Egy vak kislány jegyzetei

9.

Nem tudom, hogy mennyire volt jó ötlet kijelenteni a létemet, hiszen egy pillanatba sem tellett de emberek órási tömege vett körül. Nem sokat tudtam kivenni, hogy mit is mondhatnak mert egyszerre beszéltek olyan sokan:
-Visszatért a kiválasztott!
-Újra itt van köztünk!
-Megmenekültünk!
-Gyertek nézzétek a lányt!
Én pedig egyre jobban a falhoz nyomódtam. Mind addig még meg nem éreztem egy kezet ahogy megragadja az enyémet. A sok ember miatt nem tudtam ki volt az, de valamiért bíztam benne. Lassan de biztonságosan kivezetett a nagy tömegből ez a bizonyos idegen. Ahogy kiléptünk a könyvesboltból megláttam, hogy egy fiatalabb fiú az. Az arcát egy csukja szerűség takarta el. Csak a nagyon szép világos zöld szemeit láttam. A szemeit néztem nagyon sokáig. Mintha kicsi aranyszál szerűségek is lennének a szemében. Igazán különlegesnek tűnt. Biztosan sokáig bámulhattam őt hiszen gyengéden megszorította a kezem amit éppen fogott.
-Oh bocsi. - mondtam és gyorsan elengedtem a kezét. - A fiú intett egyet mintha azt mondaná, hogy semmi baj.
-Köszi, hogy kihoztál a boltból. Kezdett tényleg zsúfolt kezdett lenni bent. - nevettem el kínosan magam. Ugyan nem láttam a száját, de az szemein látszott, hogy mosolygott.
-Öm... Te néma vagy? - kérdeztem tőle. Nem mondott semmit. Nem is bólintott, nem is rázta a fejét. Csak pislantott egyet hosszan.
-A nevem Madison Fox. - nyújtottam felé a kezem. Ő pedig határozottan megszorította a kezem. Hirtelen forróságot éreztem azon a kezemen amivel éppen kezet fogok. Gyorsan le is pillantottam és úgy tűnt mintha egy fénygömböt képeznénk a kezünk között. Majd egy hirtelen hangot halottam.
-Én is örvendek. - De ezt a hangot nem a fiú szájából, hanem a fejemben hallottam. Ijedtemben felnéztem rá. Ő is ugyan azt tette értetlenül.

-Madison! - kiáltotta Amara mögöttem. Gyorsan elkaptam a kezem és megfordultam.
-Amara! Ismered ezt a fiút? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Milyen fiút?
-Hát- majd hirtelen megállt bennem a lélegzet. A fiú eltűnt. De még egy pillanattal ezelőtt itt állt.
-Felfigyeltem a hirtelen varázserő használatodra. Igazán erős sugárzásokat képeztél Madison! Hogyan és miért történt?
-Én csak kezet fogtam az előbbi fiúval. Bemutatkoztam neki de ő nem szólalt meg.
A beszélgetésünket hirtelen csönd váltotta fel. Kezdek megijedni. "Mit tettem?" kérdeztem magamban a kezemet a számhoz téve.
-Tegyünk úgy mintha nem ismernéd őt. Rendben?
-De hát...
-Madison, az a fiú akivel te most megismerkedtél nem hoz mást csak bajt. Légy szíves, ha nem lennék veled és összefutnál vele ne kerülj vele kapcsolatba. Tedd meg nekem ezt. Nem szeretném ha valamilyen bajt keverne köréd.

Már visszafelé tartottunk az erdőben amikor felfigyeltem egy bokorra. Mintha valaki vagy valami lenne ott. Amara pár lépéssel előttem volt ezért én közelebb merészkedtem ahhoz a bizonyos bokorhoz. Amikor megpillantottam ugyanazt a zöld és aranyszínű szempárt. Pontosan az én kék szemeimbe égette a tekintetét.
-Madison! - kiáltott a válla mögé Amara. Mire vissza pillantottam a bokorra a fiúnak ismét nyoma sem volt. Gyorsan Amara után rohantam és magamhoz öleltem a karját.

Már régen felkeltem, éppen anyuékkal ültünk a nappaliban és tévéztünk. Valami zenei műsor ment amit kifejezetten élveztem. Majd hirtelen valaki kikapcsolta a Tv-t.
-Miért kapcsoltátok ki? Engem még érdekelt. - jelentettem ki szomorúan.
-Nem mi kapcsoltuk ki. Valami lecsapta az áramot. - mondta apa miközben lassan felállt a helyéről, hogy megnézze a biztosítékokat. Most már csak én és anya voltunk a nappaliban.
-Tudod Madison...-a fejemet a hang irányába fordítottam.
-Az édesapád mondta, hogy Steve felajánlott egy alváskivizsgálást. - egyből lehajtottam a fejem.
-Anyu, hidd el nincs semmi bajom. Légyszi annyira nem akarok menni.
-Tudom kicsim, de apád lassan szinte minden percben felhozza az ötletet. Figyelj Maddie, ebből a kivizsgálásból nem lesz semmi. Talán kapsz pár vitamint az álmosság miatt. -" Nagyon nem akarok menni" gondoltam magamban, miközben a lábaimat magamhoz öleltem. Képtelenség, hogy Steve rájöjjön arra, hogy egy másik világba utazok át amikor alszom. Egyáltalán, hogy nézhetek ki amikor éppen ebben a világban úgy tűnik, hogy alszom ott pedig éppen varázsolok.
Éreztem, ahogy anya leül mellém a kanapén és gyengéden átölel.
-Megpróbálok apáddal beszélni, de nem ígérhetek semmit. Tudod milyen ha összezárják egymást Steve-el és elkezdenek filozofálni. - lassan felemeltem a fejem és elmosolyodtam:
-Köszönöm...-mondtam szinte suttogva.

Éppen a szobámban ültem az asztalnál és gondolkoztam mindenfélén ami az eszembe jutott, mindaddig amíg meg nem hallottam a Skype hangját. Tudtam, hogy Mia az, ezért minél hamarabb felvettem:
-Szia Maddie! - sikított bele a laptop mikrofonjába.
-Jesszusom... Szia neked is. Csak legközelebb egy kicsit halkabban.
-Bocsi csak annyira izgatott vagyok!
-Miért?
-Na, szerinted ki szerzett jegyet az új zongorakoncertre?
-Ne már! Én is akarok menni!
-Nem is említettem három jegyet kaptam. Egy anyué, egy az enyém és az utolsó pedig a tiéd.