Egy vak kislány jegyzetei

6.

Újra elgondolkozva azon a könyvön. Annyira hihetetlennek tűnik. Felemeltem a fejem és láttam a folyosót. De most valami más volt. Nem láttam a színeket.

-A kiválasztott...

Majd újra elsötétült minden. Ki lehetett az? Biztos vagyok benne, hogy nem Amara az. Nem hasonlított a hangjuk. Mindegy is. Nem akarom ezen törni a fejem. Inkább szeretnék vissza jutni abba a másik világba. Többet akarok megtudni erről az egészről. Tényleg én lennék abban a könyvben? Vagy csak véletlen egybeesés? Nem. Biztos, hogy én vagyok! Miért pont Amara-t említené meg a könyv velem kapcsolatban. Minél hamarabb beszélnem kell vele.

Gyorsan átöltöztem és beugrottam az ágyamba. Vártam, hogy elaludjak. De hiába. Olyan sokat aludtam a délután folyamán, hogy egyszerűen lehetetlennek tűnik most az elalvás esélye is. Minden esetre, ha nem is tudok aludni becsukva tartom a szemem, hátha valamiért könnyebben elfáradnék. De pont amikor becsuktam a szemem egy nevetést hallottam. Felültem az ágyamon majd suttogva megkérdeztem:
-Van itt valaki? - természetesen választ nem kaptam. Ugyan miért mondaná el az a bizonyos személy, hogy itt tartózkodik e vagy nem. Újra lehunytam a szemem és nem hallottam mást csak az a nevetést. Nem is mertem kinyitni a szemem. Nem akarok szembe kerülni most senkivel. A nevetés egyre hangosabb lett. Mintha az a bizonyos alak egyre közeledne. Én pedig egyre jobban csak összeszorítottam a szemem. Valaki segítsen...

Melegséget éreztem. Mint amikor abban a másik világban vagyok. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy egy ágyban fekszem és Aria fogja a kezem. Amint fel néztem az arcára elmosolyodott, majd megszólalt:
-Örülök, hogy nem esett bajod, Madison. - simogatta a kezem.
- Valami bajba kerültem volna? - néztem rá nagy szemekkel, ő pedig csak egy szomorú mosollyal válaszolt. Csönd volt. Egyikőnk sem szólalt meg. Majd a témát terelve megszólaltam.
-Amara...
-Igen, Madison?
-Én vagyok a kiválasztott azokból a mitológiai könyvekből? - a kíváncsiság miatt a szívem erőteljesen dobogott.
-Igen Madison, te vagy a kiválasztott. Az emberek pedig lejegyezték az én és a te történeted alapjait. Mivel még nem kezdődött el a kalandunk, ezért még befejezetlennek ismerik a történetet. Honnan hallottál erről, Madison?
-Az apukám olvasott fel nekem valamilyen könyvből. Eléggé érdekesnek hangzott.
-Az édesapád honnan szerezte ezt a könyvet?
-Nem tudom... - ez egy kicsit elbizonytalanított, nem tudom miért kérdezte ezt tőlem Amara. Esetleg ennek a világnak a létezéséről nem kéne tudniuk az embereknek? Vagy valami más oka van?
Amara elengedte a kezem és elindult egy másik ajtó felé. Nem szeretek idegenhelyeken egyedül maradni ezért gyorsan utána rohantam. Meg is találtam, egy tálcával a kezében. A tálcán egy teához hasonló innivaló gőzölgött mellette pedig egy kis tányéron pár darab keksz.
-Gyere Madison, menjünk ki egy kicsit beszélgetni. - mondta majd kiment arra a rétre ahol a múltkor voltunk. Amint kiléptem a házból feltűnt, hogy a ház ajtaja abból a nagy fából nyílik ami alatt ültünk.

-Madison.. Nem tudom, hogy tisztában vagy e vele, de nagyon nagy erők állnak a birtokodban. - csak néztem az arcát. Elkezdtem azon elgondolkozni, hogy vajon igazából milyen az arca. Hiszen csak az orrától lefelé volt látható. Miközben gondolkoztam a földet néztem. Majd arra kaptam fel fejem, hogy Amara hümmögött egyet, és felállt a helyéről. Én pedig csak ülve néztem fel rá. Kicsit úgy tűnt, mintha fény venné körül.
-Ideje lesz az erőidet felébreszteni. Mond csak, tapasztaltál valami furcsát az emberek világában?
-Igen! -mondtam hangosan az izgatottság miatt- Egy pár pillanatra visszanyertem a látásom!
-Remek, ezek szerint saját magad tudod felébreszteni a benned rejlő erőidet. Azt szeretném ha felállnál és megpróbálnád összeszorítani a kezed amilyen erősen csak tudod.

Így is tettem, igyekeztem minél erősebben szorítani a jobb kezem. De semmi... Lassan olyan erősen szorítottam, hogy elkezdett remegni az egész karom. Amara gyorsan megragadta a kezem:
-Nyugodj le. Azzal nem érsz semmit, ha erőszakosan szeretnéd megoldani. Csukd be a szemed és gondolj arra, hogy a fény átjárja a tested. - az utasításokat követve cselekedtem. Becsuktam a szemem, majd lassan de határozottan elkezdtem összeszorítani az újaim. Úgy éreztem mintha, elkezdene melegedni a kezem. Kinyitottam az egyik szememet és láttam, hogy egy fénygömb szerűség kezd el formálódni a kezem körül. Amara büszkeségében csak tapsolt egyet, én pedig büszkén mosolyogtam felé.
-Próbáld meg most ezt a fényt megtartani a kezedben. - mondta majd, a varázslata segítségével egy fadobozt helyezett el előttem.
-Most pedig irányítsd a fényt, a faládára.
Eldobtam a gömböt a láda irányába ami először csak fényleni kezdett, majd meggyulladt. A hirtelen lángra kapott ládától hátraestem, majd elnevettem magam.

Úgy érzem magam mintha itthon lennék. Biztonságban...