Egy vak kislány jegyzetei

5.

Hol vagyok? Mi történt az erdővel? Amara! Ne hagyj itt engem te is... - suttogtam magamban halkan.

-Madioson! Madison! - hallottam anya hangját. Egyből felültem. Hogyan kerültem én az ágyamba? Hová tűnt minden? A látásom...
-Miről beszélsz, kicsim? - majd anya megérintette a homlokom, biztosan azt hiszi beteg vagyok, hogy képelődöm. Lassan elmosolyodtam.
-Nyugi, nem vagyok beteg. Kicsit egyedül hagynál, légy szíves? - eléggé furán, hangozhatott ez az én számból, hiszen mindig is szerettem anya társaságában tölteni az időt, de nem tudom, hogy el kéne-e mondanom azt, hogy mi is folyik itt igazából. Vagy lehet, hogy csak tényleg egy álom volt?
-Rendben, de ha keresnél a konyhában leszek. Nemsokára kész a vacsora. - majd kisétált a szobámból, maga után bezárva az ajtót. Csönd borította újra a szobám. Olyan sötétnek éreztem. Újra akartam látni a fényt, a színeket, és minden egyéb mást. Én csak újra látni szeretnék. Úgy mint abban a világban. Könnyek dördültek le az arcomon. Miért vették el a látásom? Miért? A kezeimet felemeltem, hogy letöröljem a könnyeim, majd a szememen tartottam őket.

Én csak látni akarok...
Majd hirtelen, mintha megint a világosság és a melegség vett volna körbe. Gyorsan elvettem a kezeimet a szemeim elől. Teljesen megálltak a gondolataim amikor rájöttem, hogy visszanyertem a látásom. Elkezdtem körülnézni az ágyamról. Minden sarkon valami plüss helyezkedett el. A falak enyhe rózsaszín színűek voltak. Majd feltűnt, hogy egyre sötétedik. A fejemet az ablak felé szegeztem és feltűnt, hogy nem kint sötétedik, hanem a látásom kezd gyengülni. Hogyan működik ez? Miért csak ennyi időre kaptam vissza? Majd a sötétség újra beborította az életem. Mintha semmi nyoma nem lenne fénynek.

Próbáltam újra, újra és újra. De semmi haszna. Nem tudtam újra előidézni ezt a képességem. Vagy csak elképzeltem? Nem! Lehetetlen, biztos vagyok benne, hogy én láttam mindent. Majdnem újra próbálkoztam volna amikor hangosan felkorgott a gyomrom. Azt hiszem ideje lenne, enni valamit. Kisétáltam a konyhába, anya éppen valamit vett ki a sütőből, apa pedig valamit csinálhatott a nappaliban. Lehuppantam a kanapéra és éreztem apám jelenlétét mellettem.
-Szia Maddie! Jót aludtál? - nem is kifejezés, ha te azt tudnád...
-Igen, kipihentem magam.
-Ennek örülök, hogy legalább a születésnapodon egyszer aludtál egy nagyot! - mondta egy boldog hanggal. Csak elmosolyodtam:
-Hát, igen-igen.
-Egy nagyon érdekes könyvet olvasok...
-Milyen könyvet?
-Ilyen misztikus típusúnak tudnám leírni neked. Sok ilyen régi múltban elveszett istenekről, istennőkről és ehhez hasonló lényekről ír.
-Hmm. Tetszik?
-Igen, eléggé érdekes, hogy milyen isteneket találtak régen ki a múlt emberei. Példának okáért...-majd hallottam, hogy gyorsan lapozott végig a könyvön:
-Áh, itt is van: Amara. Tanítás és a segítség istennője. - Akkor, még is igaz! Tényleg létezik és nem hazugság!
-Mit írnak még róla a könyvben?
-Leírnak itt egy kisebb történetet. Felolvassam? - kérdezte tőlem nagylelkűen. Tökéletes lehetőség, hogy alátámasszam a látottakat.
-Igen, kérlek!
-Akkor elkezdtem:

| Amara a tanítás és a segítség istennője. Legtöbbször fekete köpenyben ábrázolt, sötét hajszínnel rendelkező női alak. Egyik legrégebbi történet alapján, csak egy kiválasztott láthatja az arcát. A kiválasztottat egy fiatal gyermeknek jellemzik a történetek. Egy lánynak, ha pontosak szeretnénk lenni. A kiválasztott nevét nem tudjuk, meg egyik történetből sem. A kiválasztott vagy egy róka képében, vagy egy róka szőrmében ábrázolt kislányként jelenik meg. A kiválasztottól csecsemő korában elvették a legnagyobb erőt az istenek világában. Ezt az erőt kell vissza szereznie, Amara tanításainak segítségével. Így elérhetik a világukban a fény örökkévalóságát és a békét. A róka-lány a fennmaradt iratok alapján még nem érkezett meg. |

-Elég érdekes kis történet, nem gondod Madison? - nem tudtam egyből válaszolni. Minden amit eddig tudtam, lepörgött a fejemben. Tényleg, igaz lenne? Én vagyok a kiválasztott? Róka.. Fox hiszen először úgy szólított Amara is! Rókalány! Én vagyok az akinek békét kellesz teremtenie.
-Madison, látom nagyon magába rántott a történet. Ha akarod majd végig olvasatom neked az egészet.
-Oh, igen. Majd egyszer de ha megbocsájtasz apu, most vissza megyek a szobámba.
-De édesanyád éppen most készíti a vacsorát.
- Majd szólnál légy szíves ha kész? Köszönöm. - majd elindultam ismét a folyosón.

Újra elgondolkozva azon a könyvön. Annyira hihetetlennek tűnik. Felemeltem a fejem és láttam a folyosót. De most valami más volt. Nem láttam a színeket.

-A kiválasztott...