Múlt és jelen *ÁTÍRÁS ALATT*

Mùlt XX

Egy erösebb fényre ébredek fel.

-Hol...vagyok?-nyöszörgöm. Lassan kinyitom a szemem. Párat pislognom kell, hogy a homály eltünjön a szememböl. Körbenézek. Egy labor szerü helyen vagyok. Minden féle apró lombikok vannak tele furábbnál furább, különleges szinü lötyikkel. Megpróbálok felkellni és megsem lepödök, hogy nem sikerült. A kezeimen és a lábaimon egy-egy börszíj van. A hátam is rögzítették egy hasonló szijjal. Vajon mióta lehetek itt?

-Hamar felêbredt Day. Csak két napig aludt. Egy felnött ettöl a nyugtatótól hetekig kêpes aludni.

-Nem vagyok átlagos. Miért vagyok itt?-kérdem, de rákell jönnõm tudom a választ.

-Ejnye. Nem jött mêg rá? Azt hittem pedig, hogy egy elmével van dolgom. Egy lab-

-Kisérletezni fognak rajtam.-szakitom félbe-Csak azt nem êrtem, miêrt nem várta meg a csatározások végét.

-Nos-gondolkodik el-ez egyszerü. Láttam hogyan állta ki a próbákat. Láttam miként gondolkodik és ugyanúgy nézett rám, mint egy régebbi szigeti. Ö is egy kedves ésokos fiatalember volt. Annyi külömbsêg volt csupán Ön és Ö között, hogy Öt nem szerették a sziget állatai. Ha most mêg élne biztos jó barátok lennének csak Ö lenne a csapata vezére és nem maga. Alex is szerette. Legjobb barátjának tekintette és rengeteg emlkékük volt. Lehet tudja kiröl van szó-fejezi be és rám nêz.

-Jhon-suttogom elhalóan.

-Pontosan. Neki nem volt túl jó a csapda êrzéke.

-Honnan veszi, hogy nekem jó?-teszem fel a szerintem teljesen jogos kérdést.

-Egybe sem futottál bele, valamint az erdö lakói sem csaltak csapdába.

-Tulajdon képpen mik is azok az erdö lakók?-faggatom tovább.

-Génmanipulált farkasok. Egy csipp van a nyakukban, igy kénytelenek engedelmeskedni nekem-vigyorodik el örülten.

Kezdek félni. Tuti egy csippet akar belém ültetni. De miért pont belém?

-Miêrt? Miért kell ezt tennie? Mi joga van mások élete megkeserítésênek? Hogy tehet ilyen barbárságot?!-kezdek ingerült lenni.

-Kicsi Day. Ên megtehetem. Itt amúgy is sors vesztett, árva, vagy eladòsodott gyermekek vannak. Én csak segitek rajtuk. Maga is egy ilyen családbol származik.

-Ezt honnan veszi? Nekem normális, szeretö családom van!-emelem fel a hangom. Hogy mondhat ilyet egy olyan ember, aki nem is ismer.

-Majd ideében mindent megtudsz, de most már el szeretném kezdeni a kisérleteimet.-fordul meg és valami inyekciós tüt vesz elö.

-Miért teszi ezt?-kérdem.

-Az embernek van egy nagyon érdekes tulajdonsága. Ez a tulajdonság nem mindig...nem mindenkinek tesz jót. Egyesek megörülnek ebben a tulajdonságba, mig mások megszálottak lesznek. Én egyfajta keverék vagyok.-lép közelebb felém miközben ezt mondja. Egyik kezêben ott a tü, amit a másik kezével megkocogtat.

-Esetleg-kezdek el valami têmát, hogy húzzam az idöt-Az emberi kiváncsiságra gondol, White?

-Okos gyerek vagy; de tudom, hogy csak az idödet akarod hùzni. Elárulom. Igazad van!-kiâltja és egy örült nevetésével belêm szúrja a tüt. Hangosan felkiáltok a hirtelen jött szúrástol. Elakarom rántani a lâbam a maró, égetö érzés elöl, de a börszijjak nem engedik. Rángatom a kezeimet ahogy csak tudom hátha sikerül valahogy kiszabadulnom, de hiâba. White egy újabb inyekciót ad be.

-Ez jobban fog fájni. Tudod az összes ember akin kipróbáltam belehal. Lehet Te túlêled. Kiváncsi vagyok-neveti és belém adja a méregnek kinêzö izêt.

Ha lehet még Hangosabban üvöltök fel. A szemeböl nem folynak könnyek. Olyan, mintha tüz mardosná a szemeim. A lâbam zsibbad és a szijjak belevágnak a kezembe. Elakarok áájulni, vagy legalâbb eszméletem elakarom veszteni, de nem megy. Kivagyok fàradva. Pihenni akarok, de az utolsó szer amit kaptam nem engedi, hogy kiüssem magam.

-Egész jól birod. Te vagy az elö aki eddig birta-neveti White. Ránézek és megpróbálok ráköpni. Eltalálom a száját. Vérem és a nyálam keverêke folyik róla. Elövesz egy zsebkendöt és letörli.

-Ezt megbánod-fenyeget meg és egy újabb tüt szúr a nyakamba.

-Nem fogok kiáltani-üvöltöm, majd össze szorítom a szám. Minden sokkal jobban fáj. Érzem, ahogy a vêrem forr és kiszàradok.

-Vajon mikor adod fel az êletêrt való küzdést?-dönti jobbra fejét White és egy asztalnak neki dölve nézi szenvedésem.

-Hal...hatatlan...vagyok..-préselem ki magamból a szavakat. Fáj minden egyes betü.

-Vajon hány ilyent tudok neked beadni? És a társaid? Vajon ök is ilyen erösek lesznek?-mosolyog önelégülten.

-Ne bántsd...öket-nézek rá.

-Alku?-kérdi.

Vissza fordulok a plafon felé és behunyom a szemem. Felakarom adni.

-Mondd-suttogom. Nem is biztos, hogy meghallotta.

-Szenvedhetsz helyettük és öket nem bántom. Kêt êved lenne, aztán véget vetünk ennek-lêpked felém.-De ha nem akarod-nem engedem, hogy befejezze.

-Benne vagyok. Csak....adj...inni-könyörgök neki, mire egy önelégült vigyorral adományoz meg.

-Mára ennyi.-kimegy egy ajtón-hozzatok neki vizet és ma már senki nem mehet be hozzá.-hallom tompán, majd végre megkapom a jól megérdemelt sötétsêget.

*Csapat gondolatai:

#Color*

-Lelövöm, ha megmozdulsz-tartja felêm a pisztoly csövêt White. Valami nem stimmel itt. White soha nem jön a szigetiek táborához. Mit tervez? Ha bántja Dayt...én megölöm.

*#Zed*

Ha lenne elég eröm, akkor megtudnâm menteni magunkat. Ez a hülye Day. Ha még egyet mozdul, akkor megölik Colort.

*#Alex*

Eszmêletlenül esik össze. Két ör megfogja ês elhurcolja tölünk. Idióta shockoló. Nincs elêg eröm felkellni a földröl. Elmentek. Tênyleg elmentek. Elvittêk Dayt.
Kell egy terv és kikell szabaditanunk. Nagyon a szívemhez nött ez a lány....

Elsö "évad" vége

*Sziasztok Jamesek. Nos elérkeztünk ide is. Köszönöm akik olvassátok/olvastátok és egy kis szünet után hozom az új "évadot" kérlek votoljatok, vagy commenteljetek, mert sokat számit;)...további jó olvasást. Hamarosan találkozunk*