy kellemes âlom volt-mosolygok és mostmár kikelek az ágyból. Megnêm az órát ês mêg csak kilenc van.

-Wwwaaa-ugat Rex és leugrik az ágyról. Követem és Megrohamozzuk a konyhát. Adok neki kutya konzervet és csinâlok magamnak rántottát.

*Tüptürüptüttü Dóra*

Csörren meg a nappaliban a telefonom. Ott hagyom a félkész rántottát és felveszem a telefont.

-Szia Dorinda-köszök amint felvettem a telfont, ugyanis csak nála szól ez a csengöhang. Vajon miért?

-Kész lettem. A te vagy Red e-mailjére küldjem el?-kérdi.

-Mindkettönkére. Az lenne a legjobb. Red tudja amúgy, hogy ma szombat van? Azt mondta tegnap, hogy ma talâlkozunk-kérdem nevetve.

-Szombat? Day. Ma pêntek van.-képed el a hangjâbol ítêlve, nekem meg az arcomra fagy a mosoly.

-Szivatsz. Dorindám. Csak viccelsz most-nevetek fel ismét, de ö nem nevet.

-Day. Azt ne mondd, hogy otthon maradtál.

-Hivd fel Redet, hogy kérlek, hogy-kezdek el valami kifogást keresni, hogy miért is maradtam itthon. Nagyon szigorúan veszi azt, hogy megyünk-e suliba vagy, hogy milyen tantárgyakbol milyen jegyeink vannak.

-Azt mondom fâjt a fejed, mert elö jött a migréned és kiütött a fájdalom csillapító.-sóhajt bele a telefonba.

-Nagyon köszi. Most ha itt lennél a nyakadba ugranék ám. Meg most kacsintok is egyet-nevetek és kacsintok egyet.

-Rendben. De megyek mert nekem meg ugye-

-Ég a konyha!-kiáltom és lecsapom a telefont mielött befejezhetné.

-Rex! Gyere onnan-kiáltok Rexre aki kiváncsian szimatol a lángoló rántottâm felé. Lekapom a falról a poroltót és lefújom vele.

-Oda a reggelim-roskadok le a székre.

-Eaaa-ugrik fel hozzám a kutyâm.

-Jól van na. Megyek és takaritok. Aztán eszek mást-nevetek és feltápászkodok.

A tüzhely fehérböl fekete lett, a fal meg sárgából... szintén fekete. A serpenyövel nem veszödök inkâbb és kidobom. Tuti nem tudnám kivakarni belöle a cuccot. Elöveszem a felmosôt és a habot megpróbâlom eltüntetni a padlóról. Majd lesikálom a tüzhelyet ês környezetét.

-Mondjuk azt, hogy a viz csak azért fekete ennyire, mert tintahalat tartok. Oké Rex?-nézek a kis kutyámra aki kiváncsian méreget az asztal alatt.

-Wwwaaa-kapom a választ és elülsö mancsait az orrárra rakja.

-Kójó. Tudom béna vagyok-nevetek és neki látok a plafon lemosásának.

-Lehet festeni fogok.-gondolkodok hangosan.

-Tuti, hogy ezt festeni kell. -hallom meg Alex hangját. Hirtelen megpördülökk és ennek köszönhetöen megbotlok a szék lâbâban. Miben másban? Êpp amikor tompitanám az esést a  kezem elörehelyezésêl elkap Lex.

-Megint a szêk probál kigáncsolni?-vigyorog râm.

-Nem. Most csak azt akartam, hogy megments, mint egy hercegnöt.-forgatom a szemem.

-Sejtettem.-mondja és felkap a fõldröl, mint egy hercegnöt.

-Tegyél lee-visitom nevetve és finoman bele boxolok a karjába.

-Igenis fenség-vált komolyabbra és ledob a kanapéra, amiröl én vissza pattanok és leesek a földre. A fejem koppan a padlón, mert kesõn kaptam észbe, hogy esek.

-Aú-kuprodok össze és a fâjó részre szoritom a kezeimet.

-Uu. Ez tutira fájt. Minden oké?-guggol le hozzâm az aggódó képével Al.

-Most mondtad, hogy tuti fâjt. Gondolokozz Axe.-felelem gúnyosan és felkelek.

-Ne harizz Napom-próbál megölelni, de ellököm.

-Hozd a gyógyszerem. Kezd sötét lenni-utalok a betegségemre. -Mivel lángolt a konyha elfelejtettem bevenni. A fejem meg be ütödött. Légyszi siess.

-Itt vagyok. Tessék.-adja a kezembe a piruláimat és egy pihár vizet. Gyors lenyelem és várom, hogy újra vissza élesedjen a világ.

-Tényleg ne haragudj-hallom a bünbánó hangját.

-Ha kapok egy puszit megbocsátok-mosolygok huncutul és rá kacsintok.

-Te nagy gyerek-nevet és oda lép mellém. Megsimitja arcom és érzem, ahogy közeledik a számhoz. Lassan, nagyon lassan közelit. Épp mikor megcsókólna elrántja a fejét és egy gyors puszit ad az arcomra.

-Elhitted-nevet rám pimaszul.

-Jól van Lex. Te akartad.-veszem elö a fenyegetözö hangom.- REX! HARAPD MEG A GATYÁJÁT!-kiáltok ki kutyânak, aki eddig a szobâmban csövezett. Elidnul és fenyegetöen morog.

-Day. Hivd vissza. Tudod, hogy félek a kutyáktol.-kezd hátrâlni.

-Tudom. Ez a bosszúm-nevetek fel gonoszan.

-Day! Black Day! Hivd vissza!-kiáltja Alex és elhátrál a falig. Rex csak morog és morog. Várja a parancsom.

-Na jóhó. Rex! Hozzám-nevetek.

-Na ez. Ez nem volt vicces.-rogy le a földre.

-Tudod, hogy nem uszitanám rád-kacsintok rá.- Ahhoz, hogy ezt tegyem nagyon megkéne gyülölnöm téged, de én nagyon szeretlek és szerelmes is vagyok beléd, szal ne parázz-nevetem és oda megyek hozzâ. Oda nyújtom a a kezem és felhúzom a földröl.

-Én is szeretlek-nondja és a falhoz nyom. Megcsókól. Végre. A levegö hiány választ el minket egy idö utân.

-Ebéd?-kérdem két levegö vétel között.

-Jöhet. Pizza?-kêrdi nevetve.

-Pizza-egyezek bele.-De elöbb szedjük rendbe a konyhámat.-nevetek tovâbb.

-Rendben. Festés késöbb, elöbb a többi. Hozom a tisztitó szereket-kacsint rám. Pár perc múlva már a konyhát takaritjuk. Elêg sokâig, hisz vegülis a legtöbször egymást boritottuk le vizzel. Besötédett mikor készen lettünk. Fáradtan dobjuk be a pizzát a sütöbe és ledölünk a kanapéra.

-Ebböl nem ebéd lesz-nevet fel.

- Hát nem. Elfogok aludni-mondom és lassan bealszok.

-Figyelek a pizzára aludj egy jót-mondja és egy puszit nyom a fejemre.

Megint âlmodok.

*Sziasztok padolóim♡
kitaláltam nektek egy nevet:D...Jamesek lesztek. :D...vagy maradtok padolók;)...lehet szavazni. A Jamesek az ugye a fizikus James Wattból jött. WATTpad. James Watt. Értitek. :D*