Múlt és jelen *ÁTÍRÁS ALATT*

Múlt IX

Zúgô fejjel ébredek. Megpróbálok felkellni, de az oldalamban lévö szùrós érzés meggátol ebben. Megint nem látok, de most nem pânikolok be, hisz tudom, hogy csak átmenetileg vagyok vaksi.

-Felébredtél csipkerózsi?- kérdi Alex karikás szemekkel, egy nagy ásìtás kiséretêben.

-Fel-mosolygok rá fáradtan.

-Remek. Viszont most enged meg, hogy én is aludjak. Elértem a korlátaim-mondja fejét lehajtva az ágyamra és elalszik a széken amin ült.

-Cuki vagy-suttogom és megsimogatom a haját.

Hogy lehet ilyen puha a haja? Istenem! Olyan mint valami kutya.

-Hogy vagy?-jön be Zed.

-Css. Alszik-suttogom.-Amúgy köszi jól. Van még abból a szemcseppböl?

-Megint vaksi vagy?-suttog most már ö is.

-Igen-szontyolodom el.

-Várj. Ne menj sehová-mondja, de hallom, hogy vigyorog közben.

-Ch. Mintha tudnék-morgom halkan.

*Pár percel kêsöbb*

-Itt is vagyok-ront be Zed újra.

-Sokáig tartott.-nevetek fel halkan. Hogy tud Alex nem felébredni Zedtöl?

-Mi ilyen vicces?-kérdi Zed mikor hirtelen felkuncogok.

-Alex csikizi a kezem ahogy szuszog-nevetem.-Cseppet hoztâl?

-Ja. Feküdj hátra, hogy cseppenthessek-jön oda hozzám és segìt hátra dölni.

-Megint csíííp-vinnyogok.

-Hallgat és csendben tür. Az edzéseken is ez lesz. Ha hisztizel hamar veszteni fogsz. Hidd el. Tapasztalat-sóhajtja.- Fáj még valamid Öngyi?

-Öngyi? Ez meg mit takar?-kérdem, miközben végig mozgatom tagjaimat.
-Szúr egy kicsit az oldalam meg a fejem, de ez nem olyan vészes úgyho-félbe szakit.

-De vészes, mert akkor még nem gyógyúlt meg teljesen sem az oldalad, sem a fejed. Agyrázkódásod volt. A vállad vagy a bokád nem fáj? Amúgy öngyilkost jelent-nevet ismét.-Rémlik? A harmadikról ugrottál ki.

-De rémlik. Érzem.-mosolygok és megmozditom mindkét bokám és vállam. Bal bokámba hirtelen belszökik a fájdalom. A vállam egy kicsit ropog, de nem fáj. Ezt el is mondtam Zednek.

-Gyorsan gyógyulsz, viszont a eltörted a bokád, ezért egy jó darabig nem állhatsz rá. -mondja miután megnée az emlitett végtagokat.

-Értem.-felem lehajtott fejjel.

-Mindenki rólad beszél. Senki sem szököt eddig meg a Zárkábol-mondja hirtelen.

-Hogy hogy?-kérdem meglepetten.

-Az egyetlen kijáratot bezárják, a szellözök meg a harmadik és a negyedik emeleten vannak. Eddig aki megpróbalt ott kijönni visszafordult, de azaz örölt már ott volt a szellözöben és senki nem volt olyan hülye, hogy önkênt megkozkáztassa az életét egy ugrással.

-Ên szeretek kockáztatni-nevetek fel.

-Azt látom.-nevet ö is.

-Felébredtél?-jön be Color is.

-Mint láthatod-kacsintok rá.

-Látsz már?

-Igen. Hála a cseppednek Zed-vigyorgok. A szoba ahol vagyok szürke. Valószinüleg sz iskola gyengéledöjében vagyok, dehogy miért azt nem tudom, de nem is érdekel most.(szerk.: mert ilyen kedvem volt:P)