Egy vak kislány jegyzetei

7.

Vasárnap reggel van. Általában mindig korán kelek a hétvégéken, de az elmúlt időkben, az általánosnál sokkal többet alszom napközben. Szinte minden hétvégén átjön hozzánk Steve. A mai nap sem volt másképpen. Lassan kimásztam az ágyból a hajamat pedig rendbe szedtem egy kicsit, majd kikullogtam a konyhába valami reggelit keresve. Amint becsuktam a hűtőajtót és hátrafordulva elindultam volna, de beleütköztem valakibe.
-Jó reggelt Maddie! - köszöntött Steve.
-Jó reggelt! - mondtam kicsit rekedt hangon.
-Hogy aludtál? Valami alvási zavar? - kérdezte, elmozdulva előlem. Mindig ilyen kérdéseket tesz fel. Őszintén szólva, nem is tudom honnan veszi őket. Soha nem voltak alvással problémáim.
-Még mindig semmi... - közben pedig a kiflimet eszegettem. Kínos csend vette át a teret. Nem is változott mindaddig, amíg be nem fejeztem a reggelim, majd megkérdeztem:
-Hol vannak anyáék?
-Oh, igen! Apád elugrott a boltba valamiért, anyukád meg nappalos ugyebár. - csak bólintottam egyet, majd leültem a szokásos helyemre a nappaliban. Éppen, hogy elindítottam volna a kedvenc számom, kicsapódott az ajtó.
-Jó reggelt Kicsim! - szólt apu az ajtóból. Gyorsan elé futottam, de mielőtt lett volna esélyem megölelni, Steve megint csak az utamat állta.
-Segítek! - mondta Steve, miközben papírzacskók csörgését hallottam. Biztosan bevásárolni volt. Csak lehajtottam a fejem, majd visszakullogtam a helyemre. Egyszerűen nem tudom elhinni! Steve egyre idegesítőbb. Mély gondolataimból kirángatott apa hangja:
-Madison! Mondta Steve mit hozott ma el? - ráztam a fejem. - Nézd csak, ez a másik kötete annak a könyvnek ami annyira érdekelt téged! - hirtelen kirázott a hideg, biztosan megfáztam vagy valami. Mielőtt szóltam volna:
-Madison-t érdekelte e könyv?
-Igen, el kellet neki olvasnom az egészet! - felelte apa.
-Figyelj csak, Madison. - majd hirtelen egy kéz landolt a vállamon.
-A rendelőmben meg van az összes kötet, ha akarod eljöhetsz és felolvashatok belőle. - csak mosolyogtam válaszként. Nem azt mondta Amara, hogy ezt a könyvet nem is sejti, hogyan szerezte megy egy átlagos ember. Hmm... Ki tudja, lehet, hogy csak egy ilyen utánzat szerűség...
-Hát ez nem nagyszerű Maddie? - szólt apa.
-De-de! - feleltem boldogan. Én még mindig a kis fotelemben ültem, amikor feltűnt, hogy ők pedig a kanapén helyezkedtek el.
-Nos, Madison, nem azonosultál a karakterrel? - nevette el magát egy kicsit Steve - Végül is Fox azaz róka!
-Most gúnyolod a vezetéknevünket? - szólt közbe apa, viccelődve.
-Dehogy is! Szó sincs róla! - nevették el magukat mind a ketten. Én pedig olyan kínosan éreztem magam. Legalább ők jól szórakoznak. Mindig is próbáltam kerülni az ilyen helyzeteket. Majd megcsörrent apa telefonja:
-Ezt fel kell vennem! Pillanat. - majd kilépett a nappaliból. Egyedül maradtam Steve-vel. Nem nagyon szerettem volna beszélgetni, ezért csak támasztottam a fejem a kezemben. Majd hirtelen, egy nyilalló fájdalom hasított végig a fejemen. Egyből megragadtam két kezem között a fejem és összeszorítottam a szemeim. Éreztem, hogy valaki megérinti a fejem tetejét. Hirtelen nagyra nyíltak a szemeim.
-Minden rendben van? - lépett be apa újra a szobába.
-Madison-nak valami migrén rohama lehetett! - mondta Steve.
-Hát, nem csodálom mostanában, sokat alszik, ha az számít valamit.
-Pont reggel kérdeztem tőle, hogy vannak-e alvási zavarai! - oh ne... nem lesz ennek jó vége.

Pontosan tudtam. Nem is lett jó vége. Steve mindenféle betegséget felvázolt apának, hogy miért alszom sokat vagy, hogy miért volt migrén rohamom, még ha egyszer is történt még életemben. Persze apa nagyon figyelt, mintha tényleg igazak is lennének ezek. Remélem legalább anya tudni fogja, hogy nincs itt semmi probléma. Lehetséges, hogy ez azért van mert sokat próbálgattam az erőmet ebben a világban? Nem mondhatom azt nekik, hogy varázslás miatt volt ez az egész és azt, hogy ismerek egy nőt akit Amara-nak hívnak aki tanít. Még végül teljesen őröltnek néznek. Talán így lesz a legjobb. Hagyom őket.
-Akkor csinálunk egy alvás kivizsgálást is?
-Micsoda? - förmedtem fel.
-Alvásteszt. Bent alszol egy éjszakát a kórházban és megfigyeljük az alvás során bekövetező tényeket. - ez nem lesz jó, mi van ha valami balul sül el és valami buta gyógyszereket fognak velem szedetni!
-Igen, lehet, hogy jó ötlet! - vágta rá apa egyből. Nem akartam felhúzni magam rajta, ezért megragadtam a telefonom és elindultam vissza a szobám felé. Gyorsan bezártam magam után az ajtót majd, leültem az ágyamra. Magamhoz pedig közel szorítva a kedvenc plüssömet.

Bárcsak minden olyan nyugodt lenne mint ott...